Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-04-19 / 16. szám

2. PAPA és VIDÉKE 1908 április 19. Nézeteltérés. Mult vasárnap »Nevessünk« cimen érdekes közlemény jelent meg e lapban H. I. tollából. Elolvastam, sokat gondolkoztam rajta, de akárhogyan csűröm-csavarom, sehogy sem tudok egy nézeten lenni H. I. földműves társammal. Hogyan lehet valakinek oly magas vágya és reménye, hogy a nap nap mellett tartlizó és kapucinerező, cejtungot olvasó tensurakkal még valaha együtt kapáljunk. Hát kapálásra teremtette az Isten azokat az esz,

es urakat, kikhez képest mi csak együgyü parasztok vagyunk? Tudhatta volna a tisztelt cikkíró, hogy azok a kávéházban tanyázó urak már születésük napján kitűnően ertettek az állatokhoz, gabonához és mindenféle elkseftelésre alkalmas portékához. Ha lovaim vagy ökreim elolvashatták volna azt a cikket, bizony kétségbeestek volna, különösen, ha tudnák, hogy azon urak nélkül egész életüket az én .istálómban kellene eltölteniök. Ismerjük be, hogy állatainknak nagy szükségük van ilyen szakértőkre, kik feldicsérik őket a vásárokon, inert mi ugy is csak mindég nógatjuk, szidjuk és ostorozzuk szegényeket, hát legalább a vásárokon legyen, aki dicséri őket. Sohasem oly büszke a ló, mint mikor vásárra visszük; ágaskodik, táncol és nyerít örömében, mert talán már előre érzi, hogy 4—5 szakértő fogja simogatva, becézgetve körülállni. Ilyenkor a gazdájának nincs szava, hallgatagon kell álnia, mintha soha életében nem is látta volna lovát. A lovat elütik maguk a szakértők mindig olyan okosan, hogy mire a parula csattanik, a vevő is, eladó is veszített, csak a szenzálok nyertek egyiktől is, másiktól is 50, vagy 100 koronát, amiből azután megint telik a következő vásárig tartlira, kapucinerra és mozira, melyre a tensasszonyok is könnyen kaphatók. Ha a magyar gazdák egyszer véletlenül azt hinnék, hogy ők is voltak csecsemő korukban operáció alatt, akkor férfi korukban nem engednék magukat pénzbelileg megkurtítani, hanem észhez térve, eltávolítanák maguk mellől a »szakértőket.« De hát mi már aligha térünk észhez, mert megrögzött bennünk a saját tudomásunk iránti bizalmatlanságunk és a szenzálok okosságába vetett rendületlen hitünk. Hiába keze1 lünk mi valamely lovat éveken keresztül, azért még sem ismerjük, de, ha egy félig vak szenzál messziről rá pillant egyetlenegyszer, az mindjárt tudja, mennyit bir húzni, milyen kitartó futó stbi. Ezért nem vagyok egy nézeten H. I. földműves társammal, ki mérges cikkével nekitámadt a kávéházi vendégeknek. Nekem az a nézetem, hogy a tudományt meg kell fizetni, és ha valaki már születése folytán oly szakértelemmel bir, hogy más emberek tudatlanságából urizálhat, akkor bolond volna, ha kapálna. Kényes dolognak tartom a hagyma emlegetését is, mert akadhatnak, akik ezt gúnynak veszik és megharagusznak. Nem vagyok babonás ember, de máig is azt hiszem, hogy 190ß-ban azért nem tudtam még 2 koronáért sem eladni métermázsáját, mert abban az évben nyílt meg a szövetkezet. Azért nem ajánlom, hogy a hagymát egy napon emlegesse valaki a keresztény szövetkezettel. Egyék mindenki azt, amit akar és amire telik, ebbe ne szóljon bele senki. Kinek mi köze ehhez? Az izraelita lisztkereskedő urakat sem rovom meg. amiért bojkottálják a szövetkezet molnárját, mert nekem elvem, hogy lehetőleg mindenkivel jóviszonyban- legyek. Ezt a cikket is azért irom, hogy békéstermészetemet bebizonyitsam. Szeretném tudni, mi jojogon óhajtja azt H. I. ur, hogy a molnárt bojkottálják, vagy ne bojkottálják. Szerintem ehhez sincs semmi közünk és nem is kellene ezt a dolgot annyira feszegetni. Mi elégedjünk meg azzal, hogy mutassuk meg jóakaratunkat a szövetkezet és molnárja iránt ugy, hogy ott vegyük a lisztet. Ezért azután az izraelita lisztkereskedők nem szólhatnak semmit, mert ehhez mindenkinek joga van. Én bizony nem ellenségeskedném senkivel sem, mert igaz, hogy a papir türelmes és sokat össze-vissza lehet rajta irni, de mégis csak többet ér a tett. Csak hallgassanak házi