Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-07-05 / 27. szám

4. PAPA és VIDÉKE 1908 julius 4 . jelenteket éltette; Mészáros Károly polgár- 1 mester az ünnepeltre, Ömböli Aladár lovász­patonai kj. a vendégekre és vidéki járásbeli megjelentekre, Körmendy Béla az ünnepelt családjára, Thury Nagy János járási állat­orvos Bélák Lajosra, Bélák Lajos, Mészáros Károlyra s a város lakosaira, Csőthi Géza Szönyeghy Lajos nyugalmazott zirci főszol­gabíróra mint az ünnepelt mesterére. Naiff Aladár marcaltői jegyző Gsóthi Gézára, Thuri Nagy János, Mészáros Károlyra és Pápa vá­rosára emelték poharaikat. A vármegye fő és alispánja pedig táviratban fejezte ki elisme­rését, azonkívül számos ismerőse kereste fel jókivánataival az ünnepeltet. Bélák Lajos hi­vatalos dolgain kivül felekezetének az ev. eklezsiánalc is dolgos vezérembere, s ezzel is például szolgálhat másoknak, s ezért megér­demli, elismerésünket és tiszteletünket. Magyar Katonai Közlöny. A lefolyt évek politikai küzdelmei, ki tudja, hányadszor, de ujult erővel ráirányították a/ nemzet figyelmét a had­seregre. S ebben a sok jobbra-balra való tusakodásban, mely a hadsereg körül lepergett, kitűnt, hogy az a miles gloriosus, ez a büszke „katonás nemzet" mily kevéssé ismeri a maga katonaságát. Azóta megindult valamelyes törek­vés egyrészt az ifjúság katonás előkép­zésére, másrészt a parlamentben is sür­gették a hadtörténelem rendszeres mű­velését, s csakugyan látszik is, mintha közönségünk, — nemcsak a szebbik neme, — melegebben érdeklődnék a katonaság iránt. meg a hajót és a két utas térdre esve a gondviselés oltalmába ajánlotta magát. A hajó menthetetlenül sülyedni kezdett. A bűnbánó férj és az irgalmas szivü feleség egymás ke­zét fogva imádkozott. Ekkor a salon ajtó hirtelen feltárult és egy matróz bekiáltja : —• Megmenekültünk. — Igen, égy közeli gőzhajó megmentette a hajós személyzetet és az utazókat. Néhány óra múlva Dublin kikötőjében voltak . . . A parton egy szőke hajú fiúcska válta a hajót nevelőnője mellett. Anyám, kedves Anyám ! kiáltotta a kis fiu Thrilby lady karjaiba vetve magát. — Fiucskám megjöttem. Itt van atyád is! — Igen, gyermekem, — mondá az atya megcsókolva a fiu arcát. —• De miért nem jött meg a papa már régen? — kérdezte a kedves gyermek. — Csend legyen fiacskám, mosolygott az anya, menjünk haza. És a tiz év óta elvált házastársak bol­dogan mentek haza. A komoly dublini angolok pedig, kik közt csakhamar elterjedt a különös esemény hire. Csak ennyit mondanak: — It is very good, — nagyon jól van ! A honvédelmi miniszter pedig meg­csinálta a Magyar Katonai Közlönyt. A régi. szép multu Ludovika Akadémia Közlönye megujult, újra született, meg­erősödött, sokoldalúvá vált és, ami fő, szélesebb teret hóditott s ugy tűnik fel, hogy a civil közönséget is lassan-lassan megnyeri olvasói gárdájának Most már egy kötet, 6 vaskos fü­zet fekszik előttünk e szép, tartalmas ós kitűnően szerkesztett folyóiratból. Kö­zel 800 oldalon 43 cikk, 76 könyv­ismertetés ós recensio, külföldi szemle, katonai egészségügyi cikkek, gyönyörűen összeválogatott sporf-hirek és amiben igazán nagy örömünk telik, finom ér­zékkel, magyar lélekkel, nagy tapintattal megirott nyelvművelési cikkek. Az orosz-japán háború tanúságai, a balkáni stratégiai viszonyok, az uj lövési szisztémák, a modern ágyuk, a technika legújabb eredményeinek katonai felhasználása, az ifjúság katonás nevelése és sok-sok más gyakorlati és ma már mindig kézen fekvő téma talál itt alapos és érdekes megvitatásra Megtanulhatjuk e folyóiratból azt is, hogy a katonaság ma már nemcsak katonásdi, nemcsak virtus, nemcsak el­szántság ós vakmerőség, hanem ezek mellett még tudomány is, még pedig a javából: technika, melyhez feltétlenül kell virtus is, melynél sem tétovázni, de kockáztatni sem szabad, kell nagy akarat­erő, jól működő idegrendszer, s a min­den felett uralkodó gyakorlati ész mellett kell szinte fenséges nyugodtság is, — mert ezen tulajdonok nélkül a gépeknek, eszközöknek rettentő ereje mellett, az óriási