Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)
1907-11-03 / 44. szám
1907. november 3. PÁPA és VIDÉKE 3. a lelkek hiegnyugtalására vázolja kissé a j politikai helyzetet. Hoitsij Pál feszült figyelem közt kezdett el beszélni. Röviden ismertette az Ausztriával kötött kiegyezési szerződést és kijelentette, hogy a mai viszonyok közt jobbat és az országra nézve hasznosabbat kötni teljesen lehetetlen volt. Fájó szívvel — úgymond —• de kénytelen elfogadni ezt a kiegyezést, mert ha el nem fogadjuk, oly megrázkódtatásnak tesszük ki az országot, melyet nem tud elviselni. Azután áttért az adóreform ismertetésére, melyről mult számunkban már mi is megemlékeztünk. Az önálló magyar banknak 1910-ben való fölállításáról csak annyit mondott, hogy ahhoz a függetlenségi párt párthatározattal ragaszkodik. Síri csend követte képviselőnk szavait. De egyre nagyobb lett az elégedetlenség. Az j értekezlet izgatott hangon ítélte el képviselőnk állásfoglalását. Györy Gyula kíméletlenül támadta a kormányt s egyenesen »hazaárulásnak és nemzetcsalásnak« minősítette a »kormány reakciós, felekezetieskedő politikáját, mely mindenben ellenkezik a negyvennyolccal.« Utána Lakos Béla szólalt föl, aki ugyan nem ért mindenben egyet Győrivel, de a tervezett adóreformot a maga részéről is elvetendőnek tartja, mert ezzel a középosztály még jobban meg volna terhelve, mint eddig. Különben kikelt a 600 koronás létminimum ellen, mivel hazánkban nem lehet megélni 600 koronából. A létminimumot 1600, vagy legkevesebb 1200 koronára kell felemelni, mert ez a reform mostani alakjában »csak az arisztokraták érdekeit képviseli.« Lie. Ilde Kálmán a tanítók fizetésrendezésébe »becsempészett« »apácaparagrafus« miatt kesergett s kijelentette, hogy nem viseltetik bizalommal a kormány iránt. bojtárlegény is. Oda ér az egyik, keresztet vei magára s térdre borult a bokor mellett. A másik is azt teszi. Aztán hirtelen felállanak, kezükbe veszik a baltájukat s mennek az erdőségnek. A tövises galagonya, ragadós szederbokor nem akadály ilyenkor. Lihegve löitétünk a bokor felé . . . . . . Ott. fekszik előttünk szegeny Misó. Be van hunyva a szeme, le van eresztve fáradtan a karja. A málnabokor sűrű lombja árnyékba borilja arcát. Csendesen alszik, csak a szája szélén játszadozik keserű mosoly. Hosszan kinyujtozva a puha pázsiton s mellette egyetlen vigasztalója, furulyája. Még a halál sem választotta el őket. Jöttek a juhászgyerekek. Fiatal ágakat, lombos galyakat hoztak magukkal. Szépen megcsinálták az ágyat s ráfektették a szegény halottat, Tiiszöjébe dugták furulyáját, letakarlak szépen zöld gallyal, aztán letérdeltek két oldalt a láb; mellés elimádkozták a Miatyánkat. A juhok meg ott bégettek körülöttük. Ilyen volt a halvány Misó temetése .. . Az elnök viharos hangulalban rekesz- | tette be az illési, melynek folyamán Hoitsy | Pálnak bőséges alkalma nyílt megtudni, \ mennyire bizhatik a — barátaiban. Színház. Három estéről kell csak beszámolnunk, tehát röviden végezhetnénk, ha nem volna egy-két megjegyzésünk a társulat egész működésére. Pénteken este Kovács Lajos jutalomjátékaképen az »Őszi vihar« c. ujdonságot adták telt. ház előtt. Az érdemes művész kiváló sikerrel játszotta meg szerepét s méltán rászolgált, arra a melep ünneplésre, melyben őt a közönség részesítette. Kiváló alakítást nyújtott Holéczy, szép sikert aratott Csendes Alice, Tömbömé és Déri, A többi szereplőről nincs semmi mondani valónk. Szombat és vasárnap este Katalint — akarták előadni. Szegény Béldi Izor aligha ismert volna rá a szerzeményére, olyan kitűnően tudták szerepüket a m. t. urak és hölgyek. Csak az egy Kormos maradt hű most is önmagához. Biztos játékával, gyönyörű énekével nagyon is elütött attól a szegényes környezettől, mely csak tipegett, járt-kelt, trillázott (inkább »többé, mint kevésbbé«, hamisan), de árról megfeledkezett, hogy a szerepét meg is kellene tanulni. Akárki volt a rendező, nagyfokú éretlenségre és vastag tapintatlanságra mutat, hogy az Ámor í. zobrot egy Szüz-Mária-szoborral helyettesitették. Ez olyan durva inzultus, hogy nem lehet eléggé megbélyegezni! Rományi w&ffjon szépen