Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-08-26 / 14.szám

'4. PÁPA és VIDÉKE 1906. augusztus 26. Akik az év elején a rendkívüli tantárgy lanulására - vállalkoznak és igy az alakult osztály kedvéért a tanulás megkezdetett, azok a maguk által kijelölt tárgynak megszakítás nélkül és szorgalmas tanulásra ugy köteleztetnek, mint a rendes tantárgyak tanulására. Magánvizsgálatok f. hó 6-án tartatnak d. e. 8 órától. A kézimunka tanfolyamba a beiratások f. hó 5-én tartatnak d. e.._9 órától az igazgatói irodában, bezárólag október hó 15-ig. A fizetendő dijak e tanfolyamban ugyanazok, amelyek a polg. iskolában, beleértve a német és francia nyelv tanulását is. Azonban a zene és gyorsirászatért külön dij fizetendő és pedig zenéért havi 4 K, gyorsirászatért évi 8 kor. Lehet jelentkezni csak a bársony-égetés és festészetre is, ez esetben az illetők csak a beirási és tandijat fizetik: összesen 16 K, 30 fillért. Jelentkezhetik erre felnőtt, sőt asszony is. Pápa, 1906 aug. 24-én. Az igazgatóság. „Csak azért sem"! A héten Pápán, a sztrájk ez időszerinti hazájában ujabb demonstráció folyt le, még pedig a kereskedelmi alkalmazottak részéről és nálunk szokatlan módon. Ugyanis falragaszok s legtöbb üzlet kirakatában kitett hirdetmények jelezték, hogy aug. 22-től kezdődőleg esti 8 órakor bezárják a boltokat. Felkérték a n. é. közönséget, hogy szükségleteiket addigra szerezzék be. Löwenstein, a Párisi Áruház birtokosa, ugy látszik, méltó örököse óhajtván lenni nevének, dacára annak, hogy az összes helybeli kereskedő pontban 8-kor zárt, ő «csak azért sem» zárta be a boltját. Mit ü neki az egyezség, mikor ü 11—12-kor is sokszor még boltban volt és most 8-kor zárjon egy Löwenstein ! ? Az nem lehet! Sztrájk-sztrájkkal állt szemben; az alkalmazottak. I. i. a kereskedő-segédek, kiknek hűséges szolgáivá szegődtek az inasok, felfegyverkezve botokkal, bőven ellátva kővel, egyegy üveg olajjal, elindultak «éljen a 8 órai záridő» kiabálása mellett s meg sem álltak, mjg szemben nem voltak a kemény Löwensteinnel. Ez latva a tömeg harcias hangulatát, a kirakatait lecsukta ugyan septiben, de már a felső ablakait nem tudta megvédeni a kő» zápor ellen, sem a falait az odadobott olajjal telt üvegek ellen. Ez volt szerdán. Csütörtökön ismét kiadta a jelszót: «csak azért sem!» sőt még a rendőrséghez is folyamodott oltalomért. Este a rendőrök szuronnyal védték Löwenstein polgárt és boltját. Ez azonban hasztalan volt, mert az olajos üveggel való lövöldözés ismét elkezdődött s az e felett fa. kadt kacajokat egyszerre elnémították a kirendelt tűzoltók, akik vizsugarakatj eresztettek az összegyűlt tömegre, amely a kellemetlen esti fürdőzéstől menekedni óhajtván, eszeveszetten tódult oda, ahol helyet talált. A tüntetők nemsokára újból összejöttek és «le a zsarnokokkal», «abcug Szokoly», «éljen a szocialdemokratia» végig vonultak a főtéren, majd ismét a Ko'ssuth-utcába, ahol ez alatt Löwenstein úr becsukott sebbe belenyugodva, szétoszlottak. Az egész dolognak olyan színezete volt, mintha ez a szociáldemokraták dicsősége volna a 8 órai záridő kivívása, pedig tudtunkkal a mozgalmat az országos kereskedelmi központ helyeselte és támogatta, amely pedig nem áll szociáldemokrata alapon. Az egész dolgot Lövenstein idézte elő az ő külöcnködéseivel, pedig tudhatná,

v hogy bizony méltányos dolog a 8 órai záridő. mert az a segéd, ha egész nap semmit sem tesz, csak áll reggeltől estig, arra az egy óra is, amit este ezáltal nyert, valóságos áldás. A tűzoltók azonban leghelyesebben tettek volna, ha a vizsugarakat az égő szivarokra bocsájtják, amelyeket a rendörök hivatalos működésekkor szivtalc, vagy pedig a Párizsi Áruházra, amiért nem csukott be, nem pedig a békés polgárokra, akik vagy sétáltak vagy vacsorára gyülekeztek. HÍREK. Személyi hir. Medics Sándor lazaristaatya, az irgalmas nővérek magyarországi previnciajának igazgatója f. hó 21-én és 22-én városunkban tartózkodott, mely alkalommal hivatalosan meglátogatta az itteni irg. nővérek rendházát, és elintézte a többi házakból is 8 napi lelki-gyakorlatokra egybegyűlt irg. nővérek különböző ügyeit. Hoitsy Pál, városunk képviselője aug. 20-án itt időzése alkalmából a kath. kört is meglátogatta. Grófból szerzetes. A napilapok jelezték