Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-02-03 / 5. szám

3. PÁPA és VIDÉKE 1907. február 3. tenciák Ígérgetésekkel szét tudnák törni. Mert tulajdonkép az fáj a »vezér uraknak«,, hogy van még hazánkban néhány földesúr, aki nem szorul a zsidóra; az fáj, hogy a papi birtok—kötött birtok lévén — még eddig nem került zsidó kézre. Vessük össze a mult és jelen tanulságait és ezek alapján nézzünk a jövőbe! Ezelőtt 50—60 évvel batyuval a hátán telepedtek meg zsidaink falvainkban, ma ők a falu urai. Boltot nyitott majd övé lett a korcsma, majd a bérlet és utóbb a föld. A pálinka és a lelketlen hitelezés testileg, lelkileg megmételyezték a népet. Idővel ehhez hozzájárult a lelkiismeretlen saitó és az agitáció, majd gazdasági csapások, — a nép elégedetlenné vált s lelke meg volt mérgezve. A magyar földesuraság többnyire emberségesen bánik cselédjével, mert érzi, hogy a vér köteléke fiizi hozzá. Az uj földesúr ezt nem teszi, mert cselédjében csak fizetett munkását, csak a dologbiró erőt látja. Az ipar és kereskedelem nagyobbára zsidó kézben van. Az értelmiségi pályákat szintén elözönlik. De ez mind semmi! Akad néhány, ki nem tud máskép boldogulni, tehát felcsap szociálista agitátornak, a mérgezés megtörtént, a sikerre megvan a kilátás, biztatja saját népünket, hogy azt a keveset, amit nagynehezen még megtartottunk, vegye el erőszakkal; hogy kié lenne? Nem nehéz eltalálni: a kis uzsoráé és a nagy tőkéé. Az a sok félrevezetett ember azt gondolja, ha a szocialisták által kilátásba helyezett urasági és papi birtok elosztása tényleg egész felháborodva —• semmi közöm már ahhoz a levélhez! Elég udvariatlan dolog volt azt a levelet elküldeni; többé nem is akarok hallani az Írójáról.Isten önnel, ezzel végeztünk! — Ezer bocsánat drága Nagysád, tévedés van a dologban, az a levél nekem szólt! -- Ember ne űzzön gúnyt egy védtelen nőből, elég volt már belőle; takarodjék ki, tolakodó! — Nem bánom, akárminek nevez is Nagysád, mert most nagyon fel van tüzelve azon level következtében. Ha az a levél kegyednek szólt drága Nagysád, akkor én is elitélem Íróját, de be tudom bizonyítani, hogy az a, kérdéses levél nekem szólt: Feri barátom ugyanis tévedésből fölcserélte leveleimet, íme itt van Nagyságodé. Ezzel odanyújtotta a levelet, melyet kabátja zsebéből húzott elő. — S hogy az egészet megmagyarázzam, az okát is megmondom. Feri ma összeveszett velem a hivatalban s innen levertsége és az ebből származott két levél, amelynek egyikében, Nagyságod hangulata után Ítélve engem bekövetkeznék, az a birtok az övé lenne?! Szó sincs róla! Ez oly lehetetlenség, mit elképzelni is alig lehet. De ha tényleg bekövetkeznék az, nem kellene-e 10 év múlva elülről kezdeni ugyanazt a munkát? Igen is. A különbség esak az lenne, hogy éppen azok lennének az urai, akik ma izgatják. Avagy vegyük az ipart és kereskedelmet. Ki teszi tönkre a kisiparost és a kiskereskedőt, mint a szabad ipar által rászabaditotl tőke. A vidék érdeke. Városi ember ir a vidék érdekéről. Ez nem újság; érdekessége sem ebben van, hanem abban, hogy a városi felhívja a vidék intelligenciájának figyelmét arra, hogy hányszor, de hányszor jelentek és jelennek meg cikkek a helyi lapokban a vidék ügyeiről vagy a vidéket is érdeklő dolgokról; ezeket a cikkeket pedig legtöbbször városi ember irja, aki nehezen tudja jól eltalálni a vidék érdekét, bárhogyan szeretné is. Oka ennek az akaratlan egyoldalúságnak érthető: akinek mi nem fáj, azt nem érzi. Vegyük pl. a nemrégiben emlegetett törvényszék ügyét. Az a kérdés, vájjon a veszprémi trvszék megosztassék-e, vagy sem, vagyis hogy kapjon-e Pápa törvényszéket, vagy maradjon minden a régiben, nemcsak Pápa érdeke, nem is csak Veszprém érdeke, hanem épen olyan mértékben kell érdekelnie e dolognak a