Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-12-20 / 51. szám

ül. évfolyam. Pápa, 1908 december 20. 51. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. pápai katholikus ör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2'50 K Egyes száin ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőseg: Pápán, Anna-tér 1. Házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz HajnÓCZky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedése Közbiztonsági állapotaink. Panasz a közönség köréből. Panaszos levelet kaptunk a héten. Leközöljük szószeriut. Megjegyzéseket csak a végén füzünk hozzá : Tekintetes Szerkesztő Ur! Azon kérelemmel fordulok a tek. Szerkesztő ur elé, hogy szíveskedjék b. lapjában alábbi pár soromnak helyet adni. Én, mint pápai adófizető polgár, nem mulaszthatom el, hogy a nyilvánosság elé ne hozzam azt a sajnálatos eseményt, mely a napokban történt virágzó városunkban. Mert, hogy Pápa virágzik, egyrp fejlődik, az letagadhatatlan tény. Maholnap már versenyezni fog magával a fővárossal, Budapesttel. Mert csak azok a városok tarthatják fenn a versenyt a fővárossal, molyek minden tekintetben előrehaladottak, még az — utonállásban is, amiben Pápa városa is kitűnően halad előre. Alig múlik el nálunk egy hét, hogy valakit a nyilt utcán le ne szúrjanak, vagy legalább meg ne támadjanak. Velem is az a sajnálatos eset történt, hogy a mult vasárnap, vagyis nov. 29-én este 7 órakor nyugodtan megyek haza a lakásomra. És a város belsejében, a saját házam elölt a szó szoros értelmében megtámadtak és tettleg bántalmaztak duhajkodó suhancok. Most nyilvánuljon meg, kérem szépen, a közvélemény. Hol itt a közbiztonság? Micsoda ázsiai korszak uralkodik nálunk, hogy az embernek az élete még a város belsejében sincs biztonságban? Felhívom a tek. városi képviselőtestület figyelmét, hogy midőn ezen a sorokat olvassa, gondolkozzék egy kicsit ezekről a szomorú állapotokról. Miért történik ez oly gyakran minálunk? Erre könnyű a felelet. Mert nincs meg a városi fegyelem. Mert nincs rendőrség. Ahol pedig nincs rendőrség, ott nincs közbiztonság. Van ugyan rendőrség, csakhogy gyenge. De hogy is lehetne nálunk erős a rendőrség, mikor nincs meg neki a rendes megélhetése? Hiába küldik azt a rendőrt rendet csinálni. Hacsak lehet, kikerüli, mert nem ment el az «sze, hogy azért a csekély napi 75 krajcárért az életét kockára tegye. Azért adjuk meg a rendőrségnek a tisztes megélhetést, legalább 'is havi 70 koronát. A létszámot pedig fel kell emelni tiz emberrel. Akkor majd lesz Pápa városának egészséges rendőrsége s biztosítva lesz a polgárok közbiztonsága. Tisztelettel egy pápai polgár. * Másfél hónapja már, hogy meglehetős keményen szóvá tettük a városunkban uralkodó »közbiztonsági« állapotokat. Kifejtettük, hogy a mai rendszer fenntartása előbb-utóbb anarchiára vezet. Ez a panaszos levél ismét megerősíti a mi álláspontunkat, amelyet egyébként minden gondolkodó ember magáévá tett. De a városházán még sem történt semmi kezdeményező lépés. Pedig ezekért a tarthatatlan állapotokért első sorban azok. felelősek, akikhek kötelességük volna e fenekestül felfordult helyzeten segíteni. És felelősek érte azok a városi képviselők, akik minden lehetséges és lehetetlen alkalmat felhasználnak, hogy a rendőrkapitányt izolálják és nevetségessé tegyék, de a városi közgyűlésen, ahol radikális módon segíthetnének a bajon, mint az a bizonyos — dinnye a a fűben. Engedelmet kérek, a legnagyobb jóakarattal sem tudom komolynak nevezni azt az eljárást, hogy mindenért a kapitányt teszik felelőssé, holott jogokat nem adnak neki. Ugyan melyik kapitány tűrné el, hogy a rendőreit — szolgáknak alkalmazzák, akik még az otthonfelejtett — zsebkendőt is kötelesek elvinni a nagyságos városi képviselő uraknak? . . , Teljesen igaza van a t. levélírónak: ahol nikcs rendőrség, ott nincs közbiztonság ! A mai züllött viszonyok közt igazán nem lehet követelni attól a szegény rendőrtől, hogy az életét kockára tegye. Azért a nyomorúságos 75 krajcárért ? Ugyan mit csinál az a szegény ember, akinek esetleg 5—6 tagból álló családja van? Vagy ugy gondolkoznak a városházán, hogy untig elég, ha csak három eszik, a másik három meg azalatt a fogát piszkálja ? Erős, határozott, férfias fellépésre volna szükség ! Ugyan lesz-e majd valakinek bátorsága a közgyűlésen nyíltan, becsületesen feltárni a mai szégyenletes közbiztonsági állapotokat s radikális orvoslást követelni? . . . Vagy továbbra is megmaradnak az urak annál a vitézi tornánál, ahol mindig a rendőrkapitányt ütik? Hát ez elég — olcsó mulatság. S amellett nem is valami — elegáns. Csak az a szomorú, hogy az egész város issza meg a levét. Névedi Botfea János t 1828-1908. A nagy idők nagy embere mögött bezárult a családi kripta ajtaja. Megtért pihenni őseihéz. Csendes ember lett belőle . . . Halott. Hej, pedig valamikor azokban a csudás, legendás időkben, mikor vérrózsák fakadtak a szűzies, jehér havon, micsoda tüz, micsoda élet lobogott ebben a gyenge, megtört aggastyánban ! . . . Kapitány volt a szabadságharcban a Klapka seregében. Végigküzdötte az egész titáni küzdelmet. Csak akkor tudták kezéből kicsavarni a kardot, mikor a fenséges dráma utolsó, megsemmisítő jelenete is lejátszódott a világosi rónán . . . Gyerekember volt még akkor. Mindössze 22 éves, De a másféléves tábori élet férfivá edzette. Egyik csatában kis hija, hogy életét nem áldozta a szabadságért. Hűséges őrmestere, Kern Károly fogta fel a gyilkos csapást. A daliás kapitány az ütközet után szivére ölelte a hű katonát. — Mig lesz egy betevő falat kenyerem, fele a tied lesz !« Meg is állott a szavát emberül. Együtt éltek a hősök a zalaujfalui kastélyban. Kern már évekkel ezelőtt elment hős bajtársai után. Most már köztük van Botka János is .. Azokban a sötét, fájdalmas években, mikor bün volt a hazát szeretni, a zalaujfalusi kastély meleg tűzhelye volt a lelkesedő hazaszeretetnek. A háziúr kedves, szeretetreméltó egyénisége, izzó hazafisága sok-sok bujdosó magyart vonzott a vendégszerotő