énekelt. Látszott rajta, hogy akar játszani is, de nem volt benne élet. Anisa szerepét Budciy Ilonára bízták, aki bizonyára mindnyájunk megelégedésére játszott, volna, ha — értene hozzá. Inke »többé-kevésbbé« elpuskázta a szerepét, Szellemes rögtönzései általános megrökönyödést keltettek. Rekedt is volt, amiből önként következik, hogy hamisan énekelt, De vigasztalódhatik, mert a női »énekkar« még nagyobb virtuóz a fülsértő »bájdal« terén! Vasárnap d. u. Hidy Irén elég ügyesen adta Klárikát, a postásfiu húgát. Elég jól játszottak még Kovács, Gyárfás, Inke. , ' * Szalkay társulata most már Szombathelyen aratja a babérokat. Hasonló anyagi sikert kívánunk neki olt is, de nagyobb erkölcsit. Mert ami az anyagi sikert, illeti, azzal bőségesen meg lehet elégedve. Fényesebb eredménnyel még aligha zárult le a szini szezon, mint az idén. Közönségünk állandóan igen nagy számban látogatta a színházat. Tehát, juggal megkövetelhette volna, hogy viszont a direktor is állandóan magas színvonalon tartotta a társulat szereplését. Mert a színháznak—a mi naiv felfogásunk szerint — az volna az igazi hivatása, hogy hazaszeretetre tüzeljen s .az élet nagy problémáit, állítsa elénk, neinesilve Ízlésünket, idéálisabbá tegye erkölcsi felfogásunkat. Szó sincs róla: volt néhány olyan előadás is, mely ezt a nemes célt szolgálta. De láttunk Göre Gábór-féle irodalmi merényleteket (Gárdonyi jóízű Göre Gáborját ugyancsak agyonverte Verő!), Salome és Őrangyalféle disznóságokat, melyekbe tisztességes anya (ha előre tudja ezeknek a »költői műveknek« a tartalmát), el sem vezetheti a - gyermekét! Nem ilyen légkör kell nekünk. Hiszen az élet úgyis tele van fürtelemmel: legalább a művészet oltárán szívjunk be magunkba egy kissé tisztább, ideálisabb felfogást. De ha ott is a test kultuszát látjuk.'; ha a színpad levegője is meg van mérgezve, ha ott is csak a fajtalanság, a becstelenség, a házasságtörés dicséretét zengik, akkor ez a »művészet« pusztuljon el arról a helyről, amelyet csak bitorol és foglalja el méltó helyét az orfeumokban, a lebujokban és zengerájokban. Ez az egyik, amit a direktor figyelmébe ajánlunk. A másik az, hogy tartson nagyobb . fegyelmet. Igazságtalanok volnánk, ha azt álli! tanók, hogy csupa tucatszinészekből toborzottá össze a társulatot. Van több igen értékes erő, igazi művészi lélek. De mit ér a tehetség, ha a szinészek nem elég szorgalmasak s nem • tudják a szerepüket? — Különösen az utolsó : héten valósággal botránnyá fajult ez a szerepnemtudás. IIa Kormos ninqS, aligha gondolna í vissza szívesen a direktor Pápára. Méltán keltett visszatetszést a közönség körében a szinészek nagyon is hangos viselkedése a színfalak mögött, a felvonásközök alatt. Elvégre mindenkinek joga van pörölni, ; de csak akkor, mikor a vendég nem hallja. A zenekar jó volt. A karmester minden tekintetben rátermett ember, aki akar is, tud is művészi dolgot produkálni. Határozott haladást tapasztalunk a férfikarban. Annál bánlóbb volt a női-kar »éneke.« • A közönség mindig arra kérte az Istent, hogy a t, hölgyek valahogy el ne kövessenek valami énekszámot. Ezen is kell segíteni, de okvetlenül ! Shakespeare — előadásokat is emlegettek az ifjúság számára. (Irömmel üdvözöltük ezt a tervet. S most igaz örömmel mondhatjuk, hogy az ifjúság nagyon jól mulatott a Shakespeare- féle előadásokon. ízlése tisztult, látóköre tágult a halhatatlan angol költő — »Bernát,«-]án, Bus özvegy-én, »Kuruc Feja Dávid"-ján és hasonló magas színvonalon álló többi remek alkotásán . . . Hát bizony, bizony, sok itt a lenni való! A direktor a tavasszal majd valószínűleg megint sok szépet igér. Majd elválik, hány zsákkal telik! Társasvacsora. A pápai és vidéki kaszinó f. hó 9-én lársasvacsorát rendez, amelyre a tagokat családtagjaikkal s vendégeiket szívesen látja a rendezőség. Legelismertebb cég. VÁGÓ DEZSŐ Érmekkel kitüntetve! első pápai férfi-divatterme I» F«W«'»r. ISÍ? srfsm Naqyimmkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabású férfirnhák, papiruhák. uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenru! át viselő testületnek egyenruhák legelegan-tíiSnau incriclí ul;L