Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-04-26 / 17. szám

4. PÁPA és VIDÉKE 1908. április 26. imádkozott. De utoljára a sok mézeskalácsba egy kis ecetet is belevert és ugy látszik, arra vártak ők. A folytonos és lelkesen előadott »Ember, mentsd meg lelkedet«-nek még sem tudtak ellenállni és mindig jobban jöttek. És most, miután már távozott Father Oszkár, jobbak a hívek, buzgóbb a kath. szellem, kü­lönösen az asszonyok közölt. Alakítottunk a missió alatt, egy női társulatot, melynek a célja és kötelessége kath. buzgóság 'terjesz­tése, kath. gyermeknevelés, templomgondózás és ékesités. Epen ipa reggel suroltuk és tisz­togattuk négy asszonynyal a templomot. Hogy ilyen elkalommal én is, mint a társulat el­nöke, forgatom a seprűt, az természetes do­log. Amúgy is erősen tartom a gyeplöt a társulatban. Már annyira vagyunk, hogy most hétköznap is 8, vagy legalább 6 asszony jön sz. misére, mivel pedig azelőtt még vasárnap is igen kevesen jöttek. Hogy senkinek se le­gyen kifogása, most vasárnap két sz. misét mondunk 8 és 10 órakor. Most csak annyira akarom még vinni a dolgot Isten segítségével, hogy a hivek többször járuljanak a szent­ségekhez. Tehát most talár, még azt akarja tudni', Kedves János, barátom, hogy jártam vissza­jöVételem óla ? Nos, hát meg kell mondanom, oly nehéz még sohse volt az életsorsom, mint amióta a magyarok közt működ®. Hogy egy évig voltam Stonegán, azt ugy is tudja. Akkor elment Pocaliontasból a magyar pap és az itteni hivek, tudván, hogy született magyar pap náluk sohse fog maradni, kértek engem. Az apát ur ide is küldött más rend­társammal, Father Vincenttel, aki plébános volt, én pedig káplán. Mikor ide jöttünk, csak a templom állt. Rögtön hozzáfogtunk a parókia építéséhez, amelyet egy fél év alatt el is végeztünk. Ez, meg a bebútorozás sok pénzbe került és mélyen keveredtünk az adósságba. Még most is 2400 dollár adósság van rajta. Tekintve most a Ilivel? sovány­adakozását, igen bizonytalan a remény, hogy ezt oly hamar fogjuk tudni lefizetni. Csak gondolja, sokan annyira megtagadták havi illetményüket, — 50—75 cent — hogy most kénytelen vagyok magam kollektálni minden hónapban liázról-házra. Kezdetben kemény dió volt ez nekem. Mikor ezt Father Oszkár­nak megmondtam, azt felelte, hogy egyszer tán ő is tudná megtenni, de többször bizony nem. De azért csak bátran előre tolom a szekeret. Valami eredmény már volt, több még lesz, erkölcsi és anyagi tekintetben. A munkám persze roppant sok. Hogy minden prédikációt még most is irok és szórói-szóra kívülről tanulok, azt elgondol­hatja. Aztán majdnem minden este tanítom a kórust magyar és latin énekre — ez a legkedvesebb munkám — továbbá a gyerme­keket magyar kathekizmusra tanítom, azt. a zsidó fiút, akit kereszteltem, külön tanítom^ azonfelül még angol tanulóm is van. Tegye hozzá a sok utazást, mindenféle munkát a parókián és templomban és körülöttük még a meditatio, lectio spirituális, breviárium és be fogja látni, hogy bizony kevés időm van mulatságra és levelezésre. Csak egyet óhajtanék nagyon: könyve­ket, magyar olvasmányt a hiveim számára. Faj a szivem, ha látom őket sokszor a leg­rosszabb regényekkel kezükben. És nem tu­dok segiteni, nem vagyunk képesek könyvtárt alakitani. Kedves János, adott nekem ugyan cimeket, de nem merek nekik Írni, mert az én stylusom a magyar nyelvben nem olyan, mely ilyen levélben megkívántatik De mennyi jót tudnék jó könyvekkel tenni"! En még nagyon szeretném ezt a Poca­hont.ast virágoztatni. Már küldtem egy ma­gyar fiút Stoiiegából a mi kolostorunkba, az pap lesz, fia a jó Isten segiti. Mult évben küldtem egy tót leányt az apácákhoz és a nyáron talán még két magyar leányt fogok magammal vinni Alabamába. A jövő évben valószínűleg két fiu megy velem St. Bernardba papnak. A főtörekvésem az, hogy ez az egész vidék 200 mértföldre még tele legyen magya­rul beszélő papokkal és hogy minálunk Pocahontason még kath. iskolát kaphassunk, magyarul beszélő apácákkal. Bárcsak sikerülne is. Adja a jó Isten, imádkozzunk érte. De most elég. Időm