létszámú csapatok és seregek kö­zepette sikerrel működő katonát el sem tudunk képzelni. Olvassák e folyóiratot a hivatásos katonákon kivül különösen a tartalékos­tisztek, de hadd olvassa a nagyközönség is; sokat fog tanulni belőle. A szerkesztőség, melynek lelke ked­ves földink, Vághó Ignác százados, akad. tanár, sok igénynek, sok kívánalomnak megfelel, — hadd lássák fáradságuk jutalmát a nagyközönség érdeklődósé­ben is. T. G. Dal a hétről. (*) A Felsőváros a Belvárosban. Mult vasárnap d. e. áldásos eső kezdett perme­tezni. De gazdáink nem igen tudtak neki örülni. — Hiszen jó, jó, nagyon is kellene, de minek esik ma, mikor holnap is ünnep lesz! Akkor is eshetnék ugyanazzal a fáradsággal! Csudálatos beszéd, de — érthető. Hiszen a Felsővárosi Kath: Kör vasárnap akarta meg­tartani a mulatságát, még pedig a »belvárosi Kath. Kör kertjében. S derék gazdáink ki akartak tenni magukért! ügy 11 óra felé oszladoztak már a felhők. Ki is tűzték az i »ászlót« a kert ajtajára. Hadd tudja meg mindenki, hogy itt ma este nagy mulatság lészen. A délutáni tekeverseny páratlan ér­deklődés közt folyt le. Egy pillanatig sem szünetelt a puffogatás, a tekepálya födött há­tulja akkorát kondult, mint egy mozsárágyú. De este sokkal csekélyebb volt az érdeklődés. Mikor háromnegyed kilenckor lementem a kertbe, alig »hemzsegett« ott 25—30 ember. Nem tagadom, boszus voltam egy kicsit. De, ahogy mult az idő, egyre többen jöttek. Ugy, hogy éjfél tájban már egészen megtelt a ha­talmas kert s olyan vigalmas jókedv uralko­dott, hogy a cigány alig tudta már húzni a sok talp alá valót. A terraszon, mely az Ív­lámpák izzó fénye mellett olyan szép volt, mint egy tündérliget, az intelligencia gyönyör­ködött a mi derék népünk hamisítatlan jó­kedvében. Mert — hála Isten — intelligencia is volt bőven. Eljött Mikovinyi Ödön kir. táblabíró nejével, Pentz József és Anna, Geiger Edit, Kalmár Károly uradalmi szám­tartó, a Kath. Kör fáradhatlan háznagya, egész családjával és kedves rokonukkal Vágó Margittal (Budapest), Hevesi Bernát, dr. Hor­váth Cézár, Varsányi Román, Szekeres Bónis és Béri Zsigmond bencés tanárok, Alapi Gyula Komárommegye levéltárosa, dr. Ara­nyossy László ügyvéd (Komárom), Gál Já­nosné és Ilonka, Gál Margit, Varga József postatiszt, Varga Rezső szövetkezeti elnök, Gonda és Mihalik tanitóképző-intézeti tanárok, Tiba Béla huszárhadnagy, Zsilavi Sándor' és Bodó László tanítók, Hajnóczky Árpád könyv­kereskedő stb. Jól érezte magát mindenki. Nem csuda, hogy még reggel 7 órakor is szólt a zene s csak 8 órakor lett vége a — kuglizásnak! A páratlan sikerű mulatság anyagilag is igen szép eredménnyel zárult. Mesés látlelet. Eddig csak én voltam hires arról, hogy a távolságot kilometer he­lyett — koronákban szoktam kiszámítani. Pl. Cell Pápától egy koronányi távolságban van: Teszér távolsága már csak 90 fillér, stb. De elismerem, hogy egy tudós orvos lefőzött a héten. Egyik páciensének a következő szelle­mes »látleletet« állította ki: »A balpofán egy ezüst forint nagyságú horzsolódás; a jobb pofán egy 20 koronás arany kiterjedésű zúzódás; a térdkalácson két drb egykoronás nagyságú ütés és a háton két drb 20 filléres mekkoraságu bőrhámlás; tehát | a:: egész testen 25 korona 40 fillér összegű külerőszak«. Az érdekes szakvéleményt melegen ajánljuk a t. doktor urak'figyelmébe Mulat a dalárda. Nem halt meg a dalárda. Még csak nem is alszik. A haldokló­nak hiába adnak pörköltet — nem tudja le­nyelni; de még az árpáié sem tudja felvilla­nyozni. Pedig hát mi — ezer bocsánat, hogy bemerészkedtünk az árnyékviiágba — azt is lecselekedtük, meg ezt is lebeljebbeztük. Kitűnő borjupörkölttel, meg sörrel ked­veskedett a kath. kör vezetősége. Nem kí­vánta senki, mert hiszen mi nem ozsonázó­rX<uk4cs Dezső i • < kömives-mester és épitési-vállalkozó 7 Pápa, Lakí-ntra 25» sb. Vállalkozik mindennemű komives­muakálatokra, építkezésekre. Felvilágosításokkal, tervczctekko 1', költségvetéssel szivesen szolgái.. • r épittető közönség pástfogását kéri.

Next

/
Oldalképek
Tartalom