Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-10-27 / 43. szám

II. éYífllyam. Pápa, 1907. október 27. 43. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24- fillér. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőség : Pápán, Fö-tér 13-ik házszám. Hova a lap szellemi reszet is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Válasz. »Elmúlt a kánikula, jobban fogaz ész.« Igy kezdődölt a mult heti vezércikk, mely oly szellemi gyönyörűséget és élvezetet, tálalt fel, minden kalholikusan érző és gondolkozó ember előtt, hogy jól esik rajla tovább is elgondolkozni. Fegyvertársaink őrállásukon vannak újra ; de hányan vannak és kik azok? Ugy látom, nem igen szaporodnak a vezérek, sőt talán fogynak, mert kimerülnek.Pedig a sereg nő és áll rendületlenül, lesi vezérei ajkáról a szót és amit hall tőlük, azt szivébe vési. Szeretet és bizalom környezi a vezéreket és ha egyik-másik kénytelen eltávozni városunkból, könnyes szemekkel búcsúznak tőle és bosszú időn át busulnak utána. Mily nehéz az elköltözött vezér helyére másikat találni ! Megindul a küldöttség kilincselni és hány ajtón kopogtat, mire uj vezért, vagy elnököt talál; de ilyenkor is többnyire olyant sikerül megnyernie, ki már ugy, is sokat vállalt az ingyenes munkából. Uj ember nem igen Akad a gátra, mert a legtöbben ugy gondolkoznak, hogy munka nélkül is édes a pihenés. Az önzés korszakát éljük ; mindenki csak magának akar dolgozni, pedig ha az anyagiasság posvánvából felemelkedve másokért is dolgoznának, bőséges fizetést nyújtana nekik embertársaik szeretete és hálája. Aki nem érezte embertársai meleg rokon-érzését, becsülését, vagy szeretetét, az nem is tudja, mily nagy lelki kincs rejlik ebben. Becsületes és illemtudó a mi népünk, de azért azt is tudja kinek emeljen kalapot. Szivét csak az előtt tárja fel, akiben bizik, de az aztán beláthat a vallásosság és hazafiság imakönyvébe. Sokan panaszkodtak már, hogy milyen hetyke ma a kisiparos és a földműves; pedig dehogy is hetykék ; csak fölébredt bennük az emberi méltóság öntudata, mely kiölte belőlük az alázatosságnak ama túlhajtott fokát, melyet embernek embertől elvárni nem is illik. Ennek az öntudatra ébredésnek és a köznép fejlődött értelmességének köszönhetjük, hogy Magyarország még ma is Magyarország. Ennek köszönhető, hogy az iparos és földműves kineveti a nemzetköziek ígéreteit és nem engedi szivéből kiszivattyúzni őseitől öröklött rendithetetlen vallásosságát, ha mégolyan hatalmas frázisokat puffogtatnák is előtte a Jakabok, Fegyvertársaink őrállásukon vannak újra és igaz lelkesedéssel őrzik a sereget ; most az a kérdés, mikor támadunk. A védelem már nem jó taktika, mert aki támadni sohasem mer, az gyengének látszik. Támadjunk tehát, de meggondoltan, előre kiszámított tervek szerint, mert magunkat megveretni nem szabad. Helyes a »Falusi« indítványa, gyűljenek össze a vezérek és vitassák meg a hadi tervet. A vezérek egyetértése és összetartása növeli a sereg bizalmát és erejét. Kémleljük ki jól az ellenség hadállását, nehogy egymásra lövöldözzünk. A sereg harcra készen áll, csak meg kell fújni a riadót, hogy tárca Tőkéssy Bálint életéből. — A Pápa és Vidéke eredeti tárcája — Irta; Szeberényi László. A régi, jobb idők emberei, kik jártak valaha a Balaton kies vidékén, bizonyára emlékeznek még Tőkéssy Bálintra, a tekintélyes és derék mesteremberre, vagy legalább is hallottak róla valamit. Becsületes, gazdag ipároscsaládnak volt ivadéka; ami örökül maradt rá, nemcsak megőrizte, hanem gyarapította is. Nagy terjedelmű arácsi szőlőijében sok bora termett, balatonfüredi szabóüzletében pedig nyári vig kedélyű legények dolgoztak a mester ur felügyelete mellett; télen a gazda is könnyen elvégezhette üzleti dolgait. Akkoriban még más világ volt Füreden; gavalléros arisztokraták, mosolygó arcú papok élénkítették a fürdő évszakban a Balatonnak eme gyönyörű részét, akárcsak napjainkban Balatonföldváron. Lehet gondolni, hogy Tőkéssy mester ur üzlete a nyári szezonban kitűnően jövedelmezett. Tőkéssy Bálint túlságosan takarékos ember volt; sőt a rossz nyelvek még azt is ráfogták, hogy zsugori; talán volt is benne valami igazság. Az bizonyos, hogy nagyon meggondolta, mire költse a pénzét, pedig hát hűséges feleségén és egyellen hasonnevű fián kivül senkinek sem keresett széles e világon. Az a néhány füredi mesterember, aki még Tőkéssyn kivül a tiszles ipar külömböző ágaival foglalkozott, a mi embereinknél szokott néha-néha elbeszélgetni a folyó ügyekről: sőt ittak is volna, ha ugyan a felszolgált bor iható lett volna; de hát a fránya se fogyasztotta el, olyan savanyu volt. Be nem is azéft nevezték Tőkéssyt zsugorinak, hogy a legjobb borával itassa ismerőseit; az a rosszabbik meg talán nem is volt. oly nagyon savanyu! Tőkéssy uram életének legkeserűbb napjai azok voltak, amikor az egyes iparágakat megadóztatták. Szidta is ám kétségbeeseten a magas kormányt. Egy szép napon, mikor hivatalosan tudtára adták, hogy vége van már a régi iparrendszernek és hogy szolgáltassa csak be évenként szorgalmasan a kivetett adót, magából kikelve, iszonyúan méltatlankodva szaladt haza. Már az udvaron kiabált a konyhában foglalatoskodó feleségének: »Hallod-e asszony! végünk van, rakd félre az edényeket! Megadóztattak, hallod-e, oltsd le a tüzet! Az adóba elviszik pénzünket, üzletünket, szőlőnket, mindenünket! Rakj félre mindent, egy hónapig ne főzz, ne süss: oltsd le a tüzet!« És talán még a már elkészült pecsenyét se ették volna meg, ha az asszonynak több esze nincsen. Mikor már egyetlen fiacskája magába szedte mindazt a tudományt, amit a füredi iskolában csak megtanulhatott, ugyancsak gondolkozni kezdett a derék apa, hogy mi legyen fiából. A tanítók azt a bölcs tanácsot adták, hogy tanitassák a fiút, lehet még pap is belőle; hisz jó esze van a tanuláshoz, anyagi tehetség is volna hozzá; azután meg a koldusbotja is eltörik, #ha pap lesz. Az öreg Tökkéssy Sándor, a szabómesternek la-