Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-12-25 / 52. szám

10. oldal. Pápa és Vjdéke 42. szám. Hadd tanulja meg, hogy dukál tulajdon édes gyermekét fogadni. De hát karácsony éjjel van. Nem . . . ezen a szent estén ne essék háborúság semmiféle családban. Több esze lesz, mint a fuvarozásban kérgessé járt szivü öregnek. És különben is neki még beszédje van vele. Megmondja neki, mi járja z mi nem járja. Azután az az abrakolás se tarthat örökké. Csakhogy mégis soká tartott. Az éjféii misére már rég elhúzták a második harangszót s az öreg Barabás semmihogyan sem akart végezni a lovával.. Marcsa először tiireltoetlenkeueu. több kényelmetlenül kezdte magát érezni, végtére meg izzadni kezdett már. Iszonyú teher szakadt le a szivéről, mikor az öreg lépteit csoszogni hallotta. Tehát mégis. Végtére mégis. Barabás Mihály tényleg bejött. Nyugodt volt már, A lova mellett ráncba szedte minden lázadó gondolatát. Ugy kezdte szép csöndesen: — Látom leányom, te jó módban vagy. — Hála Isten — volt a megkönnyebbülés felelete. S ki vette neked ezt a drága ruhát ? — kérdezte az öreg hideg büszkeséggel. — Ki vette volna? — tört ki hasonló önérzettel a leány — hát az uram vette. — És voltál oltár előtt vele? — 01 . . . oltár előtt? — Igenis, oltár előtt, ezt kérdeztem — nyomta meg mindenik szavát az öreg. — Elmegyünk, édesapám — fogta könyörgésre a szót leánya — bizonyosan elmegyünk. De eddig még nem lehetett . . . igazán mondom, ugy tessék venni, még él az igazi felesége. Harangkongás lopózott a szobába. Éjféli misére hivták a harangok a földi embereket. Szavuk a boldogságot, békét hirdeti. BarabásMihály arcán kisimultak a ráncok. — Megyek . . . elmegyek, Marcsa, éjféli misére. — Én is apámmal megyek — jelentkezett Marcsa. Te — egyenesedett ki az öreg kihivó tekintettel — te itthon maradsz. Leégne a bőr az arcomról szégyenletemben — miattad. Azzal bevágta maga után az ajtót . . . A templomban az egész falu énekelt, imédkozott. Örömmel beszélt az ének és imádság minden szava — csak Barabás Mihály házában maradt valaki otthon s az a valaki csillogó gyűrűkkel ékesített kezébe hajtott fővel sirt, zokogott keservesen. Vajha a megtérő bűnös könyüi voltak volna azok ! Kincs István. A toronyóra. Ólmos szárnyával Véglgpasholta Ezer haragos, Viharos szél, NyelVe elakadt Végsőt dadogVa, Vén mutatója mozogni fél, Úgyis cibálja sokszor a szél. Az óra olyan csöndes, álmos, Mintha nem Volna sohase dolga, Mintha a percek zagyVa csatája Körötte lázba sohase folyna . . . Minek is lenne idő bolondja ? Sohse kiált rám zörgő szaVáVal, Fényes percekre sohase ébreszt, Ö se Vár semmit. Nagy öble mélyén Vágya se támad, Vére se éled, Összecibálta régen az élet. — Elnézlek-nézlek, te álmos, csöndes! Te percek, idők hallgatója, Te nem Vársz semmit, én se Várok, Hagyjuk a Vágyat, szokjunk le róla, Te mállott, rozsdás toronyóra Minek is Várjuk kábító lázban Percek hiVását idők szaVát ? Hadd rozsdásodjunk álmosan, lassan, Vén toronyóra, kopott jó barát! F1NTA SÁNDOR, Kurtz Gyula a]ánl]a kitűnő zongoráit. Kívánatra jutányos áron ölcsönöz, Javít és hangol zongorát és pianinot. Pápa, Főtér. Házhelyeknek alkalmas terület ajánltatik megvételre. :: Cim: a „Pápa és Vidéke" kiadóhivatalában. DINKGREV könyvnyomdája CELLDÖMÖLK NÁNDOR és papirkereskedése (Kossuth- utca.) Könyvek, lapok, hivatalos nyomtatványok, számlák, falragaszok, üzleti levélpapírok, borítékok, névjegyek, lakodalmi és báli meghívók divatos kiállításban, jutányos áron, pontosan készíttetnek. ( L-Takarékptári zárszámadások, üzleti fő- ős segédkönyvek, gyászjelentések, . folyóiratok, szövetkezeti nyomtatványok, eljegyzési tudósítások és minden egyéb nyomtatványok a leg Ízlésesebb kivitelben/ 120