Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-09-22 / 38. szám

II. évíelyam. Pápa, 1907. szeptember 22. 38. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, köag-isadaságji és társadalmi Eictilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes száni ára 24 fillér. Kiadótulajdonos: . A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőség: Pápán, Fő-tér 13-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Ajánlat. ( Irta: Varga Rezső. Folyó hó 15-én a »Pápai Hirlap«ban Gy. Gy. ur tollából egy cikk jelent meg, melyben szövetkezésre van felhíva Pápa város fogyasztó közönsége, különösen a fa- és kó'szénuzsora ellen. Mint a pápai szövetkezet igazgatója, szívesen szólok e tárgyhoz, ha ugyan ezzel a közjónak némi hasznára lehetnék. Az bizonyos, hogy a fa- és kőszén drágasága leginkább a hivatalnoki kart és a i középosztályt sújtja, mert ezek többet fűtenek, mint az egy szobában meghúzódó munkásosztály. Épen ezért nekik kell első sorban arra törekedniök, hogy szövetkezeti alapon fa- és kőszén telepet létesítsenek. Az iparosok, földmivesek és munkások már összerakták garasaikat és megalakították a »Pápa és Vidéke ker. fogy. és értékesítő szövetkezet«-et, mely a fűszer- és lisztárak emelkedését a lehetőségig meggátolja. Most lépjen sorompóba a középosztály a fa- és kőszén drágaságának csökkentésére. Hogy mily befolyást gyakorol a szövetkezet az áralakulásokra, erre csak egy példát hozok fel. Folyó évi aug. hó elején a »Loyd«-ban voltam gyűlésen, ahol azt mondta egy tekintélyes liszlkereskedő: »Szeretném látni azt a lisztkereskedőt, aki junius és julius hóban nem fizetett rá a lisztjére«. Magam is hiszem, hogy alig akadna ilyen Pápán, mert a szövetkezet óriási lisztforgalmával oly élénk versenyt támasztott, hogy minden kereskedő őrizte vevőit e jobb időkre, mikor a buza áralakulása folytán kedvezőbb üzleti viszonyok keletkeznek. Igy lenne ez a fával és a kőszénnel is. üe ha ezt el akarjuk érni, akkor nem csak beszélgetni és irni, hanem cselekedni is kell. Jöjjön létre a szövetkezeti fa- és kőszéntelep velünk, vagy nélkülünk, az nekem mindegy, a fő az, hogy minél előbh meglegyen, mert végre is tűrhetetlen állapot, hogy a Bakony tövében drágábban fizetjük a fát, mint az Alföldönés hogy a kőszén árát is majdnem kétszeresére emelik. Mint szövetkezeti igazgató, máitavaly fel akartam venni üzletkörünkbe a fa és kőszén árusítását, de ezen szándékom épen a középosztálynak a szövetkezet elleni gyűlöletén és közönyén megtörött. E közönynek talán az az oka, hogy szövetkezetünknek keresztény jellege van, de tessék megpróbálni izraelita fogyasztási szövetkezetet alakítani. Vagy nem is megyek ennyire, csak tessék polgári szövetkezetet alakítani és megszámlálni az abba belépő izraelita részvényeseket. Épen ennek tudatában adtunk szövetkezetünknek ker. jelleget és ettől nem is válunk meg senki kedvéért sem. De igy, amint vagyunk, készséggel segitkeziink a létesítendő fa- és kőszéntelep felállításában. Szívesen belépünk mi az alakítandó szövetkezet tagjai sorába és támogatjuk ugy anyagilag, mint összeköttetéseinkkel, vagy viszont szívesen látjuk a középosztályt tagjaink sorában és ha belépnek, kötelezzük magunkat a fa- és kőszéntelep felállítására. De ez esetben is több feltételt kötnénk ki, melyek között csak egy a legfontosabb, az alaptőke nagyságának megállapítása. Nem volnék hajlandó legalább 20.000 korona alaptőke behozatala nélkül a fa- és kőszén-telepet felállítani, mert legalább ennyit és még hozzá üzletünknek eddig megalapított anyagi és erkölesi tekintélyét tartanám szükségesnek, hogy oly telepet állithassunk fel, mely a város közönségének érdekét kielégítse és a versenyből győztesként kerüljön ki. E 20.000 korona behozásával szemben helyet adnánk az igazgatóságban és az ellenőrző felügyelőbizottságban a belépők megbizottainak és ha a feltételt ugy állapítanánk meg, ezen alaptőkét a szövetkezet mostani pénztárától elkülönítve is kezelhetnénk. A második föltétel lenne a készpénzért való eladás, vagyis hiába lehetne valakinek tiz emeletes háza Pápán, vagy akár Budapesten, azért a szövetkezet fatelepéről 2 fillér ára fát, vagy kőszenet pénz nélkül el nem vihetne, csak készpénzzel már kifizetett bárcák ellenében szolgáltatnánk ki portékát. Ettől a feltételtől el nem térnénk egy hajszálnyira sem, mert különösen a középosztálynak az a fő bűne, hogy a pénzt zsebjében szereti hordozni, de a kereskedőnek és iparosnak adós marad. Mi ugyan hitelezünk a szövetkezetben, de csak a részvény erejéig és ezt is csak minden századik veszi igénybe. A hitel megtagadását oly szükségesnek tartom, hogy ki merem mondani,, akárhogy alakul meg az a fa- és szénszövetkezet, ha hitelez, megbukik, mert nincs Pápán annyi pénz, amennyi árát a középosztály hitelre el ne hordana. Akinek kevés a pénze, vehetne 100 klg., vagy 10 klg. fát és szenet- akinek pedig van elég pénze, az kifizetheti, ha többet vesz is. Ha valakinek egyáltalában nincs pénze, az kérjen ingyen fát a várostól, vagy nőegylettől. Ez oly elv legyen, melytől eltérni egy hajszálnyit sem szabad. Ezt előre is kellene mondani és hirdetni, akkor mindjárt nagyobb bizalommal jegyeznék a részvényeket is. Örülnék, ha Gy. Gy. ur lelkes felhívása eredményre vezetne és bármely percben újra szívesen felajánlom szövetkezetünk részéről a legmesszebb menő támogatást, ha el nem utasítja. A pápai r. kath. elemi iskolák helyzetéhez. Azt hiszem, hogy a t. szerkesztőség nem veszi zokon, ha a pápai kath. hitközség elemi iskoláinak jelen helyzetéről egyet-mást Ieirok és ennek a kis cikknek szives közlését kérem.