Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-05-31 / 22. szám

ÜL árfolyam. Pápa, 1908. május 31. 22. ssán. PÁPÁ ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész érre 10, félévre5, negyedévre 2"50K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőség: Pápán, Fő-tér 13-ik házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Viasz-ntca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedése" Ünnepi beszéd. Az alsóvárosi róm. kath. elemi iskola fölavatásakor elmondotta Sült József, kir. tan. közjegyző, hitközségi elnök. Mélyen tisztelt Közönség! Egy szerény, de kihatásában nagy fontosságú és nagy horderővel biró ünnepre jöttünk össze első sorban is azért, hogy csatlakozzunk azon hálaérzelmekhez, amelyeket az egyház fölkent szolgája már a templomban bocsájtott az, egek Urához a kegyelemért, amelylyel hitközségünknek ezen iskola felépítéséhez szükséges anyagi erőt megadta és egyúttal annak áldásáért is könyörögve, hogy az iskola rendeltetésének megfeleljen. A pápai róm. kath. hitközség rövid idő alatt immár második csarnokát emelte a népoktatásnak azon célból, hogy abban mindinkább szaporodó nemzedéke az isteni félelemnek, a jó erkölcsöknek, a felebaráti szeretetnek és az életszükségleteihez megkívántató ismereteknek magvait magába fvgadja és ezen erkölcsökben és ismeretekben megerősödve az élet minden változatai között a hitet megtartsa, a jó erkölcsöket ápolja és az embertársaival való szeretettel teljes és türelmes együttműködésével az emberiség végcélját: a haladást, művelődést és tökéletesedést előmozdítsa és ebbeli ténykedésével hozzájáruljon ahhoz, hogy ugy egyházának, mint a társadalomnak hasznos tagja lehessen. A hitközség megadta az alkalmat, a módot és eszközöket a cél megközelítésére, de annak megvalósítása azoknak vállaira fog nehezedni, akik ez iskolában a nemzedéket nevelni fogják. Az anyag és szellem örökös harcában, mely a világ teremtése óta folyik, — az erők és eszmék végtelen sorában, amelyek a legrégibb időktől fogva napjainkig fölmerültek, nem volt egy is, mely az emberiség fejlődésére és tökéletesedésére oly mélyreható befolyást gyakorolt volna, mint a vallás. Minden eszme, mely születését az anyagi erőnek köszönhette, vagy amely eszmének célja emberi vagy anyagi érdekek szolgálata volt, rövid ideig uralkodott. A legtöbbje letűnt, mielőtt érvényesülhetett volna. Az egyiptomiak, görögök, rómaiak a világuralom eszméjétől a nyers erő hatalmával akarták megalapítani és mi történt ? Az egyiptomiak óriási technikai alkotásai, amelyekkel milliók munkaerejének fölhasználásával egyéni hiúságuknak hódoltak és egyházi nagyságukat akarták az utókor előtt minden időkre megörökíteni, porlanak; a görögök és rómaiak birodalma összeomlott, a népek, amelyek ezen erők szolgálatában állottak, elmultak: csak egy eszme van, mely el nem midik, mert a halhatatlan lélekből fakad, mély örökké él, mert Istentől van és amely eszme, habár a mód és eszközök különböznek is, a cél minden népeknél egy és azonos, az örök igazság, az Isten megismerésére való törekvés, a vallás. A legvadabb, a legműveletlenebb népeknél is megvan az Istenség létezéséről való képzetük, bár tévesen, mert az Istenséget valamely, az értelmi körükön kivül eső és általuk meg nem érthető jelenségben keresik; de világos bizonyságául ennek, hogy a vallás, az Istenben való hit szükségérzete vele születik az emberrel, az tehát valóságos életcél, mely nélkül szellemi életet elképzelni nem lehet. Sok ezer éven át tévelygett az emberiség az Istenség létezésében való | képzetének különféle változatai között, mig végre maga az Isten szánta meg az embereket és a kereszténység elérkezett az Isten létezésében való képzetének, hitének, tudatának legmagasztosabb, legdicsőségesebb, legfönségesebb megnyilvánulásához, az Isten Fiában, akinek élete legyen a példa és akinek a tanításában foglalt örök igazságok, a vezérlő szellem. Ma az Istentől és annak igaz tanításától mindinkább eltávolodó korban, amikor az emberiség nagy része érzéki örömök után rohan és életcélját a földi boldogulásban tekinti, különös szükségünk van a vallásunk tanításában foglalt igazságok ismeretére. A kereszténység élete szenvedéssel kezdődik, küzdeni, tűrni és szenvedni tudni kell megtanítani a nemzedéket és pedig a felebaráti szeretetnek azon erejével, hogy a méltatlanul szenvedett bántalmakat is ne csak a megtorlás gondolata nélkül, az isteni akaratban való megnyugvással viselje, de jóval viszonozza, mert ha a tűrést és szenvedést meg nem tanulja, a nagy megpróbáltatások között, melyeknek az életben ki lesz téve és a támadások között, melyeket embertársai részéről sokszor igaztalanul kell elszenvednie, meg fog inogni lelkének egyensúlya, amelyet ismét nem adhat vissza más, mint az Isten akaratában való megnyugvás, az Istenben való hit. A bántalmak megtorlás nélküli tűrése nem gyengeség, hanem óriási lelki erő, mert csak aki szenvedni megtanult, az tud igazságosan uralkodni az érzelmeken, ez állandó önuralom pedig csak szeretet által tartható fenn, mely minden akadályokon győzedelmes