Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-12-29 / 52. szám

2. PÁPA és VIDÉKE 1907. december 29. részt akart venni a pápai bencés gimnázium ifjúsága' is s heteken keresztül igazán csodálatra méltó buzgalommal fáradott, tanult, hogy az ünnep sikerét mentől jobban biztosítsa. Most, amikor már lezajlott az ünnepség, nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy az ifjúság nem fáradt hiába. Szines, hangulatos, kedves képet varázsolt a nézők szeme elé s méltán rászolgált, arra a sok tapsra, mely minduntalan felzúgott, valahányszor a függöny legördült. Szemlér F. csinos Prológusa nyitotta meg az ünnepélyt. Két kis apród szavalta. Diósi is ügyesen megállta a helyét, de a kis Scherer .lani valósággal remekelt. Tüzes, gyújtó előadása szinte magával ragadta a közönséget. Takács Gedeon »Fehéregyház menedéke« c. színdarabjában meg valósággal vetekedtek az ifjak, melyik tud szebbet, jobbat nyújtani. Általános feltűnést keltett Ambrus Józsi elegáns alakja, eleven mozdulatai és kitűnő előadása. Farkas Endre remek megtestesítője volt a tüzeslelkü, szenvedélyes pogány Borsának. Zsidó J. szent István komoly, méltóságos hangját találta el kitűnően. Hermann Laci Ecser kedves szerepét játszotta meg igen elevenen és nagy bensőséggel. A papok: Nagy Károly (érsek) és Lichtblau Leó (szent Gellért) ügyesen kiaknázták és felhasználták szerepük minden egyes szavát; Kisebb szerepükben igen jó alakítást nyújtottak Migály Károly (Gyula), Széplaki R. (Csanád) és Seller Pali (Ispán). Scherer István kitűnő tolmácsa volt, a mindenkitől elhagyott, szegény, üldözött magyar parasztnak. A közönség alig tudott betelni a csillogó jelmezekkel és a derék fiuk szép, temperamentumos, egybevágó játékával. De meleg ünneplésben volt része a szerzőnek is. Addig zúgott a taps és éljen, mig csak meg nem jelent a lámpák előtt. Szent Erzsébet betegét Kovács Józsi szavalta el nagy rutinnal. Nyugodt biztos föllépése, ügyes hanghordozása nagy tetszést aratott. Végre az ifjúsági énekkar adott elő Szentgyörgyi S. zongorakisérete és Szekeres Bónis tanár vezetése mellett egy szép éneket melynek megkapó, kedves dallama Szentgyörgyi Sándornak egyik legsikerültebb szerzeménye. Ezzel a szép akkorddal végződött az ünnepély, amely bizonyára sok kedves vízhangot fog kiváltani nemcsak az ifjúság lelkében, hanem azok szivében is, kik megjelenésükkel megtisztelték a bencés gimnázium ünnepségét. A baromfi kiállítás. A mult hetekben tartották meg Budapesten a baromfi kiállítást. Hazai és külföldi versenyzők mutatták be tenyésztésük legjavát. Tekintettel arra a haszonra, kevés fáradságra, melylyel Magyarországon a baromfi (kivált a tyúk) tenyésztés folytatható, a kiállítás legfőbb eredményeiről röviden beszámolunk. Bár a kellő okulás se maradna el e kiállítás utáii. 1. Olyan baromfit kell tartani, amelyik nagyra nő és jól huzza a fontot. Mikor egy tojásból 3—8 kiló hust kaphatok egy év alatt, nincs értelme, hogy ugyanakkor egy kiló bust termeljek. Ezt elérem, ha Orpingtonszüléket állítok be tenyésztésié, vagy ha tyúkjaimat ilyen kakasokkal keresztézem. 2. Lehetőleg fehér tyúkot kell tartani, hogy a toll is értékesíthető legyen. 3. Egy fajtát tartsunk, hogy lehetőleg egyenlő igényei legyenek a tyúkólnak, de egyúttal a haszna is egyenletesen legyen számbavehető. Az orpingtonfai edzett, ha területe van, maga keresi élelmét, nem kényes, gyorsan nő, nagyra fejlődik: tehát az övé a jövő. Fajtojást 40—50 krajcárért kaphat jó helyről és igy gondos neveléssel 1000 százalékot kereshet rajta. A kacsa már jobban képviseli a népipart a luddal együtt. A tarka kacsa kezd ritkaság lenni s helyét vagy a tiszta pekingi, vagy ennek magyar keresztezett erős vérkeverése szorítja ki. E haladás érdeme a földmivelésügyi minisztériumé, mely hét év alatt 70.000 apaállatot ajándékozott, a közforgalomnak. Az eredmény a liba és kácsa mellett kézzelfogható, mert — nagyon helyesen — csak egy fajt terjesztett; a ludnál az emdenit, a kacsánál a pekingit. Fokozatosan több és nagyobb lett a tojás is és a nép asszonya nem gyűjti már halomra, hogy megromolva adja tovább, hanem azon frissen forgalomba hozza. Igy tehát hus, tojás és toll egyformán pénzt hoz a konyhára. Ebből több mint 80 millió korona értéket vittünk ki külföldre. Ugyanannyit, ha nem többet, elfogyasztottunk itthon. Ez legyen a jövőre is' minden szegény ember boldogulásának alapja és forrása. És az is lesz, ha több • ondot fordítunk a baromfiudvarra, felkaroljuk a költő gépeket és megtanuljuk, hogyan kell a külföldi piacon közvetítő nélkül értékesíteni a portékát. (M.) MIATYANK, Miatyánk vagy, hiszen érzi Mindenki a földtekén; A székelyek megnézték a halottat. Sohasem látta egyikük sem. —- Mi lószen már most vele? — Eltemetjük — felelt röviden Zalatnay, az uj tanitó. Délután négy órára jöjjetek ide mindnyájan. Papot már nem tudok hozatni, mert a szél valóságos hóhegyeket rakott az utakra. Majd eltemetem én magam. S ahogy pontban négy órakor megcsendült a katholikus kápolna harangja, egyszerre megelevenedett a falu. Nem maradt otthon épkéz-láb ember egy sem. Még az oláhok is megjelentek utolsó szálig. Ki kíváncsiságból, ki részvétből. Mikor a harang utolsót kondult, a tanitó kilépett az udvarra. Gyönyörű szálas ember volt. Maga a megtestesült szépség és erő. Odalépett a koporsóhoz és rázendített a »Gircumdederunt«-ra. A székelyek szemébe' könny szökött. Olyan szívhez szóló, gyönyörű hangon énekelt, hogy lehetetlen volt megállnj sirás nélkül. — Gyönyörű ember — suttogták az oláh menyecskék. — Hát még a hangja ! — toldották a bogárszemü lányok. Ott volt a pópa leánya is. A ringójárásu, selyemhaju Ilica. Nem szólt semmit, de büszke szivét megkapta a férfi érces, dallamos hangja. Mikor az utolsó sor is elhangzott, Zalatnay végigjártatta ragyogó tekintetét a gyülekezetben. — Beszólni akar — suttogták a székelyek. Nem csalódtak. Zatnay odalépettt a koporsó elé. Röviden beszélt, de oly hatással, hogy a legünnepeltebb szónok is megirigyelhette volna. Rámutatott a koporsóra : »Kitették a holttestet az udvarra. Jaj, de nincsen senki, aki sirassa. Most tűnik ki, ki az igazi árva : Nem borul senki a koporsójára.« Egyetlen szem sem maradt szárazon. A szép Ilica is lehajolt. De hamar fölkapta a lejét. Villogó szeme belemélyedt Zalatnay ragyogó szemébe. Maga sem tudta, miért, megint lehajolt. És mikor újra föltekintett, könn$ csillogott a szemében. II. Eddig csak az édes családi kört szerette. Apját, anyját, kicsi testvéreit. S ez a kis kör volt az ő egész világa. Földi mennyországa. Hanem most azt vette észre, hogy ebbe a kis körbe belépett egy uj alak. S ahogy beIqpódzott, megszületett szivében egy uj érzés. Hasonló a szeretethez, de mégsem azonos vele. Sokkal édesebb, hasonlíthatatlanul mélyebb. bensőségesebb szenvedélyesebb. Sejtette, hogy mi, de hinni nem merte, hogy a szerelem. Három hónap mult el a temetés óta. Kevésszer látta, mert kerülte, de azért mégis boldog volt, ha vele találkozott. Érezte, hogy minden csepp vére az arcába szökik, de rá nem nézett volna a világért sem. Azért mégsem tudta megállni, hogy Vissza ne nézzen, mikor az utca végére ért. Pedig tudta, hogy visszanéz ő is. A szemük ilyenkor egészen egymásba Érmekkel kitüntetve! Legelismertebb cég

. {jp J] jJ J§| Q első pápai férfi-divatterme PÁPA, Fő-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. 25) Kifogástalan szabású H fórfiruhák, papiruhák, uradalmi erdésztisztek, (S

3 nek, postásoknak, vasuggj tasoknak, erdőőröknek, gj9 úgyszintén minden egyenruhát viselő tes<H tületnek egyenruhák £52$ legelegánsabban mérté k után