Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-09-27 / 39. szám

2. PAPA és VIDEKE 1908. szeptember 13 Mégegyszer olvasóink szives jóindulatába, munkatársaimnak pedig szeretetébe ajánlva magamat és lapunkat, működésünkre a jóságos Isten áldását kérem ! Pápa, 1908. szept. 27. Zsilavy Sándor. Tiltakozás a plurális válaszási jog ellen. Keresztény-szociálista népgyűlés. (*) A helybeli keresztény munkásegyesület szépen sikerült népgyűlést rendezett a mult vasárnapon a belvárosi kath. fiúiskola udvarán. A gyűlésen mintegy 350—400 főnyi közönség jelent meg, nagyobbrészt földmivesek, kisebbrészt iparosok, akik lelkes éljenzéssel és tetszéssel fogadták a szónokok beszédeit. Zsilavy Sándor, a .népgyűlés elnöke, rövid, de tartalmas beszédben nyitotta meg az előadások sorozatát. Válságos időket élünk. Ellenségeink napról-napra szaporodnak. A magukat majmoktól származtató szabadgondolkodók, a malterkanalas szabadkőmivesek, a bombavető anarkisták, a fej- és kirakatbeverő szociáldemokraták megható egyetértéssel támadják a kereszt és a nemzeti eszme hiveit. Ellenfeleinket a kereszt elleni gyűlölet tartja öszsze. Elfeledik, hogy ez a kereszt váltotta meg a világot, a kereszt tette emberré az embert, a kereszt szüntette meg a rabszolgaságot. Csak sajnálni tudja, hogy akadnak szerencsétlen, eltévelyedett emberek, akik azt kiáltják : le a feszülettel ! Ezzel a veszedelmes irányzattal szemben a ker. szocializmus a keresztet tűzte zászlójára és kereszttel a kezében, keresztény érzéssel a szivében igyekszik becsületet szerezni a munkának és munkásnak egyaránt. Boldogulni akarunk, de becsületes uton. A ker. szocialisták sem irtóznak a sztrájktól, de nem tekintik ezt üzletnek, melyből a vezér urakat hizlalják, hanem végső eszköznek az igazság és méltányosság kivivására. Fogjunk öszsze mindnyájan, akik keresztények és magyarok akarunk lenni, egyesítsen bennünket a szeretet mindenható ereje s a miénk lesz a győzelem. Zsilavy szép, erős organuma formás, nagy szónoki erővel előadott beszéde nem tévesztette el a hatást. A közönség zajosan megéljenezte a ker. munkásegylet uj ügyvivő alelnökét. Szeift István, a vas- és fémmunkások szövetségének elnöke erős szavakkal itéli el azt a gyalázatos tüntetést, melyet a demokraták rendeztek az eucharisztikus körmenet ellen. Azok az emberek, akik habzó szájjal követelika gyülekezési jogot, haramiák módjára támadtak rá a katholikusokra, mert ezek is ki mertek menni az utcára. Egyenlőséget, testvériséget hirdetnek s vadállatok módjára legázolnak 3 esztendős ártatlan leánykákat és tisztességben megőszült aggastyánokat. De azért jó volt ez a visszataszító tüntetés arra, hogy felnyitotta az emberek szemét. Ne olvassa senki a lapjaikat, ezeket a szellemi cafrangokat. Szomorúan látja a pápai ker. munkásegylet hanyatlását. Nagyon megfogytunk számban. De ez ne csökkentse a lelkesedésünket. Emeljük fel ismét magasra a régi lobogót, erősítsük meg szervezeteinket, alkossuk meg a földmunkások erővel ráncigálja a harangokat, hogy mindig azt várom, mikor bukfencezik rá a harangláb. Legnagyobb. meglepetésemre minden rendben volt már. A bor és a viz előkészítve, a gyertyák