Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-01-12 / 2. szám

2. PÁPA és VIDÉKE 1908. január 12. egyenértékű lenne a polgárság erre hozott nagy áldozatával, vagy a - közpénztárból fizetet átalánynyal Az „előkelőbb" helyek Ívlámpák fényében fürödnek i ugyan, de nem érdemes irigykedni rájuk, mert kilenc órakor a lámpák kialusznak, s az izzók szerény fénye világit nekik is és küzd —•' többnyire hiába — a sötétséggel Ám ezek elhelyezése sem megfelelő még kevésbbé az égési tartam beosztása, mert pl éppen azokat oltják ki helyenkint, amelyek mint elágazásoknál lévők, további égésre volnának hivatva. IC téren is meg kellene léhát szívlelni az intenzív fejlődés szükségét, mert csak azért, hogy vil|amnak és ne' petróleumnak hiyják, azt, aminek fényénél — botorkálunk, ma épugy, mint pár évelőtt, magában áldozni alig volt érdemes. Ne teljék annyira a tőkegyüj- " tésben serénykedni; a városi intézmények tartalgkalapja az adózók zsebében van — legalább, amig kell ezeknek kamatozzék Tessék az utcai mécseket nagy turnusokban Wolfram vagy Tantalégőkkel felcserélni, nem lesz ez oly nagy kiadás! Az áram-árak magassága szintén nem meg okolt; alig van hely, ahol az a miénket elérné, pedig ott, ahol a mű létesítője és fenntartója egy és ugyanaz, a közönség, nem megokolt ez a taksálás s annyival is kevésbbé, mertnem lehet azt mondani, hogy magunknak fizetünk; a villamos-vállalat jövedelme nem « közpénztáré, hanem külön kasszáé s jövedelmezzen bár a vállalat akármennyit, az legalább eddig, a közterhek csökkenését nem eredményezte. Nagyon kevéssé városias vonása Pápának az utcák és terek tisztasági Zalatnay oláh nemzeti viseletbe öltözött, azután elfújta a lámpát s oda könyökölt az ablakba,. íróasztalán két megtöltölt pisztoly hevert. • Ki tudja, nem lesz-e szükség rájuk ? Ahogy mult az idő, aggodalma is eloszlott lassan. Hiszen elvégre is nem látott semmi feltűnőt. A falu csendes. Egyetlen szobában sincs világ. Ma bizonyára nem lesz semmi. Holnap meg már úgyis messze lesznek innen. Innen ! Ahól először szeretett forrón és igazáD. S ahogy reágondolt édes Ilicájára, s szive megtelt édes bus gyönyörűséggel. Ha távol lesz tőle, tán közelebb lesz hozzá, mint itt, hol csak egy utca választja el őket egymástól. Mert ez a két utca kétellentétes világ. Édes ábrándjaiba elmerülve, észye sem vette, hogy ablaka alatt megszólalt a — csalogány. Hol ennél, hol annál a bokornál. Eleinte édesen csattogott, majd siralmasan búgott, kesergett, zokogott. állapota. Nem tekintve azt, hogy az utcák tisztaságától részben a lakosság, részben az ezzel megterhelt városi szel gények végzik hetenként kétszer, semmiképeu sem megfelelőleg, egyenesen tarthatatlan azaz ős állapot, amely a vásárok alkalmával uralkodik; a szekerek az utcákat és tereket minden rend nélkül keresztül-kasul lepik el, a vonóállatokat az utcán etetik, ugy hogy némely utcának, nyáron ősszel egész hegyláncok képződnek a összesöpört trágyából és hulladékokból s ott senyvednek napokon át, a mai tüdővészszanatóriumokban utazó kor nagyobb dicsőségére. Ez az igazi ósdiság, az ilyenek konzerválása, azzal a helyt nem álló ürüggyel, hogyha az utcai etetést eltiltják, megcsökken a piaci forgalom. | Dehogy csökken; hova terelődnék, amikor nincs ebben a vármegyében egyetlen falu sem, ahol az utcai etetés el ne lenne tiltva. Persze baj az, hogy az ital mérési engedélyek túlnyomó része nem olyan helyekre adatott meg, amelyekbe be is lehetne kötni s igy általában betérő korcsmákban nagy a