Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-05-05 / 18. szám

II. évfolyam. Pápa, 1907. május 5. 18. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes száni ára 24- fillér. Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség: Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal • Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A városok pénzügye. Azon alkalomból, hogy a rendezett tanácsa városok országgyűlési képviselőit Kmetty Károly dr. Eszteigom város képviselője értekezletre hivta össze, az egyik fővárosi lap érdekes, de egy és más tekintetben nem egészen kielégítő felfogással, vezető cikkben foglalkozik a városok pénzügyével. A képviselő urakat, azt hisszük, ezen komoly és fontos értekezleten az •őket megbizó levéllel kitüntető városok iránti szeretet, a gondoskodás vágya és az orvoslás reménye fogja vezérelni. A pápaiak esi a maguk képviselőjéről nem-csak hiszik, hanem tudják is. Más helyzetben vannak, vagy lesznek azok az -az urak, akik nemcsák egy várost, hanem a köréje tömörülő községeket is képviselik. Mi reánk azonban ez utóbb érintett pont nem tartozik, mi inkább azt -akarnók kimutatni, ami abban a fentebb emiitett cikkben — véleményünk szerint — nem egészen fedi a valóságot. Kijelentjük, hogy e lapok természete szerint nem is érinthetjük a politikai vonatkozásokat. Nem fogadhatjuk el azt az állitást, hogy »abban a népes és zajos kórusban, mely az államkincstárt segítségért ostromolja, a városok a legtürelmetlenebbek«. Az a mozgalom, mely különösen a rendezett tanácsú városok anyagi érdekei előmozdítására megindult, nem türelmetlen, legkevésbbé legtürelmetlenebb. Ezt a türelmetlenséget kizárja első sorban a városokban tömörülő közönség intelligenciája, mely az ország intelligenciájának jó négyötöde, s amely eleddig is az áldozathozatalban tünt ki, nem pedig a zajos követelésben. Tagadja, sőt egyenesen megcáfolja a rendezett tanácsú városok polgármestereinek őszi tanácskozmánya, majd pedig a vidéki városok rendőrkapitányainak értekezlete. (L. Pápa és Vidéke 1906 26. sz. és 1907 8. sz.) A városok most már határozottan kérnek. A polgármesteri tanácskozmánynak kiküldött bizottsága megállapította a kérelem tárgyát és tartalmát és a mozgalomba bele vitte a képviselőket. Jól tette. A képviselő ugyan nem kap »utasítást« kerületétől, de rokonszenvet, érdeklődést, tevékenységet várunk tőlük. Tehát azokhoz fordultak, akikhez fordulniok kell és lehet. A megyéknek az állam 21 millió 100 ezer koronával siet istápolásukra, a városok nem kapnak semmit, egyelőre rendőrségük terheinek átvételére sem kaptak még biztatást sem. Pedig a városok sokat, sokkal többet dolgoztatnak az állam közigazgatására és más, javára, mint a községek. Adóznak a. megye javára is és sok város még azt az előnyt sem élvezi, mely a megyeszékhely mivoltából a másiknak részül jut. Azt is emliti az a bizonyos cikk, hogy »a városoknak tehát a maguk erejéből kell elkövetniök mindent, hogy a TÁ RCA Képek az örökvárosból. Irta és a karádi kaszinóban felolvasta: DR. PADOS GÁBOR. (Folytatás ) Azt szoktuk mondani, az olasz mind született énekes és zenész. Ha általában nem is igaz, de mégis karaktere a népnek az ének •és zene. Érdekes azonban, hogy népénekük nincs: csupa klasszikus darabokat hall az •ember mindenfelé. Rómának négy terén van hetenkint háromszor katonazene. Ilyenkor a terek mind tele vannak. Leggyönyörűbb látványt nyújt azonban a Pincióhegy. Róma északi részén magas dombon fekszik; alatta terül el méltóságteljesen Róma, a messze távolba ellátó szem pedig a római campagnába vész el s gyönyörködhetik a nap Ienyugta előtti remek színpompában, amelyben ezernyi színben ragyog, csillog az egész vidék, amely egyedüli az egész világon. Szombat délután szoktunk mi is felmenni a Pincióra zenét hallgatni. Ez a találkozó helye a római lakosságnak és az idegeneknek. Itt látjuk a római arisztokráciát gyönyörűbbnél gyönyörűbb equipázsokon. Aki szép olasz nőket akar látni, az nézzen körül az equipázsokban, mert itt láthatók Olaszország legszebb hölgyei, a tüzes szemű, fekete hajú, gyönyörű termetű, arisztokrata hölgyek méltóságteljes tartásuk ugyan nincs arányban a pénztárcával, mert bizony a római arisztokraták 75 százaléka ma már tönkre ment; megvannak nagy palotáik, de hiányzik hozzá a pénz,mellyel fenntarthatnák; megvannak képgyűjteményeik, de ezeket most már pénzért mutogatják. A bajon azonban ugy segítenek az élelmes arisztokraták, hogy gazdag amerikai gyárosok leányait veszik el s a római vér kissé megfrissül, de elveszti olasz jellegét; a gyermekek már mind szőkék, de ami náluk a fő, pénz van elég. A nép nagyon szereti a szórakozást. Ló-, szamár-, bicikli-, automobil, stb. versenyeken tömegesen vesz részt. Vasárnap délután egész népvándorlás van, ki a via Nomentanán, a Möns Sacerre, a pons Milviusra, a via Appiára, ahol a régi I romokban vagy ezek mellett mindenütt mulatóhelyek vannak. Szép magaslatokon épülnek ezek a vendéglők, amelyek sok tekintetben elütnek a mi vendéglőinktől: itt a boros-hordók mind ott vannak az ivószobában, rájuk van írva melyik évből és honnét valók. Ha a családok ide kijönnek, magukkal hozzák az. uzsonnát, isznak egy kis bort, énekelnek, dalolnak, megpendül a gitár, a hárfa, és nyekereg a verkli, amelyre ezután hamarosan táncra perdülnek a párok. Hat évi ott tartózkodásom alatt egy részeg embert láttam. Valóban az olaszok mértékletesek, no meg a borok is, amelyeket rendesen isznak, gyengébbek. Becsületükre válik az olasz vendéglősöknek, hogy soha és sehol sem mérnek pancsolt bort, s a hátam sohasem rázkódott meg, ha olasz bort ittam, mint ami akárhányszor megesett velem, ha magyar korcsmai borhoz volt szerencsém. Legérdekesebb képet nyújtanak Rómában az idegenek. Minden nemzet fiait meglehet ismerni sajátos szokásaikról. Külön osztályozom a férfiakat és nőket. Az amerikai és angol hölgyék hosszúak; az utcát körül-