Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)
1907-02-03 / 5. szám
II. évfolyam. Pápa, 1907. február 3. 5. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési r: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség: Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal : Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiss István. Épen ma egy hete jött meg Veszprémből a nagypöcsétes levél, mely lapunk egyik leglelkesebb barátját és eleyentollu munkatársát elragadja tőlünk Veszprémbe hitoktatónak és számvevőnek. Csak két' évig volt köztünk a mi kedves Pistánk, de ezalatt a rövid két év alatt is megtanultuk őt tisztelni, becsülni és — szeretni. Bánatunkat megfelezte, örömünket megkétszerezte; hűséges bajtársunk volt a küzdelemben. Most, hogy eltávozik közülünk, megindult szivvel mondunk neki Isten-hozzádot. Kitüntetéséhez gratulálunk s talán szabad kifejezést adnunk azon reménységünknek is, hogy — ha többé nem is, mint szerkesztőbizottsági tag — továbbra is lelkes bajnoka lesz eszméinknek, hűséges munkatársa lesz kis lapunknak. Zsilavy Sándor. Szeift István egy alkalommal panaszosan emiitette lapunkban, hogy a ker. munkásegyletnek nincs dalárdája, mert nincs karmestere. A mult vasárnapi hangversenyen láttuk, hogy van már dalárda, még pedig nagyon jó, mert van az egyletnek karmestere, még pedig kitűnő. A kéttornyulaki tanitó vállalta el a dalárda megalakítását. És meg is csinálta emberül. Nappal az iskolában vesződött, fáradott, este meg hetenkint kétszer bejött Pápára csikorgó hidegben, fagyban. Behozta a szép iránti igaz, önzetlen szeretete. Uraim, lé a kalappal Zsilavy Sándor előtt! Szentiványi Károly a Kath. Egyesülelek Orsz. Szövetségének igazgatója, az »Uj Lap« főszerkesztője, az országos hirü szónok újra eljő hozzánk. Febr. 10-én szabad-előadást tart a kath, kör ünnepélyén. Másnap, febr. 11-én pedig megalakítja a Kath. Népszövetséget, mely iránt városunkbah már ma is óriási az érdeklődés. A népszövetség, ha sikerül megalakítani, szikla lesz, melyen megtörik minden ellenséges támadás. A Volksferein, a Népszövetség vitte diadalra Németországban a kath. ügyet, ez kölcsönzi a német katholikusoknak ezt a csodálatos egyértelműséget, hogy a győzelem — noha a lakosságnak csak egyharmadát teszik — mindig az övék. A széthúzó magyar Katholikusok közt is a Népszövetségnek ketl az egységet megteremtenie. Tagja lehet mindenki, aki belép a Szövetségbe és évenkint egy korona tagsági dijat fizet. Azért az egy koronáért kap több felvilágosító röpiratét (bitvédelmit, gazdaságit és politikait) és ingyenes jogvédelmet. A Népszövetségnek tudniillik van Budapesten egy jogvédő tanácsa, ameiy tapasztalt, lelkiismeretes jogászokból, birákból, ipari, kereskedelmi és más szakmában járatos emberekből van összeválogatva. Ehhez az osztályhoz minden tag levélben megírja pontosan, őszinténj semmit sem szépitve rajta, a maga esetét! Hozzámellékeli a válaszbélyeget. A tanács megvizsgálja az esetet és megirja lelkiismeretesen, kinek van igaza, érdemes-e, kell-e, lehet-e pereskedni. Egy szóval megadja azt a jogi tanácsot ingyen, amit az ügyvéd 10 koronán alul nem igen szokott megadni. Ilyen jogi osztály egyelőre csak Budapesten van. De, ha a vidéken is megerősödik a Népszövetség minden városban