Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-02-02 / 5. szám

2. PÁPA és VIDÉKE 1908. február 16. A Kath. Népszövetség budapesti diszgyülése. Január 26. Hatalmas, nagyarányú volt az első lépés, melyet hódító útjában a Népszövetség vasárnap-megtett. Fél három órára tűzte ki a vezetőség a gyűlés megkezdését, de már egy óra után . valóságos népvándorlás indult meg a Vigadó felé. Már két óra tájban a nagyterem teljesen megtelt. Sorra kellett felnyitni az oldaltermeket, az összes karzatokat s még ekkor is több ezeren a folyosókra szorultak s egypár e.zeren voltak azok, kik fél három óra után érkeztek és kiket a rendezőség kénytelen volt a kapuktól visszaküldeni. Az elnöki emelvényt az elnökségek diszes csapata, a széksorokat a hölgyek foglalták el. 12—15 ezerre tehető a gyűlés összes résztvevőinek száma. Minden társadalmi osztály képviselve volt. A főpapság, az arisztokrácia, a politikusok, a tudomány emberei, hivatalnokok és katonatisztek, iparosok és kereskedők, gyári munkások és földmivesek egymás mellett, egyesítve a szeretet demokráciája által, melyre oly megnyerő erővel mutatott rá beszédében Prohászka püspök. Kik voltak jelen ? A notabilitások közül megjelenLek : Dr. Várossy Gyula kalocsai érsek, Burány Gergely csornai prépost, Várady L. Árpád c. püspök, gróf Pongrácz Adolf vágujhelyi prépost, gróf Pongrácz Jáuos, gróf Pongrácz Rudolf, gróf Dessewffy Aurél, a főrendiház elnöke és neje, gróf Vay Péter apostoli protonotárius, dr. Mihályi! Ákos, dr. Hanny Ferenc, dr. Kiss János egyetemi tanárok, Kanter Károly apát-" plébános, Molnár János prelátus, Buzáth Ferenc, Förster Ottó, Karácsonyi Sándor, Csitári Béla, Szmrecsányi György, Nyári Béla, Farkass József, Wildfeuer Károly, Ernszt Sándor, Gyuriss Emil, Brestyenszky Kálmán, Modnyánszky László, Jánoki-Maducsányi Gyula, Samassa János, Rakovszky Béla. Török Kálmán, Mihalovics Endre, Giesswein Sándor kanonok, Kovács Pál, Hencz Károly, Darányi Ferenc, Benicky Ödön országgyűlési képviselők ; Förster Aurél, Aulla György alispán, Balla Árpád újvidéki főispán, Turi Béla, Huszár Károly, Izsóf Alajos szerkesztők, gr. Vilczek Vilmos, Perényi József bankigazgató, dr. Lakatos Géza, gr. Zichy Livia, br. Barkóczy Ilona, özv. gr. Majláth Györgyné, Farkas Edith alapítványi hölgyek, lovag Ember Károly, dr. Zlinszky János, dr. Svachubay Zoltán pénzügyi igazgató, gr. Mikes János stb. Megnyitás. Három óra volt, mikor a Vigadó hatalmas orgonáján felhangzott a Himnusz dallama, melyet a közönség állva énekelt. Az ének elhangoztával Zboray Miklós országgyűlési képviselő üdvözölte a megjelenteket és bejelentette, hogy gróf Zichy Nándor, a magyar katholikusok ősz vezére gyengélkedése miatt nem jelenhetett meg. Majd átadta a szót Rakovszky István képviselőházi alelnöknek, a Népszövetség elnökének, ki főbb vonásokban a következőket mondotta: A Katholikus Népszövetség eszméje már rég foglalkoztat entern. Mindig tépelődtem, mi lehet az oka annak, hogy mi katholikusok, dacára számszerinti túlsúlyúnknak, dacára nagy ezredéves multunknak, a minket megillető helyet Magyarországon eddig elfoglalni nem tudtuk. Rájöttem, hogy addig, mig a protestánsnak, a reformátusnak, a zsidónak legkevésbé sein árt az előmenetelében, ha magát vallásosnak vallja, a katholikusnak, hogy ha ezt teszi, lépten-nyomon a szemére vetik, azért támadják, gúnyolják, ez reá nézve bélyeg. (Ugy van!) Valamennyiünk ajkán lebeg az a fényes név, amelynek viselője megtudta tenni kötelességét ez országgal szemben, a vallásával szemben és akinek még a mai napig sem bocsátják meg, hogy ő a kalksburgi katholikus kollégiumnak volt a növendéke. (Éljen Apponyi ! !'