Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-03-03 / 9. szám

II. évfolyam. Pápa, 1907. március 3. 9. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24- fillér. Utmizériák. Már többször szóvá tettük aztatürhetetlenhelyzetet, hogy az irg. nővérek intézetébe csak sártengerbe evickélve juthat el az ember. Hosszas sürgetés után tavaly meg is szavazta a nemes város közgyűlése az aszfaltgyalogjárót. Mi az oka annak, hogy a közgyűlési határozatot még ma sem hajtották végre? Ha minden közgyűlési határozat végresajtásában ily bámulatos gyorsaság nyilvánulna, aligha fizetnénk nagy pótadót! Sürgősen kérjük a mosani tűrhetetlen állapotok orvoslását. Mert az már mégis csak szégyen, hogy egy város, amely oly nagyra van kulturális fejlődésével, összetett kézzel nézze, hogy közel 1000 kis leány egészsége naprólnapra kockára ván téve a botrányos közlekedesi viszonyok "miatt. Hiszen még felnőttek is nehezen tudnak eljutni a zárdához, hát azok az ártatlan kis csöppségek! Egyébként ugy értesülünk, hogy a hétfői közgyűlésen interpelláció tárgyává fogják tenni ezt a keserves huzavonát, mely épenséggel nem válik a város becsületére! — Ugyancsak melegen ajánljuk a polgármester ur figyelmébe a temetőbe vezető utat. Nap-nap után megindul a szomorú menet a holtak nagy birodalmába, s bizony épenséggel nem fokozza a kegyeletes érzést az az ugrándozás, amit a temetésen résztvevő jobarátok és ismerősök kénytelenek megcselekedni, ha nem akarnak olyanok lenni, mint a — malacok. Úgyis elég nagy annak TÁ RCA Emlékezetes lopás. — Én is meséljek valamit? Jó, barátaim. De megjegyzem, a mese igaztörténet lesz. Ti magatok is ismeritek. Életemből egy emlékezetes lopást fogok elmondani. Legalább nemcsak jó oldalomról ismertek majd. — Úgy, te loptál is? Hozzá még emlékezetes lopás 1 Nem, nem tudom rólad elhinni. S ha volna valami a dologban, legalább is akkor kellett történnie, mikor Berlinben voltál. Itt ami becsületes hazánkban ilyent te sohasem téttél. — Pedig itthon történt. De ne félj 1 Nem égbekiáltó lopásról lesz szó. Nem gyóntam meg soha, vagy legalább is nem bántam még meg, sőt . . . Négy évvel ezelőtt történt, mikor te, még itt levő Komlóssy barátunk meg én, meg sokan mások a polgármester ur szőlejében oly jól mulattunk. Vagy pardon, négy évnél egy évvel előbb történt, de befeFelelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. a gyászoló családnak a bánata, minek tetézzük még bosszúsággal is! Martonfalvay Elek levele. A felsővárosi róm. kath. Olvasókör jan. 27-iki közgyűlése tudvalevőleg örökös tiszteletbeli tagjává választotta meg Martonfalvay Eleket. A kath. közügyek puritán jellemű harcosa gyönyörű levélben köszönte meg a kör kitüntető bizalmát. Soraiból kiérzik a keserűség, hogy az autonómiáért vivott nagy küzdelemben úgyszólván teljesen magára van hagyva, de kisugárzik törhetetlen lelke is. A küzdelmét felvette s végig is fogja küzdeni becsülettel. Levele szószerint igy hangzik: A pápai felsővárosi róm. kath. olvasókör Tekintetes Elnökségének! Az igen tisztelt Olvasókör f. évi január hó 27-iki közgyűlésének megtisztelő határozatát hálás köszönettel fogadom, jeléül véve ezt annak az együttértésnek, amellyel a kör tagjai, t. polgártársaim és hitrokonaim, törekvéseim és szerény munkásságom iránt viseltetnek. Fájdalom, hogy e munkásság mindezideig nagyon kevés gyümölcsöt hozott, amely