Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-06-28 / 26. szám

IIL évfolyam. Pápa, 1908. jnnius 28. 26. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész érre 10, félévre 5, negyedévre 2'50K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőség; Pápán, Fő-tér 13-ik házszám. A kiadóhivatal vez 1 >e : SÜLE GABOR, viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket f lvesz Hajnóczky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedése Erősödünk! (*) Mégis csak él még az apostolok lelke! Mikor 16 évvel ezelőtt féktelen erővel tört ki a harc az ország keresztény jellege ellen, sokan azt jósolták, hogy a lejtőn nincs megállás: a liberalizmus s a nála is rosszabb szocializmus megfojtja, kiirtja a nemzetből a keresztény érzést. Még a jobb érzelműek is csüggedten néztek a jövő elé. Mert borús volt az égbolt köröskörül; biztató, bátorító csillagfényt hiába keresett rajta a keresztény magyar. De — hála Istennek — fölébredtünk ! Beteljesült, amit az egyik oszlopos; liberális államférfi előre megjövendölt a harcok tüzében, hogy az ország keresztény jellege ellen intézett támadás oly változást idéz elő a néptömeg lelkületében, hogy a szabadelviiség koldulni fog tőle. Ugy is lett. A keresztény érzés nem halt ki, csak szunnyadozott, mint a parázs a hamu alatt. S mikor a támadás vihara lánggá izzasztotta a parazsat, az elemi erővel felzúduló keresztény közvélemény úgy elsöpörte a támadókat, hogy irmagjuk is alig maradt. »Néhány évvel ezelőtt még majdnem becsületsértés számba ment klerikálisnak neveztetődni, ma már meghódították az országot, nem ugy, mint más ellenség, melyet ha sikerül elkergetni, nyoma vész, — hanem mint a polyp, amely zsákmányról leválik, az halott, mért kiszívta életerejét«, mondja a Fényes, a Samu. Hát igazat is mond a Samu. Azelőtt csak a néppárt harcosai merték hangoztatni az ország keresztény jellegét. Ma pedig már ott tartunk, hogy a nem is oly régen még szélső liberális elveket valló függetlenségi párt képviselőjelöltjei is nyíltan merik hirdetni, hogy parlamenti működésükben is az lesz a vezérlő elvük, hogy az ország keresztény jellegét megóvják. Minket nem a dolog politikai része érdekel. Ezt kizárja lapunk társadalmi jellege. Csak a lelkek mélyén történt átalakuláson örvendünk. Több, mint ezer katholikus körünk van immár. A ker. fogyasztási és hitelszövetkezetek hétről-hétre örvendetesen szaporodnak. Lassan bár, de mégis csak megerősödik a katholikus sajtó. A féktelen szociáldemokrata izgatással mindig nagyobb erővel száll skembe a nemzeti alapon álló keresztény szocializmus. S most jött végre a Népszövetség. Az eddigi küzdelmek Koronája. Eddig csak 4—5 vármegyében van rendszeres szervezete s máris 90,000 tagot j toborzott össze 4 hónap alatt. Az eddigi szervezkedéseknek az volt az eredeti bünük, hogy szétforgácsolták az erőket. Megvolt a jószándék. A jóakarat, a lelkesedés, az önfeláldozás, az áldozatrakészség sem hiányzott. Harcosaink is voltak szép számmal. De nem küzdöttek egy táborban. A különféle politikai hitvallás áthidalhatatlan örvényt sodort a katholikusok közé. A katholikus közönség zöme csak távolból nézte a Prohászkák, a Rakovszkvak, a Szentiványik izgató, akrobata mutatványait. De most, amikor már legfenyegetőbb volt a veszély, megmozdult a tábor. A szervezett erőkkel szsrvezett erőt állítottak szembe. Négy hónappal ezelőtt adták ki a toborzót a katholikus vezérférfiak. A harsona szava elhatott minden zugba s négy hónap alatt 1000 gyűlésen beszéltük mog a közállapotokat, a katholikusok helyzetét. 1000 községben adtuk egy-egy szakasz, század, vagy ezred kezébe a zászlót és kilencvenezer tettrekész kathoíikust állítunk a Népszövetség vezérzászlaja alá. A kicsiny csapatok helyett itt van tehát egy hatalmas hadsereg, olyan, aminőt nemcsak Magyarországon, de sehol a világon se jóbarát, se ellenség négy hónap alatt összegyűjteni nem tudott. Egy 90.000 emberből álló többség óriási tábor, hatalmas tábor, félelmes tábor, ha mindjárt újonc is a katonaság javarésze, de még sem elég nagy tábor, a hármas ellenséggel, a régen szervezett hadtestekkel, a sok pénzzel, hatalmas sajtóval rendelkező keresztényellenes táborral szemben. A mi seregünknek számban messze felül kell múlnia az ellenséges tábort. Oly hatalmasnak kell lennie, hogy egy lábdobbanására megrendüljön a föld, egy tiltó szavára csend legyen ott, hol eddig lármával pótolták az igazságot, tüntetéssel leplezték az erőszakot, szivárványszínű szólamokkal takargatták be a legrutabb önzést, hatalmi vágyat, a keresztény magyar nép kiszipolyázására, elnyomására célzó igyekezetét,« hirdeti büszke önérzettel a Kath. Népszövetlegujabb röpirata. I Nem csoda, ha a másik táborban nagy a megrökönyödés. Ha nagy a lárma, az egeket csapkodja az óbégatás. Eddig az övék volt az ország, a hatalom és a dicsőség. Tehetetlen dühükben — mit is tehetnének egyebet — köpködnek. Gyanúsítanak. És hazudnak arcátlanul. Látják a nép igaz vezéreinek becsületes szociális működését. És érzik, hogy lábuk alatt megingott a talaj. »Kinai falat többé nem lehet emelni, az országot se lehet többé elkapuzni a világtól. Azért igyekeznek belőle kizárni minden kulturát, minden áron s minden téren parasztországgá kell sülleszteni Magyarországot, mert ez a parasztminémüsége jobban el fogja szigetelni ma, mint a középkorban, ez áthághatatlan kínai fal és bevehetetlen kapu lesz közte s Európa között. Hogy a nyáj együtt tartható legyen, majorságot kell csinálni az országból, ahol csak a püspöki udvarok legyenek a szellemi élet gócai. Azért az a sok nyilt és leplezett támadás a kereskedelem, a forgalom, az ipari termelés ellen és azért istápolják az oligarchiát minden zsákmányoló törekvésében«. »Es mindeme széjjelfutó, egyszerre be sem látható szálak összefoglalására, összeszövésére alkalmas szervezet a népszövetség nagy pókhálója, amely a másfelekezetüeket, a máskép gondolkodókat egyenként fojtogatja meg, mint a legyeket. íme, igy kesereg tovább a Samu. A Fényes. Ne féltse a Samu az országot. A népszövetség vezérei vannak legalább is olyan jó magyarok, mint ő. A népszövetség hatalmas tábora óriási erkölcsi erőt és súlyt kölcsönöz minden hazafias és keresztény törekvésnek, de fé-