Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-06-07 / 23. szám

1908. junius 7. PAPA és VIDEKE 3. kifejtésére szükséges a szabadság megnyilatkozhatása; megnyilatkozik ez és meg kell nyilatkoznia a mondott és irott szóban, a tettekben, politikában és művészetekben egyaránt. A modern szellem a sajtót választja eszméinek, törekvéseinek, igazságkeresésének eszközéül. A sajtó az az aréna, ahol nagy szellemek harcolnak a kis napszámosokkal együtt, óriások az apró tollas jószággal. Ez az a porond, ahol az emberiség haladásáért foly a vér és veríték, ahol harcot viv az erő és a tagadás. Azt mondja, hogv mivel a kornak két jellemző sajátsága van, hogy : intellektualista és humorista, ilyennek kell lenni tehát a sajtónak is. Szabadság, kell a tudománynak is. A sajtónak különösen szüksége van a tudományra. A természettudomány megnyitja a földet, lefogja a • tengert, az ember szolgálatára hajtja az egész világot; de a természet munkájában meg kell találnunk, meg kell látnunk Isten szellemét. Tisztelnük kell ^ tudomány munkáját, mert benne van az Isten gondolata. A természettudomány a theologiának is leghatátosabb javait adja. S az evuluciós gondolatot is be kell fogni az apologia szolgálatába. Igaz, hogy amikor ma az ember tökéletesebb akar lenni földön, szebbé, jobbá akarja tenni földet, lakóhelyét, mintegy földi megváltásra igyekszik : fájdalmasan kell látni a világ és az embereknek nagy tökéletlenségeit, a társadalom lázát, nyugtalanságát, forrongó bizonytalanságát. De ez a forrongás gyermekbetegség, amelyet ki kell állani s annak gyógyulásából ki fog alakulni az Isten gondolata. A gyermeki hitet párositani lehet a legnagyobb tudással. Pasteur mondotta, hogy ő ugy hisz, mint egy bratagnei anyóka és annyit tud, amennyit egy francia akadémikusnak tudnia kell. A tudományos kutatás szabadsága mellett azonban nem vethetjük el a tekintélyt. A tekintély maga is egy darab igazság. Az intelektuális fejlődés törekvése mellett korunknak egy másik jellemző vonása a humanizmusra törekvés. A humanizmus abból áll, hogy fel akarja találni a földön az embert; mert az ember a föld legnagyobb értéke, energiájának, amellyel a kulturát le akarja magának foglalni, érvényesülni kell. Az emberi méltóság magában felsőbb hatalmat érez, szük világában eszményeket kiván, szivét odaadni a végtelenség óceánjának. Ezt a lelket lefogni, békóba verni bün volna. De a ma hirdetett humanizmusnak nincs meg a keresztény bélyege. Repüljön a lélek, de de repüljön a legmagasabb eszmény, az Isten gondolata felé. Ez a fenséges tendenciája a mi humanizmusunknak. Ezt sürgetjük a keresztény sajtóban, ez legyen a programmja a mi munkánknak. Szeretnünk kell ezt a földét, de ki kell emelkednünk az egész világ fölé. És ezt még csak szomjúhozzák a modern lelkek. Ugy vagyunk, mint a fészekből kiesett kis madár, amely sipogva keresi anyját. Testvéreknek kell lennünk • az egymás iránti szeretet, az egy eszmény érzésében. Ne mondjá senki, hogy nem vagyok testvér, legyünk ugy, mint a szamaritánus, hogy, a mikor kifogyott az olaja, még megmaradt egész szive. Csak igv lehet boldogabb élet, j igy értjük meg az emberiség jogos törekvéseit, mert á barbárnak Michel Angelo műve csak kő, az érző embernek remekmű, a dómok annak csak kőhalmazok, ennek szentélyek, az evangelium annak csak pergamentlap, ennek spiritus et vita. Ennek a szeretetnek kell áthatnia a társadalmat, hogy megtalálja Isten gondólatát, a sajtót, amely a társadalomnak szívverése. Akkor ismét megszállja a lelkeket a pünkösdi tüz, az apostoli erő. Percekig tapsoltak Prohászka irányt jelző, mély gondolatokkal szántó beszéde után. Jánosy püspök Ariosto : Orlando Furioso-jából olvasott fel nagy tetszés közt egy részletet. Csapó Micike szépen előadott szavalata, dr. Lukcsics József tudományosan megalapozott értekezése és dr. Rédey Gyula záróbeszéde szintén lelkes visszhangot váltott ki a közönségből, melynek nevében br. Hornig Károly