lesz egy megbízható szövetségi ügyvéd, akihez a tagok bizalommal fordulhatnak. Pápán is. Érdekes a Népszövetség szervezete is. Valóságos katonai tábor. Minden utcának megvan maga csoportvezetője. De csakis ily szervezettel tudunk boldogulni, csak vállat vállhoz vetve tudunk diadalt aratni. Fogjunk össze végre-valahára s alakitsuk meg Pápán is a Kath. Népszövetséget! Mindnyájnn egyért s egy mindannyiért! Társadalmi hódítók, züllött viszonyok. Irta : Lisstner Antal. Magyarország földmivelő állam és mint ilyennek lakói, népünk leginkább földmiveiéssel foglalkozik. A föld termi a kenyeret és közvetve minden egyéb szükséges cikkeket, melyek a nemzet életfenntartására szükségesek. Országunk a költő szerint az a »tejjel, mézzel TÁ RCA Szerencsés tévedés. Irta : Hédly Jeromos. Nyulas Béla nagyon rossz kedvében volt. A hivatalban összeveszett egyik kollégájával s ez bangóba le annyira. Pedig csekélység volt az egész! De hiába, megtörtént! Török Feri, akit csak szép Ferinek liivtak, társai, egyike volt legjobb barátjainak és épen vele kellett ma összevesznie!? az ügyetlen szolga minek is zavarta össze az Írásaikat! . . . Hm! . . . Hiába, vége a barátságnak, talán örök időre! Nagyon megsértette őt, jellemtelen kullancsnak nevezte el ... De mikor ugy elfutotta a méreg. hogy azt se tudta, mit mond. Ily gondolatok zaklatták Nyulas Bélát, mikor átlépte hónapos szobája küszöbét. Háziasszonya köszöntését is csak ugy félvállról viszonozta és gyorsan bevágta maga után az ajtót. Izgatottan járt fel alá szobájában. Arról gondolkodott, hogyan engesztelje ki barátját, akit annyira megsértett. Sehogysem talált kibúvót, pedig már szédült a feje a sok fontolgatástól. Fáradtan vetette le magát Íróasztala mellé s az egyik napilapot kezdte nézegetni. Csak nézegette, mert olvasni dehogy tudott volna! Egyszerre csak kopognak az ajtaján. - Szabad — kiáltja Béla oly hangon, melyből . világosan kivehette a kopogtató, hogy ott künn tágasabb. Az ajtó kinyílt. A levélhordó adott át neki egy levelet és sietve eltávozott. — Ki irhát nekem? . . . Talán csak nem a Feri? . . . Hm! Pedig ő küldi a levelet. Ez az ő irása, ismerem jól! . . . Tyűh, ha párbajra hivna ki?! . . . Gyorsan felszakította a levelet és elkezdte mohón olvasni. De mihelyt belepillantott, mindjárt álmélkodás fogta el. Megbolondult ez a Feri? . . . Engem nagysádnak cimezni, ki látta?! ... De néz• zűk csak tovább, mi sül majd ki ebből . . . Bocsásson meg, hogy ma nem kereshetem fel, de olyan ingerült vagyok, hogy nem tartottam illőnek ilyen állapotban Kegyed előtt megjelenni. Kedves Mariska Nagysád bizonyára meg fogja ezen mulasztásomat bocsátani. Kezeit csókolja méltatlan tisztelője Török Feri. Bélának szeme szája tátva maradt, mikor a levél végére ért. Hogy kerül ő hozzá ilyen levél'? Itt bizonyára tévedés forog fönn, Feri fölcserélte a leveleket. De ebből meg józan ésszel mi következik ? Az, hogy Feri neki is irt és ez a levél most annál van. akinek a levele most hozzá jutott! . . . Érdekes, kiáltott fel Béla elgondolkodva, ebből nagyszerű epizód vagy pedig kellemetlen incidens támadhat . . . Talán jó volna a dolognak elejét venni?! De csak azt tudná, mit irt neki Feri! Legalább tudná magát tájékozni! . . . Hm!. Kissé fura dolog az egéez, annyi bizonyos 1
