Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-10-20 / 42. szám

II. évfolyam. Pápa, 1907. október 20. 42. szám. PÁPÁ ÉS VIDÉKE f4>zég>ii*otfalmi, közgazdasági és Sársadaimi htűiiap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill: Egyes szám ára 24- fillér. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőség: Pápán, Fö-tér 13-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlcmcnyek küldendők. Kiadóhivatal : Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Indítvány. Elmúlt a kánikula, jobban fog az ész, fegyvertársaink a nyári pihenőről- hazatérve, őrállásukon vannak és újra kezdetét vette az egyesületi munkásság. Tisztelettel legyen mondva, hogy csak ott, ahol nem pusztán papiroson működünk. Pápán és vidékén annyi kath. intézményünk van, mint táíi sehol másutt széles e hazában Azt hinné az ember, hogy itt hatalmasan működik a kalh. öntudat . . . pedig hát, mi türés-tagadás, elég nyomorúságosan vagyunk. A hitélet mindig rosszabb, intelligenciánkat a napi sajtó lassan és biztosan mérgezi Még azok asztalán is a Nap, Pesti Napló, Egyetértés stb. positiv vallást pusztító maszlagok találhatók, akik kézzel-lábbal bizonyítják katholikus voltukat. No persze !l Mintha katholikusnak, művelt katliolikusuak lenni annyit tenne, hogy szidjuk a kálvinistát, zsidót, epéskedjünk elhatalmasodásukon, vágy tán hogy évente 2—3 kath köri bált, felolvasást, nyári mulatságot végigtáncoljunk. Hanem a kat.li. sajtó pártolása, országos kath ügyek pártfogása, házunkban a példás keresztény élet gyakorlása ós gyakoroltatása, vallásos könyvek olvasása, vasárnapi szentmise hallgatás, évenkénti gyónás stb. . . . olt ez már nem . . Mert hát kérem én műveit keresztény vagyok, de nem vagyok bigott I . . Köszönöm, de az ilyen tábor homokra épii"U házcsoport, amelyet a legelső társadalmi áramlat elseper . . . Alsóbb iiéposztályunk sincs különben . . Városban ugy, mint falukon nagy az eleven hit hiánya és csak a magyar ember konzervatív természete tartja sok helyen a vallásos tradíciót, hiszen népünk jóformán egykedvűen nézi a folytonos vallás- és egyházgunyolást. Fent és lent gyéren pislog a hit világa . . . Szálló ige, Itogp a vallás a papok dolga. Keresztény fegyvertársaink a társadalmi téren kevesen vannak mélységes hitbeli meggyőződésből, — inkább érdek, cimboráskodási hajlani, családi összeköttetések láncolják hozzánk. Igenis! mert nincs élőhit ... A keresztény társadalomnak elsők között a legelső, az egyetlen fundamentuma a liit. A social is munkásságnak csalt ennek megfelelő. Aki exponálja magát, valóságos vesszőfutásokban van része: ha hivatalnok — feletteseinél feketítik be, ha iparos — bojkottálják, . . . ha vidékről támogat valamelyes akciót, akkor elvtársainak a város határáig kell személybiztonságát fedezniök, ha üzletember, akkor portékája marad nyakán — Miért?! mert a liitnólküli, szervezetlen Iter, társadalom, mint oldott kére, egykedvűen nézi lelkesebb embereinek kikezdését, elvérzését, vagy. a erotikában az anyagi kimerüléssel azenös elkedvetlenedését. A mult években okosan-e? nem-e? — ne bántsuk a kérdést, nem vezet bennünket előbbre — gombamódra szaporodtak egyleteink . . . Annyi a végvárunk, hogy a legádázabb csatát is biztosan megnyerhetnénk velők. De egyesületeink nincsenek kapcsolva . . Sorsuk választott vezetőik tehetségéhez, lelkesedéséhez és kitartásához nő hozzá . . . Elnökük az a napsugár, mely bennük az életet emeli, vagy fagypontra sülyeszti . . . Édes Istenein ! Pedig hát ember az elnök is, aki előbb-utóbb belefárad a mellékes (elnöki) funkciókba, erejét, szabad idejét, szellemi tehetségét hamarosan kimeríti, hacsak lelkesedést nem nyer, munkatársakat nem kap. Legbuzgóbb fáradozása mellett is egyoldalúvá lesz, ha ellene magát nem vértezi . . . Egyoldalúságát újra az egyesület érzi meg Indítványoznám ennélfogva, hogy a pápai és vidéki egyesületek elnökeiből vagy küldötteiből és lelkesebb férfiakból alakuljon végrehajtó-bizottság, amely havonta legalább egyszer a Pápai kath. körben összejön. Ennek áldásai szerintem kiszámíthatatlanok: 1 Tudjuk, hogy vagyunk, kik vagyunk, hányan vagyunk. Ma azt sem tudjuk, ki a jó barát, vagy ellenség . . . Már pedig tudnunk kell, ki a velünk érző orvos, ügyvéd, iparos, hivatalnok, üzletember, inert althoz csak bátrabban fordulok mindén ügyemben. 2 Megállapodnánk egységes eljárásban, minden korszerű dologban. Ha jó a szociáldemokratáknak az egyöntetű országos fellépés sokszor arány tálán nagy dolgokra is, annál inkább jó lesz nálunk a kath. öntudat fejlesztésére. 3. Megbeszéljük egyesületeink bajait, orvosságait, . . . Semmi sem új a nap alatt Ami nekem újság, más már tán át is ment rajta Miért kellene mindent nekem az egyesület kárára újra tanulnom. Annyi képzett, okos emberünk van, mindenre volna hamarosan jó tanács. 4. Egymást Jelkesitérténk, ami meg egyébként is nagyon kívánatos . . . Hisz még a nap is kihűl idővel, hát a mi szalmaláng lelkesedésünk. — Egy-egy kongresszus, kath. nagygyűlés után mily ügybuzgó az ember! 5 Megbeszélnék azt is, hogy egy-egy egyesületben, egyik-másik faluban ki,- mit és hogyan mozdítson meg. Vállvetve könnyebb és biztosabb minden munka. Akinek jó szive van, félre nem ért, gondolkodjék, szívlelje meg és nem hinném, hogy ne helyeselje. Nem akarok senki falujába, vagy elnöki hatáskörébe betolakodni, — de magam örvendek, ha ezúton segédcsapatokat kaphatok. Várom a lelkes pápaiak kezdeményező felhívását. Falusi.