Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)
1908-06-07 / 23. szám
2. PÁPA és VIDÉKE 1908. Junius 14. uj-szövetségi, Krisztusnak országot igér, nem félországot, oly országot, mely ezt, vagy azt a népet foglalja magában,, hanem az egész föld feletti általános országlást, ahol mindenki részes lesz az Isten fiainak dicsőségében. És ez a mi hitvallásunk, ez a mi reményünk. És ebben a reményben buzgón imádkozunk: Jöjj el, Szentlélek Úristen, öntözd a mi száraz lelkünket, lágyítsd kemény szivünket, gyógyítsd meg a sebeinket', erősítsd a szeretetünket ! Az Orsz. Pázmány-Egyesület Veszprémben. Igazi magyaros vendégszeretettel és testvéri együttérzéssel fogadta vármegyénk ősi székháza az Orsz. Pázmány-Egyesületet, A rerdkivüli nagyszámban megielent illusztris vendégeket hatalmas küldöttség várta ajutasi állomáson. Veszprém városnak nevében Szeglethy György polgármester mondta az üdvözlő beszédet, melyre Prohászka püspök felelt röviden, de szívből fakadt szavakkal. A vándorgyűlésre leutaztak: Dr. Mihály fi Ákos, dr. Hanuy Ferenc, dr. Dudek János, dr. Székelj István, dr. Kiss János, dr. Zubricky Aladár egyetemi tanárok, dr. Giessmein Sándor, dr. Ernszt Sándor, dr. Darányi Ferenc orszgy. képviselők, dr. Mádi Kovács Gyula min. tanácsos, Túri Béla, Gerely József, Huszár Károly, dr. Vass József szerkesztők, dr. Lukcsics József, dr. Barbuly Jenő egyetem könyvtári tisztek, dr. Kuthy József ny.kir. főigazgató, stb. stb. Az illusztris társaságot a káptalani és városi, meg magánfogatok egész sora vitte a fellobogózott városba. Déli egy órakor diszebéd volt a püspöki palotában, melyen mintegy 90-en vettek részt; a káptalan tagjain kivül olt voltak: Koller alispán, Chapó megyei főügyész, Takách Ádám árvai széki elnök, Kárai Szabó Elek törvényszéki elnök, stb. A pezsgőnél felállt a házigazda, báró Hornig Károly püspök s költői lendületű beszédben üdvözölte az Orsz. Pázmány-Egyesület megjelent tagjait s az egyesület virágozására emelte poharát. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Prohászka püspök báró Hornig Károlyt éltette. Amint a begyeken —mondotta—• legelőször tűnik fel s tündöklik a napsugár, ugy a szellemi világban a nagy szellemek érzik meg először az idők szellemét, a felkelő napot, a jövő irányát. Ezek mintegy a jelenben .élnek át egy darab jövőt. Ilyen szellemet tisztel a katholikns sajtó és irodalom Veszprém t'enkölt szellemű püspökében. Mindig vezető szellem volt, látott a jövőbe, de nemcsak vezetett — ez magában hideg dolog volna — ami lelket emel és hevit, az a szei retet s Hornig püspök igazán szerette is azon ügyeket, melyekért élt, melyeket felkarolt. A katholikus irodalom hálás is ezért a püspöknek. Rajta lesz, hogy kedvében járjon, mert tudja, hogy akkor az egyház és haza igaz érdekeit szolgálja, mert ezekben leli Veszprém püspöke a kedvét. Rajta lesz, hogy örömére legyen, mert az ő öröme a mi ügyünk diadala és győzelme. Ennek a szent ügynek győzelmére, mely Veszprém püspökének öröme emeli poharát. Viharos éljenzés fogadta Prohászka gyönyörű beszédét. De lelkesen éltették Hornig püspököt is, akit még dr. Kiss János köszöntött fel az egyetemi hittudományi kar nevében. I D. u. 3 órakor folyt ie az egyesület választmányi ülése a piarista gimnázium dísztermében. A választmány elhatározta, hogy a VIII. kath. nagygyűlés keretében megünnepli X. Pius pápa pappá szentelésének bO éves jubileumát. Ernszt Sándor orsz. képv. indítványára azt is kimondották, hogy Prohászka püspök vezetésével az ősszel az öszszes kath. egyesületek bevonásával elzarándokolnak Rómába. Elhatározta továbbá a választmány, hogy a VIII. kath. nagygyűlésen külön üléssel vesz részt, melynek főtárgya a pornografikus