Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-05-10 / 19. szám

IIL évfolyam. Pápa, 1908. május 10. 19. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész érre 10, félévre 5, negyedévre 2"50K Egyes szám ára 24- fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőség: Pápán, Fő-tér 13-ik házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket f-dvesz Hajnóczky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedéseSzervezett hazugság. Hazudtak eddig is az emberek, de nem kürtölték világgá, hogy hazudnak; legalább nem hirdették, kogy rendszeresen hazudnak. Most már ehhez az állomáshoz is elértünk, sőt a hazugság kátéját is olcsón árulják. Valami Birő Lajos cikket irt a Huszadik század c. szociáldemokrata folyóiratba a modern hirlapirásról. Emlékezetes cikk ez. Tán a hírszolgálatra, a sokoldalúságra, a könynyed elevenségre oktat? Nem. — Talán az álzsurnaliszták ellen dörög, avagy ellenkezőleg a revolverezósre tanit? Nem. Ha erről irna,"nem volna oly viszszariasztóan érdekes. Arról beszól, hogy minden újságnak hazudnia kell. Az az újság, amelyik egy cél érdekében hazudik, az becsületes ; de becstelen az, a mely minduntalan másért és másért hazudik. Az az ostoba hazug tehát, aki ma nem emlékszik arra, hogy mit hazudott tegnap, — az agyonütni való becstelen. Ha azonban valaki hazugságait szemérmetlen és szemtelen következetességgel tálalja fel, aki saját hazugságait szuggerálja lapja olvasóközönségének, aki anynyit és annyira hazudik, hogy talán nem is tud őszinte lenni, legfeljebb ha megfeledkezik magáról, — az életre való, ügyes. Aki hetet-havat összehord, aki napról napra hazudik, aki beleéli magát saját hazug világába, — az becsületes. Micsoda cél, vagy célok lehetnek azok, melyekért hazugsággal lehet csak eredményesen- harcolni ?? Találkozik-e ez a Huszadik Századféle elmélet és a gyakorlati élet ? Van-e cáfolata ennek a tanitásnak a mai hírlapirodalomban? Avagy ez az elmélet csak a gyakorlatnak megrögzítése, irásbafoglalása? Nem mi, hanem az események beszéljenek, feleljenek e kérdésre. A szociáldemokraták újságainak durva hazudozásai, a , mi, tudósok," a tanult demokrata uraknak, a tisztességes elvek helyett pénzért dolgozó sajtó legényeinek és gyerekeinek u n. tudományos cikkei mi mások, mint szervezett hazudozás. Szervezett hazugság a nemzeti eszme, a hit szent eszméi, a történelmi jogok, az egyéni tisztesség, a szemérem és becsület elvei és képviselői ellen. Pedig ez a hazudozás sokkal veszedelmesebb, mint az, amely anyagi érdekeink ellen irányul, amely zsebünkbe nyul. Ha pl. egy vigóc egyszer befon, becsap körömfont csalafintaságával, ravasz rábeszélésével, ügyes hazudozásait val, — hamarosan kisül az igazság s ebrudon vetjük ki portánkból. A csalánt is csak egyszer fogja meg az ember, másodszor már tartóié. — De az. ópiumot, a mákonyt, az alkoholt — százszor is élvezi, mert kábit ugyan, de nem érezteti hatását azonnal, sőt csiklandóan kellemes, mámorító. A hirlapok hazugsága is csikland, mámorít, — mig végre az ember is vele érez; először gondolatban, majd érzésben vele együtt hazudik és delirál. Feledni. Mondtad: felejtselek... Jártam bús magányba, Nem volt más kísérőm, csak az erdő árnya, Csak a lomb susogott titkosan felettem, — És én csak feledtem, feledtem. Bejártam a mezőt, bejártam a rétet, Hallgattam pacsirtát, bámultam a méhet, Szivtam az illatot: virág lehelletet, — S a szivem feledett, feledett. Belevegyülten a vidám társaságba, . Hol az örök jókedv, gondtalanság járja, S mikor a poharat ajkamhoz emeltem, •— Akkor is feledtem, feledtem, De lepihen a nap s felkelnek a vágyak, A szivemben újra szerelemvágy támad, És zokogva sirom el a sötét éjbe: — Szivemnek nincsen feledése. — kis — Eljő a nap. Eljő a nap, tán nem is sokára, Amikor én is meghalok . . . Illatozzon a rétnek virága, Szálljanak a madárdalok, Gyönyörtől reszkessen lelke a ligetnek, .. . Szép nyári nap legyen, amikor temetnek. Ne boruljon senki koporsómra, Ne sirasson senki engem, A síromra pár virágot szórva Hagyjanak ott megpihennem, Fejemhez vadrózsát tegyenek keresztnek, .. . Szép nyári nap legyen, amikor temetnek. A titokzatos pör. Franciából fordította: Szeberényi László. (Folytatás ós vége.) A következő napokban folyton jelentek meg ujabb és ujabb hirek az »Observateur de I'Quest« hasábjain, melyek nem voltak egyebek, mint feltevések, találgatások és igy még homályosabbá tették a rejtélyes ügyet. Végre egyik napon a következő fontos hirt közölte a mindig »biztos forrásból« értesült »Observateur de I'Quest« : »Már, a kora reggeli óráktól kezdve kíváncsi tömeg szorong a kihallgató-terem padjain. Az elnöknek és a bíróság szavai óriási szenzációt keltettek. A hallgatóság arcán nagy kíváncsiság és megdöbbenés tükröződik; ellenben a vádlott nyugodt és közömbös, néha-néha gúnyos mosoly vonul végig ajkain., A vádló tanuk száma nem nagyobb, mint a védőké, de ez utóbbiak nem sokat használnak a vádlottnak, nem képesek egyebet állítani, minthogy D.-t mindig becsületes, jellemes embernek ismerték. Azon könyvkiadónak levele, kihez D. a bíróság utján kérdést intézett a nála talált levéltöredék tisztázása érdekében, a titokzatos ügyet nem világítja meg. A kiadó ugyanis azt állítja, hogy a kérdéses levéltöredékről egyáltalán nincs tudomása. A vádló tanuk folyton csak azt ismétlik, amit már az első kihallgatásnál is elmondotI i .j.j'f