körülmény, — teintve, hogy a hivatalos körök és azok részéről, akik állásuknál fogva tettel és példával szolgálhatnának, támogatásban részem nincs, — alkalmas lenne arra, hogy elcsüggeszszen és a meddőnek látszó küzdelemmel való felhagyásra vezessen. A bizalom olyatén megnyilvánulása azonjezést azon a mulatságon nyert. Ugy-e emlékeztek még rá? — A mulatságra még emlékszem. De hogy te ott valamit loptál volna, arról én nem tudok semmit. Pedig én ott folyton szemmel kisértelek, akárcsak te most előadás alatt diákjaidat. Mint fiatal orvos nagyon érdekelve voltam. — Látom, nem vagy találékony. Mintha főhadnagy barátunk többet sejtene. Furfangos mosolya legalább ezt árulja el. — Persze, gondolok valamire. Lopni valamit, ami emlékezetes, amit az ember nem szokott megbánni. Milehet ez? Nem más. mint amit a polgármester ur a mulatságon a »boldogság legkellemesebb fűszerének« mondott. Csak az a baj, hogy t.e ezt ott nem loptad. Meg volt hozzá a beleegyezés. — Mégis csak praktikus eszük van a katonatiszteknek. Majdnem kitaláltad. Tényleg, ott a mulatságon ázt a fűszert már nem kellett lopnom. A lopás már egy évvel előbb történt. Akkor, mikor Alice-t még nem szerettem, hanem Milikét. Legalább is ugy gonSzerkesztőség; Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal • Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ban, mint amilyenben a t. Olvasókör is részesített, jelentősen ellensúlyozzák a kedvnek csüggedésre való hajlását; mert megmásítják azt az érzést, hogy az ember egyedül van„ egészen egyedül. ígérem is, hogy ameddig csak arról nem győződöm meg, hogy minden további akció hiában való és a harc, amelyet megbízás, érdek és támogatás nélkül felvettem, csupán csak azért, hogy elkobzott jogokat visszaszerezni igyekezzem, a meglevő keveset pedig szaporítani és a pápai kath. közönséget a kétségtelen dekadencia és térvesztés helyzetéből, az őt számarányánál fogva is megillető helyre juttatni törekedjem, teljesen sikertelen és kilátástalan, azt szóval és tollal folytatom, nem támadva senkit és senkinek jogát, küzdve abban a reményben, hogy etán mégis »felvirrad még valaha«. Mégegyszer köszönöm a tisztességet, kívánva, hogy az Olvasókört az Isten áldja és tartsa meg! Pápán, 1907. évi február hó 24-én. Martonfalvay Elek. A katholikus népszövetség. Irta : Haller István. Miért van az, hogy a katholikusok oly sok helyett elvesztették és naprólnapra elvesztik a csatát? doltam és talán éreztem is. De Milike egészséges szivét mindenáron egy fiatal orvosra, Gerlay barátunkra, akarta bizni. Alice-t pedig a polgármester ur neked szánta, Komlóssy. — Hát mégis jól sejtettem? Te Milikét szeretted? Jó volt szemmel kisérni minden lépésedet. — Talán volt valami a dologban. Legaalább éreztem valamit szivemben. De csak azon estél yig, melyet a polgármester rendezett szőlőjében. Nem is a legnagyobb örömmel mentem oda. Szép, napsugaras idő volt, mikor hazulról atyámmal és nagybátyámmal elindultunk. És tudtam, hogy a napsugaras időt szeretik a kigyók. Hátha épen rám leselkedik ott a szőlőben egy vipera, vagy egy nagy szemüveges kigyó. Folyton ez a gondolat zavargott fejemben. Mert gondoltam, hogy a sok vendég között ott lesz bizonyára az a szivet gyógyító, fiatal, tudós, szemüveges doktor is. Bocsánat e kifejezésért, de az igazság igy követeli. — Semmi baj. Most legalább értem, miért voltál te a magas jókedv között is oly