mondott köszönetet az előadók fáradozásáért s azon reményének adott kifejezést, hogy a veszprémi vándorgyűlés uj erőt, uj lendületet fog bevinni abba a munkába, melyért a Pázmány-egyesület fárad. , Esti 8 órakor bankett volt a Kath. Körben, amelyen 200-nál többen vettek részt Prohászka püspököt zajos' ovációban része' tették. Perényi Antal kath. köri elnök mondotta az első szép beszédet a püspökre s a vendégekre. Gyönyörűen válaszolt az üdvözlésre Prohászka püspök, a klérus és laikusok testvériességére üritvé poharát. Rzép beszédeket mondottak még Giessmein Sándor, Ováry Ferenc osz. gyül. képviselők, Mihályfi Akos, Rédey Gyula, Radó(:zu> Vince, Robitsek Ferenc, Reinprerht Antal, Vértesy Károly és Huszár Károly, mire ugy 11 óra tájban a vendégek jobbára eltávoztak szives házigazdáikkal együtt. A vidékiek másnap reggel tátott az ablakunkon. Ha nem ismertem is azt a forró, rajongó szeretetet, mely az asszonyt a férjéhez fűzi, éreztem az édesanya kimondhatatlan boldogságát. A férfi sugárzó szemekkel hallgatta. — És most, hogy szabad lett? Valami csudálatos melegség futott keresztül az asszony szivén. De csak egy pillanatra. Azután összerázkódott. Hideg szél süvöltött a Tisza felől, a habok keservesen sírtak, a fáról bánatosan hullott alá , az akác. Egyenesen az asszony szép, szőke hajára. Összeszorította ajkát. — És most? Szabad vagyok. S az is akarok maradni! A férfi elsápadt. Megragadta az aszszonyka kezét. Hogy remegett az a kicsi, bársonyos kéz az övében! — Tehát nem akar többé férjhez menni? — Nem. — Rosszul teszi. Hiába titkolja: én tudom, érzem, hogy szeret még ma is. De tisztelem az elhatározását. Csak egyre figyelmeztetem: nem lesz ám örökké nyár; lassanlassan megfagy az égető napsugár. El jő az' ősz, amikor elhervadnak a virágok s végre beront a tél. Viharok zugnak, villámok cikáznak. Még az erős tölgyet is ketté hasitja a villám. A gyenge, védtelen virágot meg a szellő is összezúzza. Erős a férfi szive, — mégis megtörik; mi lesz a gyenge nőből, ha eltaszítja azt az erős kezet, melyei oltalmazójául, támaszául rendelt az ég? Az asszony csendesen, álmadozva hallgatta. Oly jól esett hallania ezt a szép, férfias hangot, melynek minden rezdülése egyegy szép, felejthetetlen képet varázsolt eléje a múltból. A fordulónál hirtelen megálltak, mintha a földbe gyökerezett volna a lábuk. Két kis csöppség játszadozott a parton. — Az én kis fiam, — örvendezett a férfi. — Az én kis leányom, — repesett az asszony. — Virágok a romok között — tette hozzá a férfi. Az »öregek« félrehúzódtak, hogy a kicsinyek meg ne lássák őket. Dehogy vették volna ,őket észre! A kis fiúcska sípot faragott fűzfavesszőből. A leányka csillogó szemmel nézte. — A mult, — szólt halkan a férfi. — Pszt! Vigyázzon! A kicsi pár megindult. Egyenesen a nagy ákác alá. Ott letérdelt a leányka. Csillogó, szőke haja rózsaszínben úszott az alkonyi napsugárban — a fiúcska meg koszorút tett a fejére a mezők virágaiból. — A mult! — sóhajtott az asszony könnybelábadt szemmel. — S éz a két szegény, ártatlan gyermek árván nőjjön fel? Az egyik sohse ismerje az édesanya szeretetét? A másiknak meg ne legyen erőskezű apja? . . . Mondja csak, Ágnes,' nem tudná szeretni az én kis. fiamat? Az asszovy mosolygott. — De rosszul ismeri a női szivet. — Hát akkor? . . . Nagy raktár jelesebb irodalmi müvekben — diszművekben, ifjúsági iratokban és zenemüvekben. — Egyszerű és diszkötésü imakönyvekben. Ous választék levéipapirokban, hazai és külföldi díszdobozokban. Iratai papírok és üzleti könyvek eredeti gyári árakon. Minta-gyűjtemények ldvánatra bérmentve küldetnek. Ercdoli, vagy' leszállított áron bárhol hirdetett könyv, vagy zenemű minden árfölemelés nélkül megrendelhető. — Előfizetéseket elfogad hazai és külföldi napilapokra, divatlapokra, ilusztrált folyóiratokra. Vidéki megrendeléseket pontosan és leggyorsabban intézi: Hajnóczky Árpad könyv-, zenemű- és papírkereskedés« = Pápa, Fő-u. 11. z=z