irodalom terjedésének megakadályozásáról szóló tanácskozás lesz. Örömmel vette tudomásul a választmány, hogy Ádám Iván, Néger Ágoston, Rédey Gyula kanonokok és Óváry Ferenk orsz. képv. beléptek az egyesület alapitó tagjai közé. 5 órakor kezdőött a vármegyeház dísztermében az irodalmi ünnep, mely iránt óriási érdőklődés mutatkozott. Az ünnepély fénypontja dr. Prohászka Ottokár püspök gyujtóhatásu, gyönyörű ünnepi beszéde volt. Beszédét azzal kezdette, hogy a pünkösd az eső, a villám, a vihar ünnepe. Jobb világot akar minden alakító lélek. A világszellem kiáradását már gyakran lehetett tapasztalni, a géniuszok a hadak utján járnak. A léleknek ez a nagy kiáradása volt a renaissance mozgalma, a francia forradalom szabadságküzdelme, amikor csodálatos energiák szabadultak fel és emelkedtek ki. Az energa — Ha megengedi én is elkísérem. Hiszen én is ott vettem fel lakást a nyárra. A temető csendje nyomasztó hatással volt a lelkükre. De ahogy kiléptek a kapun s eléjük tárult a vadvirágos mező az illatos ákáccal s az ákácok tövében kanyargó ezüstös Tiszával — mintha uj élet fakadt voln. a szivükben. Élet a romok között . . . Ugy érezték, hogy megváltozott körülöttük minden. A jelen szétfoszlott, mint egy rossz álom. A múltban járt a lelkük, az édes, a szépséges múltban, melyet annyiszor viszszaálmodtak lázas álmaikban. Harangszó búgott a légben, méhek döngicséltek a virágokon, pásztordal hangzott a végtelen rónán s az ezüstös kasza csak ugy döntötte az illatos, aranysárga kalászt. Ők is ott játszadzztak a réten, a Tisza partján. A kis fiu sipot farag fűzfavesszőből, a leányka meg, egy aranyfürtös, szőke gyermek, mosolyogva nézi, könnyes szemmel hallgatja. mikor édes-bus hangokat csal ki belőle. — Eml éks zik-e, amikor koszorú t fontam piros pipacsból, kék búzavirágból, harmatos vadrózsákból s a fejére tűztem. Maga csak mosolygott. En megcsókoltam s azt mondtam: »De szép is vagy édes kis királynőm !< — Maga meg mindig azt felelte: »De édes vagy kicsi kis hercegem!« — Ugy, ahogy a mesékben olvastuk. S aztán estenden idejöttünk a nagy kác alá s megesküdtünk, hogy szeretni fogjuk egymást örökké, mindent legyőző, még a halálon is diadalmaskodó szerelemmel. »Jaj, hol van az álom, Mit alatta szőttem? Az a világ, ami Akkor állt előttem? Hova lettél, hova Ábrándok világa? Te maradtál csak egyedül Akácfa virága 1« Az asszonyka siró szemmel hallgatta a férfi bánatos, szívhez szóló, csendes énekét. Sirt a Tisza, sirtak a lombok, az ákác, a virágok. Hová lettél? Hová? Azután elmentem a városba. Maga meg zárdába került. Eleinte láttam néha-néha vakációban. De mikor kimentem a külföldre, hirt sem hallottam többé felőle. Mikor újra láttam — emlékszik-e rája? — Itt találkoztunk ez alatt a szép, hatalmas ákác alatt. Alig ismertem rá. Tündér lett belőle — édes kacagó, ellenállhatatlan tündér -r- de . . . asszony volt már akkor! Azt hittem megőrülök. — És — megnősült — tette hozzá az asszony szelíden évődve. — Igen megnősültem. Mit is tehettem volna egyebet? Enyém lett a város legszebb lánya. De azért mindig csak magát szerettem. — Én meg — Istenem — mennyit vártam. De, mikor egyik év a másik után mult anélkül, hogy életjelt adott volna magáról, beletörődtem a sorsomba. Férjhez mentem egy jóságos, nemeslelkü emberhez. Nem szerettem, mikor a felesége lettem, de azért boldog voltam. Boldoggá tett az az édes kis csöppség, aki egyszer csak bekopogÉrmeMselkitőntetv»! Legelismertebb cVt . "\T A Gr Ö DEZSŐ első pápai férfi-divatterme /IPA, Fű-tér. nam Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabása fórfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenrutiát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mérték utá n
