Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-11-10 / 45. szám

II. éTlelyam. Fápa, 1907. november 10. 45. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőség: Pápán, Fö-tér 13-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Pápa, Viasz-ntca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Mezőgazdasági szövetkezés. Megy a népünk Amerikába; azt mondja, nincs elég föld arra, hogy annyi népet eltarthasson. Először is ez nem igaz, másodszor pedig ürügy, de talán inkább a nép félrevezetésére találták ki azok, akiknek egy hazugsággal több, vagy kevesebb, nem számit. Földünk jó megművelés mellett kétszer annyi embert is elbírna tartani, mint a mostani művelés mellett. De az okszerű belterjes gazdálkodás kívánalmainak egy 8—10 holdas gazda nem felelhet meg. Egymagának nincs pénze hozzá. Kell neki a jó ekén, háromféle boronán kivül sorbavető gép, amely egyszersmind műtrágya-szóró is, sok-sok más, a kész termés megmunkálásához is többféle eszköz. Szükséges, hogy mindenből a legjobb vetőmagot használják, ma már a műtrágyát sem nélkülözhetik. Az értékesítésnél is jó, ha többen vannak egyszerre az eladók. És ezen a több szón fordul meg a dolog. Magyarázatára vegyünk egy példát. IIa 4000 holdas birtokhoz, ha bérlett birtok is, jó egy gőzeke, hell hozzá 1—2 gőzcséplő-gép, vájjon egy oly község földbirtokosainak, kiknek 3—4 ezer holdngi birtokuk van kis darabokban, nem volna-e a termés fokozása végett kivánatos, hogy megjáratnák a földjüket a gőzeke vasával? Ha pl. műtrágyából 1—2 vagyonnal hozathatnának, mennyit megtakarítanának és földjükkel ugy tennének, mint a jó kamatra adott pénzzel jól meghizlalnák. Nem az ugyanis a legjobb gyrapodás, ha valaki holdjainak számát tudja szaporítani, hanem az, hogy az idén mondjuk 15 forint tiszta haszna volt egy hold földnek, jövőre 30 frt.. legyen. De ehhez az is szükséges, hogy ne egy gazda álljon ki, egy kocsiderék gabonával, babbal, miegyébbel a piacra, hanem pl. egy falu határából 3—4 vaggon bab, lencse, borsó, hagyma, vagy akár a lenézett torma kerüljön egyszerre eladásra, mert ekkor elkerülhetjük az alkuszt és annak a haszna is ,a mi zsebünkben marad. Szövetkezni kell tehát a megműveléshez szükséges gépek, eszközök bevásárlására, a vetőmag, a termékenyitő és védőeszközök rendelésére, a termelésre és eladásra is. Van ma is szövetkezés. De csak épen mutatóba való, mint a kirakat, nem ilyen-e a csősz tartása, sőt — pardon, a példa drasztikusságáért — vájjon nem szövetkezés féle-e az apaállatoknak tartása a községek, vagy a közbirtokosok részéről? Egyes gazdának ez se volna lehetséges. Avagy csak cséplőgépre legyenek szövetkezések ugy, hogy 2—3 gazda összeáll? Vájjon csak csépelni kell gyorsan és jól, nem pedig termelni elsősorban és jól termelni, fokozott eredménnyel? Németország kis gazdái már példát mutattak; a Dunántul művelt népe is mutassa meg, hogy műveltsége jobb megélhetésének áll szolgálatában. T ám a. Szent Imre. (Prohászka Ottokár szent beszéde a magyar ifjúsághoz 1907. november 5-ikén, Szent Imre születésének 900 éves fordélója alkalmából a Szent Istvánbazilikában.) Kedves fiaim! 900 év előtt Isten a magyarnak királyt, a királynak szent koronát adott; de a király szivébe vigaszt, a szent korona mellé őrangyalt voltaképen Szent Imre hercegben állított, mert a nemzet jövőjének biztositékát, egy tiszta, erkólcsős, életrevaló ifjúságnak nevelését, irányítását az eszményben biztosította számunkra. Sijent Imre herceg, kedves ifjúság, eszmény, a magyar ifjúságnak eszménye. Nem trónra ültette őt az Isten, de oltárra állította, nem koronát tett a fejére, de aurculát, dicssugárt fűzött homlokára. Nem rendelte, hogy 1038 után, apja után uralkodjék 1—2 évig, hanem százados, évezredes missziói s hivatást adott neki, hogy életet, lelket, lelkesülést leheljen mindazokba, kik e törzsből valók és e hazát erejük s erényük által nemzetük számára fentartani s biztosítani akarják. Szent Imre e célból, kedves fiaim, mindenekelőtt liliomos zászlóval áll életeken ; e liliomos zászló a tiszta vérnek a zászlója. Minden népbe, nemzetbe, emberbe elsőnek erőteljes erkölcsöt, meg nem szentségtelenitett szűzi vért teremtsünk. Vért, amely ideget locsol, amely agyat öntöz, szivet sajt. Már az ószövetségi Szentírás telítve van a tiszta vérnek tiszteletével. Ne ölj, vért ne onts! Ne paráználkodjál vért ne -ronts! Az újszövetségben az evangéliumnak prologja hangoztatja : Nem kell nekem állat, ösztönös erő, hanem nemzedék, mely Istenből született, nemzedék, melynek szivében tiszta vér csörgedez, amely a tiszta vérnek a lehét, lelkesülését tudja lelkivilágában megőrizni, nemzedék mely szűzi és erkölcsös. Kedves ifjúság, ez programm és eszmény! Ezt kívánja, hirdeti Szent Imre a XI. század kultura-szegény, de erőteljes természetes környezetéből, abból a szegényes Fehérvárból, ahol ő még alig lakott házban, csak sátorban. Ez az ifjú, aki köriil övezi magát és imádkozik, aki tudja, hogy az ember lelki világában is áldozatokból él. () letöri magában az állatol, ráneveli magát vágyainak fékezésére, a test és vér ösztöneinek hitből vett motívumok szerint való kialakítására. Ember akar lenni, igazán királyi vér és ezt a méltóságát nemes, tiszta, szeplőtelen erkölcsösségében óvja meg. Érzitek, kedves fiaim, mit hirdet ez az Imre herceg? Hirdeti azt az »inexhausta pubertást«, mint Tacitus mondja, azt aki nem merült ifjúságot. Hirdeti azt az ifjú erőt, amely ur akar és tud lenni elsősorban azáltal, hogy akarni tud, azáltal, hogy parancsolni tnd; rámutat arra az ifjúságra, amely az életnek titokzatos vizeit, forrásait fel nem kavarja szentségtörő kézzel ; sürget ifjúságot, amely az Isten élettitkaiba bele nem avatkozik, mielőtt az oltárnál kezet kézben szivet szívért nem cserélt, asszonyhoz nem nyal, amely elmondhalja, amit Bambergi Oltóról