drága! Igen szépen tisztelem az egész főt. conventust, különösen a főapát urat, akinek sohse (ogom tudni kö­szönni eléggé nemes jótéteményeit Magyar­országban való időzésem alatt és még azt is, hogy most Father Oszkárt ide eresztette. Ó, de sokat beszéltünk Pannonhalmáról. Magamat buzgó imádságába ajánljva, maradok őszintén szerető testvére Krisztusban Antal 0. S. B. Pocahontas. Box 134. Va. United States. America. Városi közgyűlés. Ápr. 22-én, szerdán volt városi közgyű­lés, amelyen mintegy 80 képviselő volt jelen. A jegyzőkönyv hitelesítése után Mészáros Károly polgármester javasolja, hogy az adó­tárgyalásra két bizalmi-férfit küldjenek ki. Ajánlatára Krausz N. József és Néhmann Gábor képviselőket küldte ki a közgyűlés. Interpellációk. Giczi Gábor arra kérte a polgármestert, hogy a kóborcigányokat a legelőről tiltassa el. mert nagy károkat tesznek. A gazdaküzön­ség már nem tudja tovább megtűrni őket. A polgármester kijelenti, hogy helyiérdekű intéz­kedésekkel a cigányok garázdálkodásait nem képes végleg megszüntetni. A minisztérium országosan akar a bajokon segiteni s ezért külön osztályt állított fel a minisztériumban, amelynek feladata tervet készíteni, hogy ezzel végre e bajon segítenek. De hogy addigra is segítsen a bajon, a legközelebbi gyűlésen tárgyaltatni fogja az ügyet. Pados József rögtöni orvoslást kér. Szerinte a városi ma­jorba kellene őket tenni. Iiercz Béla arra kéri a polgármestert, hogy a külsőváros ré­szeire több gond forditassék. Különösen ki­fogásolja az utcák tisztaságát. A polgármes­ter kijelenti, hogy a baj orvosolva lesz. Győri Gyula a szombathelyi esetből kiindulva ajánlja, hogy jó volna a mi víz­vezetékünkről is előre gondoskodni még mi­kor baj nem jelentkezik. Azt tapasztalta u. i., hogy a forrás nincs kellőleg megvédve, hogy igen sokan látogatják a forrást, akik oda esetleg valami piszkot is vihetnek. Kérdi a polgármestert, hogy hajlancló-e a szükséges óvóintézkedéseket megtenni ? A polgármester szerint a tanács a legutóbbi gyűlésen elhatá­rozta, hogy a forrást fallal véteti körül. Tö­meges látogatást a jövőben nem enged meg, sőt egyesek is csak írásbeli engedéllyel néz­hetik meg a forrást. Tárgysorozat: A vágóhíd. A vágóhíd kérdését a legközelebb tar­tandó gyűlésre, máj. 11-ére halasztották. Utcakövezés. A tanácsnak azon javaslatát, hogy a Veszprémi-ut keleti-, a Fazekas-utca mindkét oldalán kőszegélyes járót készítsenek, a köz­gyűlés elfogadta, valamint azt is, hogy a vi­segrádi állami kőbányából egy hajórakomány 3/ 4-es kockakövet vásároljanak. Tőrvényhatósági határozat felehbezése. A közgyűlés annakidején a Jókai-utcá­ban az utcarendezéshez szükséges terület •-ölét 40 K-ban állapította meg. A törvény­hatóság ezt nem hagyta jóvá és 20 koronára szállította le. Az ügyész ez ellen felebbezett, de a minisztérium ennek nem adott helyet, ' mert az ügyészt nem a közgyűlés bizta meg. A tanács azt. javasolja, hogy tehát a köz­gyűlés erre utólag utasítsa az ügyészt. lippert Sándor és Kardos Károly el­lenzése után Győri Gyula indítványára a ta­nács ajánlatát fogadták el. A zálogház. Schlesinger-testvérük bejelentették a ta­nácsnak, hogy zálogházukat 1908. november hó 1-én beszüntetni óhajtják. A városnak ajánlják, hogy vegye ál. Ezen tárgyban a közgyűlés akkor fog dönteni, ha majd a ta­nács biztos adatokat szerzett be a zálogház jövedelmezőségéről és hogy az átvétel esetén miként kezeltetné azt a város. Alagcsövezés. Több Petőfi, Korvin és Kuruc atcai lakos azon kérelemmel fordult a tanácshoz, hogy az utcát alagcsöveztessék. A Korvin és Kuruc utcabeliek közül pedig sokan azt is kérték, hogy szabályrendeletben köteleztesse­nek, az utcabeli háztulajdonosok egy 2/ 3 rész­ben a költségekhez hozzájáruljanak. Gaál János szerint azért vizesek a pincék, mert a Lukács D ezső kömives-mester és épitési-vállalkozó Papa, Lalii-utca 25. Vállalkozik mindennemű kőmives­munkálatokra, építkezésekre. Fel világosit ásókkal, tervezetekkel, költség-vetéssel szívesen szolgál. A a építtető köaönség pártfogását kéri.

Next

/
Oldalképek
Tartalom