Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-02-17 / 7. szám

2. PÁPA és VIDÉKE 1907. február 42. Á társadalom műveltebb elemeire háramlik a feladat, hogy a munkásosztályt e természetellenes állapotából és fonák viszonyaiból, igazi betegségéből kigyógyítsa és azon belátásra birja, hogy boldogulását csak ugy várhatja, ha azt első sorban ő maga is rendje-módja szerint akarja. Hogy a munkásosztály eziránt való hajlandósága fenntartassák ós óbrentartassék, ismertessük meg vele azt az örvényt, melyet a szociáldemokrácia számára tartogat s egyúttal győzzük meg arról, hogy a mai társadalmi kérdést sikeresen, embertársaink nélkül csakis a krisztusi elvek érvényesítése mellett oldhatják meg. Ezt belátva és ebből kiindulva mielőbb fogjanak hozzá a térhódításhoz, nem vörös zászlóval és nemtelen fegyverekkel, hanem a kereszt jegyében és a férfias, komoly munka fegyvereivel. Hogy a keresztényi szeretetből fakadó komoly munkának mily nemes gyümölcsei vannak, bebizonyítására elég Németország példájára utalnunk. De nálunk is van már elég szép és követésre méltó példa. Erkölcsi téren ugyan a magyar kath. társadalom már — és talán még nem nyom annyit a latban, amennyit történelmi múltjánál és számbeli előnyénél fogva nyomhatna, de a nemes munkának nálunk is megvannak már gyümölcsei, különösen anyagi téren, a szövetkezés utján. Eegebben alakult hitelszövetkezeteink oly szép eredményt mutatnak fel, hogy bátran állithatjuk, hogy oly vidéken, melyen hitelszövetkezet van, a szociálizmus nem tudott eddig híveket szerezni, s ezután sem fog tudni. Itt van például a kislődi hitelszövetkezet, amely 1906. év végén 280 000 K, azaz kótszáznyolcvariezer korona forgalmat mutathatott fel. E községben nem is volt, de nem is lesz földosztó szocialistává senki. Hitelszövetkezetekkel kell behálózni egész Magyarországot, s mindjárt megfog változni a helyzet képe. A hitelszövetkezet a jegyzett üzletrészek 75 százalék erejéig kölcsönt kap az orsz. központtól és ezt a kölcsönt minél tömegesebben kellene igénybe venni, azon célból, hogy ennek segítségével megmentsük a szegényebb néposztályt a nagy kamattól s az uzsora fosztogatásaitól. A népet felszabadítani terhes adósságai alól pedig elsőrangú feladat, mert mig ezt el nem értük, addig nem végezheti szabadon, akarata szerint saját boldogluását célzó társadalmi munkáját. Befolyásolják , azok az érdekeltek, akik ily népmentő munka révén tért veszítenek s azért minden elképzelhető eszközzel iparkodnak arra gátolólag hatni. Tapasztalhatni ezt különösen falvainkban. Nem kevésbé fontos missziója van a hitelszövetkezetnek városban sem. Avagy hány szegényebb kezdő iparos fedezhetné a városi hitelszövetkezetnél a pénzszükségletét, egy oly ember, ki pénzzel nem rendelkezvén, elveszti önbizalmát és pályája kezdetén elkallódik 1 S vagy felcsap nemzetközinek — mert hisz azok Ígérnek jobb jövőt, — vagy az uzsora karmai közé kerül, mely előbb vagy utóbb de biztosan koldussá teszi, Pedig mily könnyen boldogulhatna, ha mint a hitelszövetkezet tagja pénzhez jutna, melyből üzletét a legszükségesebbel felszerelhetné, s mely pénzt ugyan vissza kell fizetnie, de üzletrésze viszont gyarapszik, kamatozik s igy bizonyos idő múlva szinte magát fizeti ki ez a kölcsön. Felmondástól pedig nem kell tartania, csak két jótállót kell szereznie, ami — tekintve, hogy üzletrésze fedezi a kiveendő össze- | get, csak formaság — és a heti részletet pontosan fizetnie. Befizetésről lévén a szó, előtérbe lép azon kérdés, miből fizesse be részleteit a szegényebb ember ? Ezzel számot kell vetni. Azonban ez csak addig