!) Rájöttem arra, hogy ennek oka a mi szervezetlenségünkben rejlik és elhatároztam barátaimmal, férfiakkal, kik nemcsak szép szavakkal akarják szolgátni a katholicizmust, hanem a szavaknak tettekkel is súlyt akarnak kölcsönözni, hogy megkíséreljük szervezni a katholikus néprétegeket, hogy megalakítjuk a Katholikus Népszövetséget. (Zajos, hosszantartó éljenzés.) Mindenki szervezkedik, minden szervezve van, csak a katholikus nép olyan, mintha az igazak álmát aludná. Már pedig a XX. században nem elegendő utalni arra a nagy tradícióra, amely mögöttünk áll, a nagy érdemekre, ame'yeket elődeink szereztek,nem elég ölbetett karokkal pihennünk a ránkmaradt hagyatékon, hanem elkerülhetetlenül szükséges, hogy amit őseink megszereztek, gyarapitsuk, érvényesítsük s összetömörülve meg is védelmezzük. (Élénk helyeslés.) Elkerülhetetlen, hogy mi épp ugy szervezkedjünk, mint azok, kik minden kereszténynek, de leginkább a katholicizmusnak ellenségei, akik minden tekintélyt tagadnak, akik az egyént, az embert mint bálványt állítják oda, akiknek számára csak jogok léteznek, de kötelességekről sohasem szólnak, akik azt mondják, nincs Isten, nincs felebbvalóság, nincs haza. Féktelenül támadták és támadják a kereszténységet s főképp annak legerősebb bástyáját, a katholicizmust. Nincs ez országban semmi, amit oly vakmerően bántalmaznának, gúnyolnának, mint a katholicizmust. El vagyok készülve arra, hogy nekünk holnap szemünkre fogják vetni, hogy a vallási békét meg akarjuk zavarni az országban. Mi által? Az által, hogy szervezkedni merünk. Azt fogják irni, hogy a sötét középkor dohos levegőjével akarjuk elárasztani ezt az országot. Hirdetni fogják, hogy a klerikálizmust akatjuk terjeszteni, keleti fantáziával szépen kicirkalmazott mondatokat fognak körmölni, (Élénk derültség.) amelyekkel nap-nap mellett bolondittatja magát az ugynevezelt intelligencia Magyarországon. Nem bánom ! Táipadjanak, gúnyoljanak, ez engem arról az útról, amelyre ráléptem, éppen nem fog eltántorítani. Mi katholikusok nem akarunk senkit sem támadni, nem akarunk senkit sem bántani, de kikérjük magunknak, hogy minket megtámadjanak. Szervezkedünk azért, mert a nép anyagi és erkölcsi javait hathatósabban akarjuk támogatni, előbbre vinni. Meg akarjuk menteni becsületes magyar népünket a nemzetközi szocializmus és ama bizonyos nem magyar faji érdekeket szolgáló sajtóval szemben, a mely egy elavult sajtótörvénynek, egy jóhiszemű, becsületes, derék népnek hiszékenységével 'hallatlan módon visszaélve, nap-nap után a leglelkiismeretlenebb módon izgatja, félrevezeti, csalja a népet azért, hogy mindennapi megélhetését magának ily módon keresse meg. (Taps.) Szervezkedjünk, hogy jelezzük, hogy vége a mi türelmünknek 1 Nem tűrjük többé, hogy a katholicizmusnak nagymultu érdemes férfiai szemtelen vakmerőséggel viccelődések, gúnyolódások és támadások céltáblájává tétessenek. Vége van Magyarországon a deklamáló katholicizmusnak, most a tettek katliolicizmusa jön. (Zajos éljenzés és percekig tartó taps.) Népvédelem. Tömörítsük a mi népünket, jobban teljesítsük a kötelességünket, mint eddig. Azt akarjuk, hogy az ezredéves Magyarország nagy, boldog és keresztény legyen! Perceken át ünnepelte zajos tapssal és zugó éljenzéssel a közönség Rakovszkyt. Majd Haller István főtitkár felolvasta X. Pius pápa levelét. Tisztelendő testvérünknek, Ottokár székesfehérvári püspöknek. Székesfehérvár. X. Pius pápa. Tisztelendő Testvér, üdvöt és apostoli áldást. Kedves volt nekünk ama levél, melyet a magyar nép katholikus népszövetségének elnökeivel együtt a minap küldöttéi. Nemcsak az a fenkölt és készséges lelkület nyilatkozik meg abban ugyanis kiválóan, mellyel Ti Ígéritek, hogy az Apostoli Székhe hűek és ragaszkodók lesztek, azon tanokat illetőleg, melyeket az ujabb tévelyek kárhoztatására a »Pascendi« encikliában hirdettünk: hanem egyúttal azon szilárd elhatározásról is tanúságot tesztek, hogy erősen törekedni fogtok azon, hogy az olynemü tévelyek ne terjedjenek. Örvendünk, hogy igy Velünk egyet akarva, a katholikus igazság és igazságosság védelmére, az ellenkező hullámok gátjául, katholikus szövetségiek megalakult és kívánjuk, hogy ezen Ál. Kifogástalan szabású fórfiruhák, papiruhák, uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mértéle után 1 1 __ rr Legelismertebb cég. AGf O DEZSŐ Érmekkel kitüntetve! első pápai férfi-divatterme PÁPA, Fő-tér. 53. szám Nagymunkásszabó segédek felvétetnek.