Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-04-21 / 16. szám

It évfolyam. Pápa, 1907

. április 21. 16. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség: Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A vidéki kiállítások. Bízvást mondhatjuk, hogy Magyarország még most sem az az állam, amelynek lakói az őstermelésen kívül egyébbel is foglalkoznának. Ami iparunk van, az még úgyszólván csecsemőkorát éli és dajkái idegenek. Többnyire németajkuak; csak az ujabb generáció lett magyar. De beszűrődött, a közvéleménybe, különösen amióta az önálló vámterület lett a politikai élet egyik fő tényezője, az a jelszó, hogy teremtsünk ipart és ne csak teremtsünk hanem ha meg van, pártoljuk is. Ne legyünk épen az idegen termékre éhesek, hanem inkább arra törekedjünk, hogy minden külföldi dolog itt, a magyar hazában is ugyanolyan minőségben készüljön, mint az idegenben. Ez a biztatás, ugy látszik, nem a pusztában kiáltó szó. A társadalom minden rétegében megindult a törekvés arra, hogy legyen iparunk és hogy ne a külföld eméssze fel a mi javainkat. Örvendetes jelenség különösen az, hogy az ipar föllenditése érdekében az ország nagyobb városaiban egymásután rendezik a kiállításokat. Hol mezőgazdasági, hol ipari kiállítást, de leggyakrabban e kettőt együttvéve. Mert a mezőgazdasági kiállítás is ipari kiállítás, legalább is felerészben. A kiállítások főként azért nagy fontosságúak, mert belőlük nemcsak szakember merit magának okulást, hanem a nagyközönséget is tájékoztatják. Az ipari termékek megbecsülésére ép ugy, mint a művészi termékek respektálására, nevelni kell az embereket. A képzőművészetnél már régen átlátták, hogy a nevelés leghathatósabb eszköze a tárlatok rendezése. Hogy szemléltető módon lássa a publikum: ime a kéz munkája a lélek remeke és az ész gyümölcse. A közönség hozzászokik, hogy megcsodálja és becsülje a munkát és productumait és ezzel emelkedik művészi izlése s a hazai művészet iránt érzett becsülése. Az iparban ismegnyilatkozhatik a hamisítatlan művészi ösztön, amelyen ép ugy fellehet melegedni, vagy tökéletesen ugy lehet okulni, akárcsak egy szobron, vagy képen. Az emberi képességek ezerfélék. Nagyritkán akad olyan egyetemes képzettségű férfi, aki minden téren egyképen tudja egyéniségét érvényesíteni. A tehetségesek legtöbbje csak vagy az egyik, vagy a másik téren tud szabadon mozogni. Az egyik kőben, a másik a vásznon tudja tehetségét kifejezésre juttatni. És igen sok akad, aki a kalapáccsal, az ollóval és az ecsettel tudja művészi lelkét a maga mesterségében visszatükröztetni. A vidéki kiállításokon igen gyakran bemutatkozik egy homályban lappangó zseni, akit itt könnyen felfedezhetnek és mig az egyénnek megadhatják a módot arra, hogy tehetsége kifejlődjék, addig az ipar azt nyerte vele, hogy mindinkább közeledik a művészethez: vagyis az egyén szellemi értékének mérőfokához. Hogy a nemzeti javaknak milyen hatalmas tényezője a minél több tehetség, azt bővebben magyarázgatni fölösleges volna. A vidéki kiállításokat rendezzük mentől sűrűbben. Hadd lássuk tisztán, hogy a külföld mennyire van előbbre nálunk és ez buzditson bennünket arra, hogy igyekezzünk utolérni a külföldet. Minél több a kiállítás az országban, annál inkább bebizonyítjuk, hogy nagy érdeklődéssel viseltetünk az ország fejlődése iránt és az ország javait szivünkön viseljük. Bizonyos, hogy iparosaink és mezőgazdáink részéről némi áldozatot kiván minden kiállítás, de ez még korántsem olyan nagy, hogy érdemes ne volna azokért a nemzeti előnyökért ezeket a csekélységeket meghozni. Az ország közgazdasági érdeke, a haza boldogulása követeli, hogy a vidék is mennél nagyobb számmal rendezzen kiállításokat. Hoitsy Pál beszámolója. Ünnepe volt f. hó 14-én Pápa városának. Országos nevű képviseló'nk beszámolójának meghallgatására összesereglett városunk egész közönsége vallás- és rangkülönbség nélkül. Az a meleg szeretet, amellyel köiülvették s az a lankadatlan figyelem és tetszés, amellyel beszédjét hallgatták, azt bizonyítja, hogy Hoitsy Pál ma már magáénak mondhatja Pápa városának egész polgárságát. Fáradhatatlan parlamenti tevékenysége, feddhetetlen jelleme, önzetlensége, a nemzet igazaiért vivott küzdelme nemcsak saját pártjában talált elismerésre, mikor őt egyik alelnökévé választotta, hanem zászlaja alá terelte városunk azon polgárait is, akiknek talán más a politikai hitvallasuk. Képviselőnk f. hó 13-án érkezett körünkbe. A pályaudvaron Mészáros Károly polgármester üdvözölte a város nevében. Hoitsy meleg szavakban mondott köszönetet, azután a függetlenségi párt vezérembereivel a Griffbe hajtatott. Másnap délután volt a beszámoló a Griff nagytermében. (A szakadó eső miatt lehetetlen volt a gyűlést az ovoda udvarán tartani). Hajnóczky Béla pártelnök megnyitó beszéde után Hoitsy Pál nagy hatással mondta et beszámolóját. Az ország nyugtalan lelkesedése fogy, bizalmát kezdi veszteni a szebb jövőben. Ezt a nyugtalanságot jogosulttá teszi a kiegyezési kérdések tárgyalása, az a sok keserves huza-vona, melyen nemzetünk sorsa forog kockán, de nem a .kormány, mely körömszakadásig küzd az ország jogaiért. Az a sok rémhír a jogfeladásról, a nemzet érdekeinek elárulásáról csak mese, lelkiismeretlen ferdítés, mely a koalíció ellenségeinek agyában született meg. Mesterségesen terjesztik a nyugtalanságot, bizalmatlanságot, hogy a népet elidegenitsék eddigi vezéreitől. Kérve-kéri választóit, ne üljenek fel az újságok ferdítéseinek. Majd ha véget éf a nagy küzdelem, meg fogják látni, hogy a kormány nem volt méltatlan a nemzet bizalmára. Becsületes, hazafias munkát végez s nem fog feladni a nemzet jocaiból egy jottányit sem. Ő volna az első, aki otthagyná a nemzeti kormányt, ha észrevenné, hogy a hatalom kedvéért feláldozza az ország érdekét. Ismerteti a kormány működését. Egy év alatt, bár a viszonyok nem voltak normálisak, bár sok fájó sebet kellett behegeszteni, több munkát végzett, mint más kormányok rendes viszonyok közt, mikor nem kellett az alkotmány sáncait erősíteni. Nemzeti szempontbói nagy jelentőségű a nem