Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-05-10 / 19. szám

IIL évfolyam. Pápa, 1908. május 10. 19. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész érre 10, félévre 5, negyedévre 2"50K Egyes szám ára 24- fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőség: Pápán, Fő-tér 13-ik házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket f-dvesz Hajnóczky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedése­Szervezett hazugság. Hazudtak eddig is az emberek, de nem kürtölték világgá, hogy hazudnak; legalább nem hirdették, kogy rendsze­resen hazudnak. Most már ehhez az állomáshoz is elértünk, sőt a hazugság kátéját is ol­csón árulják. Valami Birő Lajos cikket irt a Huszadik század c. szociáldemokrata folyóiratba a modern hirlapirásról. Emlékezetes cikk ez. Tán a hír­szolgálatra, a sokoldalúságra, a köny­nyed elevenségre oktat? Nem. — Ta­lán az álzsurnaliszták ellen dörög, avagy ellenkezőleg a revolverezósre tanit? Nem. Ha erről irna,"nem volna oly visz­szariasztóan érdekes. Arról beszól, hogy minden újság­nak hazudnia kell. Az az újság, ame­lyik egy cél érdekében hazudik, az be­csületes ; de becstelen az, a mely mind­untalan másért és másért hazudik. Az az ostoba hazug tehát, aki ma nem emlékszik arra, hogy mit hazudott tegnap, — az agyonütni való becstelen. Ha azonban valaki hazugságait szemér­metlen és szemtelen következetességgel tálalja fel, aki saját hazugságait szugge­rálja lapja olvasóközönségének, aki any­nyit és annyira hazudik, hogy talán nem is tud őszinte lenni, legfeljebb ha meg­feledkezik magáról, — az életre való, ügyes. Aki hetet-havat összehord, aki napról napra hazudik, aki beleéli ma­gát saját hazug világába, — az becsü­letes. Micsoda cél, vagy célok lehetnek azok, melyekért hazugsággal lehet csak eredményesen- harcolni ?? Találkozik-e ez a Huszadik Század­féle elmélet és a gyakorlati élet ? Van-e cáfolata ennek a tanitásnak a mai hír­lapirodalomban? Avagy ez az elmélet csak a gyakorlatnak megrögzítése, irás­bafoglalása? Nem mi, hanem az események be­széljenek, feleljenek e kérdésre. A szo­ciáldemokraták újságainak durva hazu­dozásai, a , mi, tudósok," a tanult de­mokrata uraknak, a tisztességes elvek helyett pénzért dolgozó sajtó legényei­nek és gyerekeinek u n. tudományos cikkei mi mások, mint szervezett hazu­dozás. Szervezett hazugság a nemzeti eszme, a hit szent eszméi, a történelmi jogok, az egyéni tisztesség, a szemérem és becsület elvei és képviselői ellen. Pedig ez a hazudozás sokkal ve­szedelmesebb, mint az, amely anyagi érdekeink ellen irányul, amely zse­bünkbe nyul. Ha pl. egy vigóc egyszer befon, becsap körömfont csalafintaságával, ra­vasz rábeszélésével, ügyes hazudozásait val, — hamarosan kisül az igazság s ebrudon vetjük ki portánkból. A csalánt is csak egyszer fogja meg az ember, másodszor már tar­tóié. — De az. ópiumot, a mákonyt, az alkoholt — százszor is élvezi, mert ká­bit ugyan, de nem érezteti hatását azon­nal, sőt csiklandóan kellemes, mámorító. A hirlapok hazugsága is csikland, mámorít, — mig végre az ember is vele érez; először gondolatban, majd érzésben vele együtt hazudik és delirál. Feledni. Mondtad: felejtselek... Jártam bús magányba, Nem volt más kísérőm, csak az erdő árnya, Csak a lomb susogott titkosan felettem, — És én csak feledtem, feledtem. Bejártam a mezőt, bejártam a rétet, Hallgattam pacsirtát, bámultam a méhet, Szivtam az illatot: virág lehelletet, — S a szivem feledett, feledett. Belevegyülten a vidám társaságba, . Hol az örök jókedv, gondtalanság járja, S mikor a poharat ajkamhoz emeltem, •— Akkor is feledtem, feledtem, De lepihen a nap s felkelnek a vágyak, A szivemben újra szerelemvágy támad, És zokogva sirom el a sötét éjbe: — Szivemnek nincsen feledése. — kis — Eljő a nap. Eljő a nap, tán nem is sokára, Amikor én is meghalok . . . Illatozzon a rétnek virága, Szálljanak a madárdalok, Gyönyörtől reszkessen lelke a ligetnek, .. . Szép nyári nap legyen, amikor temetnek. Ne boruljon senki koporsómra, Ne sirasson senki engem, A síromra pár virágot szórva Hagyjanak ott megpihennem, Fejemhez vadrózsát tegyenek keresztnek, .. . Szép nyári nap legyen, amikor temetnek. A titokzatos pör. Franciából fordította: Szeberényi László. (Folytatás ós vége.) A következő napokban folyton jelentek meg ujabb és ujabb hirek az »Observateur de I'Quest« hasábjain, melyek nem voltak egyebek, mint feltevések, találgatások és igy még homályosabbá tették a rejtélyes ügyet. Végre egyik napon a következő fontos hirt közölte a mindig »biztos forrásból« értesült »Observateur de I'Quest« : »Már, a kora reggeli óráktól kezdve kí­váncsi tömeg szorong a kihallgató-terem padjain. Az elnöknek és a bíróság szavai óriási szenzációt keltettek. A hallgatóság ar­cán nagy kíváncsiság és megdöbbenés tükrö­ződik; ellenben a vádlott nyugodt és közöm­bös, néha-néha gúnyos mosoly vonul végig ajkain., A vádló tanuk száma nem nagyobb, mint a védőké, de ez utóbbiak nem sokat használnak a vádlottnak, nem képesek egyebet állítani, minthogy D.-t mindig becsületes, jel­lemes embernek ismerték. Azon könyvkiadó­nak levele, kihez D. a bíróság utján kérdést intézett a nála talált levéltöredék tisztázása érdekében, a titokzatos ügyet nem világítja meg. A kiadó ugyanis azt állítja, hogy a kér­déses levéltöredékről egyáltalán nincs tudo­mása. A vádló tanuk folyton csak azt ismétlik, amit már az első kihallgatásnál is elmondot­I i .j.j'f

Next

/
Oldalképek
Tartalom