me; gyújtva; rendben volt a kehely is, a miseruha is. Sőt még a miniszterre sem kellett várnom. Igaz ugyan, hogy nagyon álmosan törülgette a szemét az öklével, de most az egyszer mégsem késett el. Felöltöztem, kezembe vettem a kelyhet, a miniszter csengetett, fenn a kóruson felbúgott az orgona repedt hangja . . . Már ott voltam az oltár lépcsőjénél s belekezdtem a misébe, mikor valaki elkezdi ráncigálni a miseruhát. Boszusan néztem hátra, hogy ugyan kinek szottyant kedve a miseruhát cirógatni. Hát — uramfia — a Csana bácsi volt A sekrestyés. — Mi baj Csana bácsi? — Nincs baj ? — kérdi titokzatos képpel. — Miért? Az öreg a kehely felé böködött az ujjával. Rosszat sejtettem. — Az Isten szerelmeért! Talán nincs — ostya ? — Hát a' bion nincsen! — És ezt most kell megmondani ? — Hát mondok talán anélkül is el lehet tenni jaz misét; Kénytelen-kelletlen vissza kellett mennem a sekrestyébe. Mert, hogy a Kati néni énekel-e, vagy nem, az igazán mellékes. De az ostya lényeges; anélkül nem lehet misézni. Odabenn aztán elővettem az öreget. — Csana bátyám, hát nem mondtam magának, hogy hozzon ostyát? De mondta, mondta a tisztelendő ur! vallotta be az öreg bűnbánó képpel. Szörnyen röstellette a dolgot — Hát akkor mért nem hozott? — Mármint hogy mér? Hm. Mert nem tudtam, hányat kék hoznya. Érdekes ember a Csana bácsi. De még érdekesebb a Vince, a kocsisunk. Kerek harminc esztendeje van a háznál. A vezetéknevét nem tudom, de azt hiszem, ő maga sem tudja. Mindenki ugy hívja: Béri Vincze. Hűséges, öreg cseléd. De van egy igen nagy baja: nagyot hall. Ez a fogyatkozása persze már sok jóizu tréfának lett szülőoka Kedvelt szavajárása : üssön bele a bénkü! Egy alkalommal kimentem az istállóba. Aznap érkeztünk haza hosszabb útról s kíváncsi voltam, hogy á fárasztó, majdnem 6 órai trappolás nem viselte-e meg a csikókat. A Vince éppen fejt. — Vince! Nem fáradtak el a csikók? Kedvetlenül ráza a fejét: — A bénkü üsse beg, iken kefés tejet ád! De ez semmi. Egyszer együtt mentünk kocsin a szomszéd faluba. Csak egy ló volt befogva, az öreg Vilma. Nehezen mozgott már a lába, noha a Vince eleget nógattta. Hogy egy kissé gyorsabban múljék az idő, oldalba böktem az öreget: — Él-e még az édesanyja? — A bénkü üsse beg, deb akar futnyi! és akkorát vágott a szegény Vilmára, hogy csakúgy porzott belé a háta. De ez is semmi. Családi ünnep volt nálunk: disznóölés A koca igen makrancoskodott, sehogysem akarta megengedni, hogy megborotválják. Mikor már azt hitték, hogy jobb létre szenderült és belétették a teknőbe, még akkor is ki akart ugrani, mikor a forró vizzel leöntötték. Szegény boldogult apám beküldte a Vincét a disznóölés után a sógoromhoz. Két hordó bort kellett beszállítania a városba. Mikor a hordók már legurultak a pincébe, azt kérdi a sógorom : — No Vince, mit csinál a Béri ur? — Üssön bele a. bénkü, álig tudtuk begőnyi! Még a teknyőből is kiugrott! • Legelismertebb Ag

. ^ A Gr Ö ]D E Z S O fcnea^Mtaatgtval első päpatt férfi-divatterme Apa, F(Mér. S3, szint Nagymnnkás szabó segédek »elvétetnek. Kifogástalan szabás« íérfirnhák, papirnhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák i Ugelegdnsabbanmérték után 1