hiány, Fejlesztésre vár a rendőrség intézménye is, igen sok tekintetben; az anyag most, tapasztalat szerint, elég jó, de egy akkora'városnak nem elég s a célnak meg nem felelhet Az úgynevezett utcai rendőrség, arni kellő számú őrállomások nélkül lehetetlen, tényleg alig is létezik. így azután hirtelen szerencsétlenségek, vagy forgalmi akadályok esetében nincs kellő segítség. A járdákon nemcsak talicskákat, hanem nehéz terjedelmes szekereket tolnak s ilyen Csalc akkor riadt föl, mikor egy kavics esett az ablakara. Fölugrott, pisztolyához kapott és figyelt. Semmi zaj. Azaz, hogy még. Valami bus, íájgalmas panasz. Csalogánycsattogás. Elmosolyodott. Hát ettől ijedt meg annyira ? De aztán hirtelen megfagyott ajkán a mosoly. Észébe jutott, amit a pópa mondott, »Majd ha kigyúl az égbolt és vérrózsák fakadnak a tiszta, fehér havon, figyelj a csalogány szavára és a denevér huhogására«! Óvatosan kinyitotta az ajtót s várt. Kis idő' múlva csendes lépések hallatszottak. Egy fiatal, karcsú férfi lépett a szobába. A járása ringott, a szeme csillogott. — Ilica! — kiálltott Zalatnay. S ahogy meglátta őt hirtelen, váratlan, karja ölelésre nyílott akaratlan. — Fuss, menekülj: — esengett a leány, kibontakozva az ölelő karokból. — Mindjárt megkondul a harang és akkor véged van. . — Mi az? Mi készül? tárgyakat szállítanak, csuszkáinak, azokra narancs, illetve dinnyehéjat dobálnak, ami ha őrállomások volnának, hova tovább kimenne a divatból. De még a meglevő személyzet sem tulajdonképeni céljának megfelelőleg használtatik, mert mi marad a rendőri szolgálatra ott, ahol a legénység nagy része kézbesít, összeírásokat végez s e féle sehogy sem rendőri dolgokat. íme, csak néhány adat a belterjes fejlődés szükségességeinek bizonyítására; látni való, hogyha kissé megállnánk is a külreható haladás utján, azért nem stagnálnánk, hanem serényen munkálnánk, a közjólet emelésén Álljunk meg tehát, hogy — ráérjünk haladni. Ami pedig az aktualitásokat illeti, mint a városház, a barak-kaszárnya-f'öldek, az utcanyitások, ezekről tán jövőre. Nemo. A város középítő politikája. (Jubiláns tervezgetés.) A kataszteri bérház ügye a legközelebbi közgyü'éscn egy éves jubileumát is megüli. Ott sem vagyunk még e kérdésben, ahol az az igen tisztelt inádi honpolgár vala. Ez u. i. Mádon volt, ha Tarcalra akart is menni. Pápa városa azonban Mádon kivül van, amennyiben már Jókai-utcai telkén már romboltatott is, holott majd talán szerdán esetleg lehet, hogy megtudja, mit fog építeni. Sőt azt is ott fogja csak megtudni vájjon egyáltalán épit-e. Beleesett t. i. a mérlegbe a Lippertféle ajánlat. Lippert Sándor u. i. felajánlja megvásárlásra a városnak főtéri házát. Szép, nagy ház ez. Kitűnő helyen áll, utcai vonala a Főtér többi háza közt kiváló, telke jó mélyen benyúlik. — Ne kérdezz semmit. Csak fuss, menekülj, mig késő nem lesz! — Velem jössz? — Mem. Nem mehetek. De. te fuss, menekülj, az Istenre — könyörgött összetett kézzel. Zalatnay leült az asztal mellé. — Mit akarsz, szenecsétlen ? — sikoltott Ilica. — Itt maradok — felelt sötéten. — Nálad nélkül nem élet az élet! Mintha hirtelen denevér surrant volna volna el az ablaka előtt. Remcs huhogás hangzott. — Az atyám! — lihegett Ilica halálravált arccal. Ebben a pillanatban megkondult a harang. Vérfagyasztó üvöltés hangzott. Mintha a pokol minden ördöge kiszabadult volna. Lángba borult a katholikus kápolna, lángba az egész magyar utca. — Tüz van! — kiálltott valaki. Rémes kacagás volt rá a válasz. S folyt a vér, mint a patak.