pápai és devecseri járások egész közönségét, sőt kell érdekelnie Bársonyos, Bakonyszombathely stb. községeket is, (bár nem tartoznak az emiitett járásokba), mint azokat, akik az ügyet mozgatni kezdték. Pápának nem közömbös a dolog, de pl. Marczaltő, Lovászpatona, Nyárád, Románd, vagy Szűcs közönségének mindegy-e az, hogy pénzügyi dolgai, a jog keresése Veszprémbe szólitják-e őt, v. Pápára. (EsetlegGyőrbe. Szerk.) alaposan ledorongolt. Tehát azon ütések, a melyek látszólag Nagyságodat érték, voltaképen nekem szólnak. —• No ez igazán nagyszerű! — kiáltott fel Almássy Mariska. Most már világos előttem az egész dolog. Bocsásson meg kedves Nyulas ur előbbi . . . — Kérem, semmi . . . — Az a levél módfelett felizgatott. De az ön nemessége elsimított mindent. — Még nem egészen nagysád, Feri még haragszik rám. Sebaj, majd én leszek a békeközvetitő, ez most már kötelessegem, hisz ön is kibékített Ferivel. — Köszönöm drága Nagysád! Kopognak az ajtón. — Szabad! •— hangzik belülről, mire az ajtó kinyilik s belép Török Feri. Egészen elsápadt, mikor haragosát ott látta szemtőlszembe maga előtt. Kérdő pillantást vetett Mariskára, mintha csak azt akarta volna mondani: Hát ez mit keres itt? Más ily kérdések is vannak. Ilyen pl. a tervezett, emlegetett Pápa-devecseri (vagy a s.-vásárhelyi) vasút ügye. Pápa város felfogását eléggé feltárták a helyi lapok és a városi bizottságok tanácskozásai. A vélemények némileg szétágazók. Erről a dologról is kellett volna már a vidékről innen is, onnan is nyilatkozniok. (Nem Devecsert értjük; azok hallgatásukkal válaszoltak, illetőleg várják a jószerencsét ingyen.) Merre, hol szeretnék az emlegetett vasút haladását, mit gondolnak annak gazdasági előnyéről, hasznáról ? Érdemes-e az ő szempontjukból — áldozniok a vonal létesítése érdekében ? Vagy van-e a vidéken oly felfogás, mely az egyik pápai városi képviselővel azt tartja, hogy legfontosabb és legelső érdek a Pápa— Városlőd irányában, — szóval a Bakonyba vivő vasút, ha mindjárt Herendnek vagy" Ajkának vezet is? De nem csak törvényszéki és vasúti kérdések vannak, hanem vannak pl. utmizériák, lehetnek ferde helyzetek. (Ilyen lehet pl. a gerencei ut vagy a vasárnapok tönkretétele a községházakra való idézgetések által.) De hisz a vidéknek megbeszélésre váró dolgait nem a mi tisztünk előhalászgatni, akik nem érezzük oly elevenen az ő szükségleteiket, mi nem lehetünk ma még eléggé nem ismert vágyaiknak avatott szóvivőik. Ez a feladat a vidék intelligenciájának feladata, kötelessége és ha valamit elakarnak érni, mielőtt a hivatalos fórumok elé vinnék ügyüket, a sajtó az a tér, hol szükségleteikről másokat meggyőzhetnek, hol eszméiknek barátokat szerezhetnek. Kötelességük is, hogy véleményükkel, eszméikkel, gondolataikkal a fennforgó kérdéseket saját nézőpontjukról feltárják, megvilágosítják. Kötelességük azon vidék szempontjából, mely vezetőinek ismeri és tartja őket. A városi ember — bármily barátja legyen a nemzetet fenntartó vidéki lakosságnak — elsősorban a város érdekeit iátja, és ma nagyrészt ipari és kereskedelmi érdekek véAlmássy Mariska elértette a tekintetet s igy válaszolt: — Csak lépjen be, maga bűnös, épen jókor jön, alaposan meg fogom mosdatni. Először is fogjon kezet Bélával, de rögtön ámf — Nem ! — Soha! — Nem-e? Parancsolom! Tudja meg, hogy Bélának köszönheti, amiért most önre nem haragszom. Olvassa el ezt a cimet és a hozzá mellékelt levelet. — Ezzel odanyújtotta neki az eltévedt levelet. Feri egészen meghökkent. —• Bocsánat drága Nagysád. Tévedés... — Semmi bocsánat! Előbb béküljenek ki. Egy kettő! — Nagysád kedvéért . . . — És Nyulas Béla kedvéért is! Parancsolom ! — És a te kedvedért is! — Szervusz Jolán. — Szervusz Ferikém! — így van jól! Az urak most vendégeim lesznek vacsorára.