Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-10-25 / 43. szám

III. évfolyam. Pápa, 1908. október 25. 43 szám. P

ÄPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2 50 K Egyes szám ára 24- fillér. MEGJELENIK. MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vez •• >e : SÜLE GÁBOR, viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedé s Züllött állapotok. Rendőrruhába bujtatott hivatalszolgák. (*) Mikor piros pünkösd éjjelén a város közepén megöltek egy embert, általános volt a megdöbbenés. A közönség, amely a hasonló esetek megismétlődésétől egyrészt a saját biztonságát, másrészt a város jó hírnevét féltette, szinte csudálatos egyöntetűséggel követelte, hogy a rend fenntartására hivatott közeget, a rendőrséget, ha kell, áldozatok árán is fejlesszék, helyezzék végre valahára a modern kor színvonalára. De mikor eltűnt a meggyilkolt ember véres árnya, egy csapásra lelohadt a nagy föllobbanás. Aludtunk egyet s az egész borzalmas gyilkosság ugy kirepült a fejünkből, mint a madár a fészekből. A mult hónapban ismét felkötötték a nagykolompot. Mikor a költségvetés tárgyalásakor a rendőrkapitány azt a szomorúan jellemző kijelentést tette, hogy ő »nem csodálná, ha a mai csekély rendőri létszám és anyag mellett fényes nappal megnyúznának valakit a városháza kapuja alatt,« akkor ismét reformokat emlegettünk, a közönség áldozatkészségére apelláltunk, de tenni — nem tettünk semmit. No, hát tettek a mult vasárnap mások. Részeg suhancok késekkel és ólmos botokkal rontottak neki a rendőrségnek a Tirolban. A szorongatott, rendőrök segitségeré siető Kovács Dénest leszúrták s a gyilkosnak lett volna arra is ideje, hogy elmeneküljön, ha egy bátor huszár nyakon nem csipi a város határában. Ugyancsak vasárnap hat-hét vendéglőből is kértek rendőri segítséget. A Győri- és E.-terházy-uton ólmos botokkal, bicskával és revolverrel fenyegették a békés járókelőket a tirol-beli hősök. Este pedig egy nagyreményű ifjú revolvert akart szegezni a rendőr mellének, mert ez kötelességéhez hiven figyelmeztette, hogy ne ordítson tele tüdővel. Mi ez ? Züllés ! Még annál is rosszabb. Praeludium az anarchiához. Szégyene a városnak, hogy ilyesmi is megtörténhetik. Piruljanak érte azok, a kiknek kötelességük volna segíteni ezen a felfordult állapoton, de kényelemszeretetből, vagy miből nem látnak, nem hallanak, hogy tenniök ne kelljen ! Amilyen szelíd, becsületes, józan nép lakta azelőtt, városunkat, époly rakoncátlan, izgága n mai nemzedék egy része. Számra nem nagy. ez a csoport, de annál nagyobb a szája. S elég szomorú, hogy a város tisztességes, józan társadalma úgyszólván egészen ki van szolgáltatva ennek a tele pofával ordítozó malacbandának. Azt mondják, a kapitánynak a kötelessége, hogy a rendre felügyeljen. Igaz. De van-e Pápán rendőrkapitány? Nincs. Mert az a rendőrtisztviselő, akinek még annyi joga sincs, hogy ő vehesse fel és bocsáthassa el a legénységet, fegyelmi ügyeikben ő Ítéljen, az a tisztviselő — nem rendőrkapitány. Kapitánya éppúgy nincs a rendőrségnek, mint ahogy a városnak nics rendőrsége. Nincs rendőrség Pápán ? Nincs ! Rendőrruhába bujtatott hivatalszolga van tizenöt. Sőt mindenhez értenek, csak ahhoz nem, amiért a fizetésüket húzzák. Van köztük henteslegény, aki vir- ! slit szállít; pincér, aki sörért rohan; j hordár, aki csomagokat cipel be a va- i sutról; tratikosinas, aki cigarettáért sza- | lad; levélhordó, aki bélyegeket nyal. i Szóval van ott minden, csak rendőr nincsen. (A tizedesekről ne essék szó. Mert azok egész nap kézbesítenek.) Rendőri kiképzésük nincs. Nem is érdemes velük vesződni. Egyrészt mert nem megfelelő az anyag, másrészt mert oly gyakori a változás, hogy mire belejönne egy kissé a rendőr a teendőibe, akkorra már bucsut is mond az állásának. S ez a bucsu nem lehet valami fájdalmas, mert még egynek sem hasadt meg a szive. A fizetésükről jobb nem is beszélni. 70—75 krajcárt keresnek naponként, Azért a verejtékes munkáért, amit el kell végezniök, nevetségesen csekély összeg Tessék ebből családot eltartani. Nem csuda, ha két kézzel kapnak az alkalmon, hogy megszabaduljanak mostani állásuktól . . . Hogy mennyire népszerű ez a mesterség, hogy mennyire törik magukat az emberek utánna, semmi se bizonyítja jobban, mint az, hogy valósággál kötéllel kell rá fogni az embereket. Mert a pályázatra a fülét sem billenti senki. Tekintélyük nincs. Mindenki tudja róluk, hogy hivatalszolgák, nem rendőrök. Ellenőrzés sincs. Nem is lehet. Meri a mai rendszer mellett, mikor hol ide, hol oda kergetik őket, maga a kapitány sem tudja őket számontartani. Ha összetűzésre kerül a sor, segítségre nem számithat az a szegény rendőr. A közönség, ahelyett, hogy támogatná, akárhányszor ellene fordul. A szolgálatuk rendkívül terhes. Átlag csak kétszer aludhatnak otthon hetenként. Éjjel három van készenlétben a városházán (ha ugyan van!) és 4 künn a városban. Már most hogyan tud eleget tenni ez a négy szegény ember a kötelességének, mikor egész nap ide-oda kergették. Kinn didereghet egész éjjel. Mert arra ugyan hiába vár, hogy valaki felváltsa. Nappal állandóan két rendőr áll