okoz gondot, mig a kezdet nehézségein tul nem vagyunk. Tekintve ugyanis, hogy a falusi nép az értékesítő, különösen a tejszövetkezetek révén minden két hétben, vagy minden hónapban kap pénzt, könnyen kivihető, hogy abból bizonyos hányadot félretéve fizethesse hitelszövetkezeti üzletrészét Városban pedig kevés oly szegény ember van, aki hetenkint — mondjuk — 20 fillért félre nem tudna tenni De ha mégis akadna akár falun, akár városban oly épkézláb ember, aki erre sem volna képes, az vagy megissza keresetét, vagy pedig élhetetlen, gyámoltalan ember. Az értékesítő és fogyasztási szövetkezetek — bár hasznuk nem oly kézzelfogható, mint a tejórtékesitő ós hitelszövetkezeteké — szintén fontos szerepet töltenek be s a helyi viszonyokhoz képest megalakitandók mindenütt, ahol azok működése a siker reményével — bár küzdelem árán is! — kecsegtet. Ha ezekkel behállózzuk országunkat, akkor rövid idő múlva csökkenni fog a szociáldemokrácia befolyása és ha erkölcsi téren megteszi a magyar társadalom műveltségénél fogva reá háramló kötelezettségét, akkor nemsokára elérjük azt a boldog időt, amidőn a kölcsönök megértés ós. szeretet át fogja hatni és a közös célért válvetett munkára serkenteni hazánk polgárait. A pápai katholikus kör jubiláris ünnepsége. Fényes ünnepsége volt mult vasárnap Pápa katholikus társadalmának. Valóságos diadalünnep. Az egyházhoz és a hazához vató törhetetlen ragaszkodás fenséges ünnepe. A kath. kör ünnepelte meg fennállásának tiz éves jubileumát. Magában véve nem nagy idő. Nem is azt a tiz évet ünnepeltük hanem azt az eszmét, mely a kath. köröket létrehozta. A keresztény restauráció, a Krisztus szellemében való megujulás eszméjét. Ez az eszme — mint a mi aranyszájú Szentiványink mondta — nem uj. Visszanyúl két ezredévre s nem fog meghalni soha, mert örök, mint maga az Isten. Ünnepünket az Isten házában kezdtük. Hálát adtunk az Urnák, hogy annyi viszontagság közt meg engedte érnünk azt a feledhetetlen szép napot. S egyúttal kértük is, hogy szent áldásával ihlesse meg a vezetők lelkét, hegy a kör nagy legyen és erős. Ne , legyen többé köztünk visszavonás, hanem ' fűzze össze a szivünket a szeretet mindenható ereje. Az első határkövet elértük. Becsülettel, felemelt fővel tekinthetünk vissza a múltra, de hivatásunkat még nem töltöttük be teljesen. A kath. körre még nagy föladatok várnak. Adja Isten, hogy a második határkőnél megvalósítva láthassuk szép álmainkat, nemes terveinket. A jubiláns kört igaz tisztelettel és szeretettel köszöntjük mi is, a kath. sajtó igénytelen munkásai. Viruljon, növekedjék erőben és tekintélyben, fakadjon áldás a működése nyomán. A gyönyörű ünnepségről a következőkben számolunk be részletesen. I. A templomban. D. e. 11 órakor ünnepies hálaadónagymisét mondott a főtemplomban Szekeres Bónis bencés tanár, a Kath. Kör társelnöke. Az istentiszteleten rendkívül nagy számban "jelentek meg a kör tagjai. A kóruson Szentgyörgyi Sándor karnagy kitűnő vezetése mellett szebbnél szebb egyházi énekeket adtak elő az irg. nővérek polg. leányiskolájának tagjai. Élénk feltűnést keltett Grátzer Irma úrhölgy, esztergomi bazilikai énekesnő szép. csengő hangú szólóival. Háromnegyed 12 volt már. mikor a hatalmas templomot zsúfolásig megtöltő közönség oszladozni kezdett az istentiszteletről. II. A kath. kör díszközgyűlése. D. u. 4 órakor ünnepi hangulatban gyülekeztek a kör tagjai az egyesület nagy termében. Rég nem látott már a kath. kör. helyisége annyi lelkes, derék kath. férfit, mint ezen alkalommal. Bottka Jenő, a kör fáradhatatlan, nagyérdemű elnöke, lelkes szavakkal üdvözölte a