Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-01-19 / 3. szám

III. évfolyam. Pápa, 1908. január 19. 3. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24- fillér. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőség: Pápán, Fő-tér 13-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető minden­nemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Katholikus népszövetség. Budapest, jan. 20. a világtörténelem irányítása,ra hiva­tott nagy eszmék mindig akkor kezdik meg évszázadokra szóló munkájukat, amikor megtalálják azon terveket, me­lyeknek segítségével hozzáférhetnek az átalakítandó nemzet vagy társadalom minden rétegéhez: amikor olyan alak­ban tudnak megjelenni, amelyben szíve­sen üdvözli őket a kastélyok ura s a szalmaföldes viskók egyszerű népe , amikor a hatalmas ideák nagy bankói felváltatnak szegény emberek kezébe is elkerülő aprópénzre. Valamint az őserdők faóriásai, a társadalom hatalmas szer­vezetei is a talaj minden kis nyílásába beható hajszálgyökerek munkája áltai élnek és virulnak s munkájuk addig eredményes") hatásuk addig tart, arnig a hajszálgyökereknek, ezeknek a szegényt és a gazdagot, urat és pórt egyaránt szolgáló, egyformán felhasználó szervek­nek működése az eredeti gondolattól el nem tér s a megmunkálás alá vett tár­sadalom szükségleteihez szorosan alkal­mazkodik. A világtörténelem irányításában ed­dig szereplő nagy eszmék közül egy sem vetekedhetik a katholicizmussal. Ami körülöttünk ma jó, nemes, felemelő, az mind Jézus Krisztus tanainak hatása alatt született ós fejlődött. Állami élet, társadalmi rend, emberbaráti intézmé­nyek, tudomány, művészet, irodalom mind az egyház emlőin nőttek nagyra s lettek a modern ember és a modern társadalom életének nélkülözhetetlen al­katrészei, A pogány világ romjain s az em­beri természet gyönghségeivel szemben azonban főleg akkor sikerült a katboli­! cizmusnak mindeme nagy dolgok alap­jait lerakni, amikor hirdetői az istenhez emelő nagy gondolatok s a hivatásunkat ós létünk problémáit megmagyarázó szinigazságok hirdetése mellett a kevésbbé magasztos, a föld sarához tapadó, a mindennapi élet szükségleteivel számoló munkáktól sem riadnak vissza. Nem csupán a felséges igazságoknak láng­szavu hirdetése által, hanem egyszer­smind az ezen igazságok elvei szerint igazoló mindennapi praktikus életnek begyakorlásával lettek a középkor szer­zetesei a népeknek legnagyobb jól tevői. Nemcsak a szellemi élet legmagasabb régióiban járó filozófia, nemcsak a gaz­dasági, művészeti mechanikai, jogi ós orvosi tudományok tanainak hirdetését tekintették jelentős foglalkozásuknak, ha­nem kezükbe vették az ásót, a kapát s a legkülönbözőbb mesterségek szerszá­mait ; tanítottak irni-olvasni ; igazságot tettek a pörlekedők között; jó tanácsuk­kal segítették a hatalmasokat; megosz­tották kenyerüket szükölködőkkel; fel­keresték kunyhóit a járványok áldozata­tainak; mindenütt ott voltak, mindenütt nélkülözhetetlenekké váltak s békességet és boldogságot terjesztve ezen mindenütt való jelenlétüknek hajszálgyökerei utján, nagygyá, hatalmassá, a műveltség és haladás gyümölcseit termő terebélyes fává növekedett az anyaszentegyház. Az egész társadalomra ráütötték a szerzete­sek Krisztus tanításának s Krisztus bé­kéjének és boldogságának bélyegét s amig uralmuk tartott, teljes igazsággal dicsérhette a jámbor énekes virágos­kertnek Pannóniát Az emberi elme alkotásainak fejlő­désével, a tanulmányok élő-haladásával kapcsolatos emberi gőg és büszkeség terjedésével azonban azt látjuk, hogy annak az egész világot jótékonyan be­árnyazó évezredes faóriásriak hajszál­gyökereit élősdieknek ezrei lepik el s az istenáldta földnek és az istenáldta föld Zsúr. (Leány-levél). — Jól tudod, Melanie, hogy nem igen kenyerem az iPás, de mivel már oly sokszor irtát a te dolgaidról, illik, hogy én is firkál­jak valamit. Lesz-3 füle, farka a beszédnek, nem tudom; a Rici azt mondaná rá: »Ne törődj vele 1« Nem is törődöm! Nem magyar gondo­latot irok, nem kell félnem, hogy bufit ir rá a pápaszemes tanárnő. Rajtunk volt.a sor, hogy egy délután a mi »löttyünket« igyák. (Mint a furuglyában háló Sipos Pista mondaná.) Szóval hivatalo­sak voltak hozzánk azok a tizek. Hat die és négy der. Pardon, öt die, mert én vagyok a hatodik, én pedig ho zánk nem lehetek hiva­talos, mert otthon vagyok. Tudod, milyen idő jár; négykor még csak borult volt,, ötkor, esett. Fuccs az össze­jövetel. De a Rici átszaladt, közel lakik, de csak ugy, mint otthon volt, nagykendővel, fe« bér melles kötényben. No, legalább megszapuljuk azokat, akik nincsenek itt! Traccs, traccs, egyszer csak csengetnek; oda lépek az ajtóhoz, talán a postás jön, hát uramfia, a Nagy Pubi! Isme­red, Veres baci ő, a vártüzér óberlájtinánd. — Hát maga ilyen esőben ? — Tán még haragszik is ; csak hamar lépjen hátrább az ajtóból, mert még azt hi­szem, be sem enged, pedig az előszobában csak a sárcipőnek, meg a pallerinnek jó, tán annak se. Kivált, ahol ily kedves házikisasz­szony fogad, ott jobb egy ajtóval beljebb. — Ojjé, mily. figyelmes ma, még szépet is mond, pedig arról hires, hogy igen kurta­beszédü. és nagyon •— őszinte. Jónapot Rici nagysám! Ez az egész zsúr? Hárman? — Nem, négyen. Hát a mama'senki? —: Sőt nagyon is valaki, a fő ; én igen becsülöm a mamákat és ki nem állhatom az anyósvicceket. Sőt épen azért nem mondom leánynak azt se, hogy »Kezét csókolom«, hogy a mamák iránt annál nagyobb tekin­tettel lehessek s csak nekik mondjam e kii- I szöntést, sőt meg is tegyem 1 Nini, Rica, ke­gyed kötényt kötött? — Lássa, mi ugy gon­doltuk, hogy magárnak köténye sincs? — Mi jogon ? Hiszen csak nem gondoltak viaszbabának, vagy mesebeli királykisasszzny­nak? De hiszen még az is fon, ha arany­fonalat is, ha gyémánt orsón is 1 — Igen, igen, a mesében. — A valóságban talán azt se hiszik? — Manapság ezt se hihetjük fenntartás nélkül ? , — Mi az a fenntartás? — Elhisszük pl. hogy a keztyüjök gomb­ját felvarrják egyesek, — kérem, semmi cél­zás nincs a beszédemben, avagy a maguk pici fehér vasbutoros szobáját letörülgetik, meg talán a felterített asztalt virággal feldí­szítik. De nincs tovább. — S kikről vannak ily vélemények? Talán rólunk, is? — Ne mondja igy, hogy rólunk, csak egyes számban. — Ez sértés, Pubi, — rólam igy csalc I vígabban beszélhet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom