Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-02-10 / 6. szám

IL évfolyam. Pápa, 1907. február 10. 6. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi* közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre . . . .2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség; Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető minden­nemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal; Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Isten hozott! A tegnap esti vonattal megérkezett a budapesti művész-gárda, Itt van Bombay Artúr az opera zenekritikusa. Társaságban aranykedélyü ember, de a tolla félelmes. Elméleti és gyakorlati tudása óriási. Rajongó hive és ihletes lelkű követője a nagy mestereknek. Vele jön kedvence a kis Heinrich Emilia, akinek a művészetéről cso­dákat mesélnek. Ujjai közt sir a hegedű, mintha csak a szivünk húrjain játszana. Zongorán kis nénje, Herminka fogja kisérni. F. hó 16-án is együtt fognak szerepelni Budapesten egy nagy hangversenyen. Ladányi Vince Adél egyike a klasszikus zene legfino­mabb lelkű és legszerencsésebb kezű műve­lőinek. Pokorny Margitot nem kell külön be­mutatnunk. Régi és nagyon kedves ismerőse már ő a pápai közönségnek. Gyönyörű hang­jában már többször volt szerencsénk gyö­nyörködni. Méltó partnere testvére Kamilla. Mindkettőjüket Franek Gábor fogja kisérni, a győri székesegyház országos nevü kar­nagya. Gecső Jenő rendkivüli kedves fiatal­ember. Szoros kötelékek fűzik Pápához, hi­szen az édesanyja Pápán született, itt nevel­kedett. Ma érkezik meg Szentioányi Károly, a poétalelkü pap, a tüzes szónok, az elnyo­mott néposztály nemesszivü barátja. Már tavaly magával ragadta a pápaiakat; adja Isten, hogy most mélyebben szántson, s- a kath. Népszövetség megalakításával meg­töremtse köztünk az egységet! Örömmel köszöntjük kedves vendégein­ket s szivünkből kívánjuk, hogy érezzék ma­gukat nagyon jól városunk falai között. Isten hozott! Mese. A kis farkasok először vettek részt az erdők urainak gyűlésén. Hazamenve elmond­ták Apjuknak, mit láttak, mit hallottak. A kisebbik kérdi a beszéd folyamán: — Hogyan lehet az apám, hogy az oroszlán is, meg a tigris is a magukénak vallották az igazságot, holott amire az oroszlán az mondta, hogy fehér, arra a tigris azt mondta, hogy fekete. Sőt a tigris azt is hangsúlyozta, hogy ő a többiek nevében beszól, pedig nem bó­lintgattak rá a gyűlés tagjai. —• Nehéz a kérdés, de talán megtudom értetni, kinek lehetett igaza. A tigris hatalmas, erős és bátor, tekintélye is van, azért tartóz­kodtak az ellentmondástól. Meg azután egyszer­másszor elriasztotta tőlünk az idegen erdők hiénáit. Bár mindig egyet érthetnénk! Nem hallottam, mit beszéltek, de aki mindig az én-1 emlegette, annak nehezen volt igaza, mert az én a közügyekben a harmadik, legfeljebb a második személy. — Valami ujat is akart! — Aki ugy akar építeni, hogy a meg­levő és szükséges erős pilléreket hamarább ledöntené, mint a legalább ugyan olyan erejű ujat felépitené, az rossz pallér. Én legalább nem szeretném elegendő ok nélkül elhagyni mostani fészkemet, mig az uj, a jobb el nem készül. De ha rossz volna is a vackom, in­kább azt tartanám barátomnak, aki segítene, hogy kijavíthassam, mint azt, aki csak azt mondogatná, hogy rossz, hogy bedől, mert az ő beszédének csak a hiénák örülnének, hogy ni, a farkas bajban van. Látjátok, gyerekek, hányszor leselkednek ránk, bárányainkra, antilópjainkra a hiúz, a a hiéna, meg a kigyó, hányszor csúfolódnak velünk a páviánok, meg a bőgő majmok. Mi­lyen jó volt ilyenkor, ha az oroszlán, a tig­ris, a párduc, meg mi farkasok együtt védtük a nyájat. Elhallgattak a csúfolkodók. — No de majd lesz idő, mikor ismét, egyetérthetünk és majd jó barátok lesznek a tigris, meg az oroszlán. - Akkor lesz ez, ha kigunyoltatás vagy a nyomorúság hoz össze bennünket? Csitt! Még egyet. — Az emberek azt mondják, hogy dobbal nem lehet verebet fogni. — De most csend, aludjatok. TÁ RCA A tánc a pogányoknál. (Ethnographiai tanulmány.) Irta és a pápai hath, kör. február 3-iki estélyén felr olvasta: PARCSAMI HENRI.Í. így farsangi időben a fiatalság legkedve­sebb mulatsága a tánc. Sha azt "mondom, tán­col az egész világ, nem is igen nagyitok. Mert a tánc szerepelt mindenkor és mindenütt, háborúban és békében egyaránt, s csak néhány olyan népet tudnánk találni, melyek vallási szempontból tartózkodnak tőle. Viszont sok népnél épen a vallási szempont, az ünnep fénye és öröme készteti táncra az embereket. Szent Dávidról is megvagyon irva, hogy a frigyszekrény előtt táncra perdült. Egyiptom­ban vallásos körmenetek alkalmával táncolva és danolva vonultak a templomokba. Görög­országban a krétai kar kimért lépésekkel ha­ladt s himnuszokat dalolt Apolló tiszteletére Rómában Mars isten ünnnepén a sáli papok végigdanolták és táncolták az utcát. Indiában és Tibetben a papok állatoknak öltözve, vad dobolás és trombitálás kőzt táncolnak, hogy az ördögöket elűzzék, s igy kezdik meg az ujesztendőt. Vallásos eredetű az Angolország­ban divó Szent István tüze körüli tánc, s né­hol nálunk is megtalálható a tüzátugrálás. — Szevillában a főegyház nagy oltára előtt a karénekesek III. Fülöp korabeli apród ruhában még most is táncolnak. A tánc ugráló, harmonikus, ütemes moz­dulatokban áll. Az ütemet ének és zene szol­gáltatja. Ezek a mozdulatok száz és százféle variatióban történnek, s majdnem minden népnek megvan a maga nemzeti tánca. Ezek köziül akarok néhányat megemlíteni, hogy megismerjük a más világrészbeli nápek táncra való hajlandóságát. Néhol adataim szükszavuak­nak bizonyulnak, másutt egyet-mást elkellett hallgatnom. Egy dolgot azonban • sikerűit különösen megfigyelnem, t. i. hogy a petrezselymet nem árulják a vad népeknél oly nagyban, mint nálunk, mert hát az a bizonyos mafla-sziget hiányzik nálunk. A hottentották a táncot, zenét szenve­délyesen szeretik. Főképen a holdvilágos esté­ken szoktak táncolni. Valamennyien körbe állanak, öszefogózkodnak és majd lassabban, majd gyorsabban keringenek a góra nótája szerint. Végre felbomlik a sor, s kiki össze­rogyásig hajigálja tagjait. A néger zenéje fékevesztett vihar zör­gésére emlekeztet, s ehhez képest tánca vad, érzéki, sokszor brutális. A fulbék vagy fellaták ellenkezőleg le­nézik a zenét, táncot, s ez izlam vallásuknak tulajdonitható. De a táncoló lányokban gyö­nyörkednek. A vadnak menyasszonyi táncában a fidtal asszonyt, két nyoszolyólány vezeti kar­jain, mig férje a legvadabb (buja) táncot járja előtte. Dahomey-hen nagy ünnepeken — feje­delem járja a táncot népe előtt, s ez alka­lommal a fejedelmi leereszkedés örömére néhány ezer ember feje leröpül. Ha idegen

Next

/
Oldalképek
Tartalom