asszonyaink arra a lelkes felhívásra, amit ebben az újságban olvastam, mikor a bojkott megkezdődött, akkor majd jár a malom eleget. De, ugy hallom, jár most is, mert azok helyett a szövetkezeti tagok helyett, kik ide-oda futkoznak és nem azt nézik, hogy a liszt szép-e, hanem a lisztest és a tréfát, — mennek a szövetkezetbe olyan vevők, kik nem részvényesek ugyan, de melegen érző szivük van, a nép iráni, és pártolják annak üzletét. Akik szép liszt helyett szép lisztest és jó tréfákat keresnek, azoknak a szövetkezet nem igen tehet eleget, de aki a lisztre helyezi a fősúlyt, az bizony megelégedhetik a szövetkezetével. Én is meg voltam mind ez időig elégedve, jó kenyerünk, jó kalácsunk volt, reménylem, hogy ezután is jó lesz. Most pedig bocsánatot kérek H. I. földművestársamtól a köztünk fölmerült nézeteltérésért és kérem őt, hogy ne vigyen máskor gúnyos hangot cikkébe, mert azt hiszem, neki sem volt más célja, mint nekem, hogy napról-napra virágzóbbá tegyük szövetkezetünket, melynek szerény tagjai vagyunk mind a ketten. Pápa, 1908. április hó 14. K. A. Színház. E rovatunkat ezúttal rövidre szabhatjuk: kedden este bezárultak a színház kapui, mert tekintettel a nagyhétre (igy jelezte legalább az utolsó színlap) de meg arra, hogy a társulat virágvasárnap részben megujult: néhány napig szünetelnek az előadások. Majd csak ma, húsvétvasárnap nyilik meg újra a színház, most is csak rövid időre, mert Szalkay és társulata itt hagyja Pápát, hogy más helyen, ugy tudjuk, Szombathelyen nyissa meg tavaszi szezonját. Néhány előadásról azonban még be kell számolnunk. Itt van a pénteki, ápr. 10-iki előadás, Holécy Ilona julalomjátéka, a szombati és vasárnapi Tatárjárás, egy délutáni előadás vasárnapról, meg a 2 kabaréestély hétfőn és kedden. Holécy Ilona határozottan népszerű művésznője a társulatnak. Drámai művésznő a javából, kit igazán szívesen üdvözölt mindenkor a színmüvekért lelkesedni tudó közönség. Nagyon természetes tehát, hogy jutalomjátéka alkalmából »A vasgyáros« színműre telt ház volt. Szép csokorral fogadták Glaire-t no meg zúgó tapsviharral. Osztatlan elismeréssel adózunk művészi játékának, mellyel csak ujabb bizonyítékokat szolgáltatott művésznői nagyságához. A többi szereplő, kiknek körében bizonyára szintén tiszteletnek örvend, igyekeztek az est hősének jutalomjátékát kifogástalanná tenni. S-ombaton és Vasárnap a Tatárjáiás c. operett újdonság ment nagyszámú közönség jelenlétében. A darabnak csak annyi köze van a tatárokhoz, hogy a benne szereplő katonaság, mely hadgyakorlatot végez azon a tájon, minden vetést és termést összetipor. Nem sok szépet fedeztünk fel a darab meséjében, még kevesebbet a zenében, melyet Kelemen, a szerző sok helyt elég unalmas formában irt meg, de elismerjük, hogy van benne egy szép keringő, amely fülbemászó dallammal bir és egy csókdal, amelylyel ujrázást tudott elérni. Igaz, hogy a kis Kormos, a közkedvelt és sajnos, — tőlünk már örökre bucsut vett primadonna szép előadása nagyban hozzájárult, hogy a szép részletek a zenében szépnek is tűnjenek. Aranyos volt Kormos huszárönkéntes szerepében, Solti a bárónő, Inke a főhadnagy, de kivált Kovács, a generális, szintén igen kitűntek. Ráthonyi, Déri, a mindig jó Bátori játéka is elismerést érdemel. Szatmáry és Gyárfás kisebb szerepükben sem mosódtak el. A jó játék mindenkor, a legkisebb alkalomkor is valahogy csak kitűnik. Bércy, az intéző, meg a többi szereplő ugyancsak igényt tarthat valamely elismerésre. Közönségünk, mely mindkét estén nagy számban . jelent meg, szívesen tapsolt. Vasárnap délután a Tündérszerelem operettel mulattatták a kicsinyeket. Legelismertebb r VÁGÓ DEZSŐ Érmekkel kitüntetve! első J3 a J) ai férfi-div atterm e ip.l, Fő-tér. 53, szséna Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. legelegánsabbanmc~ekután 2j9 Kifogástalan szabás« es férfiruhák, papiruhäk ^ uradalmi erdésztisztek, &

a nek, postásoknak, vasúig tasaknak, erdőőröknek, úgyszintén minden ^ egyenruhát viselő testületnek egyenruhák