gróf Eszterházy György szerzetbe lépését. Ujabb értesülésünk szerint egy jezsuita páter vezetése mellett tanulja a latin nyelvet, mert pappá akarja magát szenteltetni. Oszlop kivételével — miután ez családi birtok — összes birtokait eladta. A premontrei rend köréből. Folyó hó 15-én, Nagy boldogasszony napján négy rendtag tette le Burány Gergely dr prépost kezébe az ünnepélyes fogadalmat. A fogadalmat tevők: Málits Frigyes, Molnár Szaniszló, Horváth Róbert és Gyergye Ipoly. Másnap Győrbe utaztak, hol Széchenyi Miklós gróf győri püspök áldozópapokká szentelte őket. Változások huszárezredünknél. Gróf Vay Károly főhadnagyot a zalaegerszegi osztályba helyezték s a 4. század parancsnokságát vette. át. -- Spalts Sándor százados a 4-ik század parancsnoka a Ludovika Akadémiára a német és horvát nyelv tanárává bevezényel tetett. — Komáromy László hadapródtiszthelyettest ezredünkhöz osztották be s szolgálattételére a zalaegerszegi osztály 5-ik századához rendeltetett. Szántó Endre és Busz Jenő tart. hadnagyok 35 napi fegyvergyakorlatra ezredünkhöz bevonultak. A nyárádi bucsu f. hó 19-én, szent Joachim napján lett megtartva. Kriszt Jenő esperes nagy misét mondott segédlettel és prédikált. A segédleten részt vettek Rássy Gyula cisztercita- és Szeberényi László veszprémegyházmegyei növendék-papok. Nagy örömmel töltötte el a nyárádi hiveket, az assistentiás mise, mert ilyenben még nem volt részük. Isteni tisztelet után a plébánián ebéd volt. Az esperes a vendégszerető, derék házi gazdára s Korbély György plébános az esperesre mondott pohárköszöntőt. Kard és kereszt. Jól eső örömmel látjuk évről-évre azt a szép egyetértést, amely a. helybeli papság és katonaság közt fennáll, így a honvédhuszár-tisztjeink által f. hó 18-án ő Felsége a király születésnapján a Kútrovácz-vendéglőben rendezett banketten részt vett a lelkipásztorkodó papságunk és viszont szent István napján a tiszti kar volt hivatalos a plébániára. Ebéd alatt esperesünk a következő pohárköszöntőt mondotta a katonaságra: Nagyságos őrnagy Ur ! Igen tisztelt Uraim ! Nagy nemzeti ünnepe van ma a magyarnak, mert szent István első apostoli királyunk annyit tett a magyar nemzet, érdekében, amennyit Isten kegyelméből csak tenni lehet.. Szent István ős szentünk. Egy nemzet lelke lángol, az unokák szive dobog fel e dicső név emlékére. A fiúi lelkesedés néphimnuszától visszhangzik ma a hármas bérc, érzelmeink árját hömpölygeti a négy folyó, a hit és hazafiság angyala ünnepi koszorút és nemzeti zászlót tüz a kettős keresztre, hódolatunk tömjéné illatozik oltárunkon. Ma minden magyar ember lelke édes borongással száll vissza az 1000 éves történelem mohos sziklái közé felkeresni sz. királyunk emlékét, ölelkezni szellemével, gyönyörködni a dicső multak felett, tűnődni a bizonytalan jövőn, mely a végzet könyvében hazánk felől van megírva. Mint a futó csillag, mely nyom nélkül tűnik el az éj homályában: ugy enyészett volna el a magyar néptörzs az akkori mozgalmas idők sötét vihara közt. István volt. ki mint Józsue megállitá a napot — Európa szivébe tűzte fajunkat, e keleti szép csillagot : ragyogni tiszta, éltető sugarakkal. És micsoda fenséges jelenet volt első apostoli királyunk haldoklása ! Mint a leáldozó napot, mely fenségesen futá meg körútját, mindenütt áldást., meleget és világosságot terjesztve, mint a leáldozó napot, körülveszik az alkonyat sötét felhői, ugy vették körül a haldokló ősz királyt az ország összes főpapjai s zászlós urak, hogy elbúcsúzzanak tőle. S e szomorú csoportozatot hiába aranyozá meg a menynyei vigasz sugara, mely az ősz apostol dicsőült arcáról, bágyadt szemeiből, töredezett szavaiból reájuk lövelt, mert amint szemtanúi valának, hogyan emeli fel reszkető kezeit, hogyan aggódik nemzete sorsán, hogyan imádkozik, hogyan áldja meg nemzetét és ajánlja a B. Szűz pártfogásába -— szemeikből kitört a zápor, sirtak, zokogtak, imádkoztak. Ezt a szép jelenetet már elfeledte több magyar, de nem feledte el az Ég. Mindazonáltal meggyőződésem, hogy Isten után mindjárt hadseregünknek köszönhetjük, hogy annyi balszerencse közt, oly sok viszály után már 1000 éve él nemzet e hazán, hogy él magyar áll Buda még ! És mjg nekünk a nemzettel érző s őseink vitézségét öröklött hadseregünk lesz, a magyar nemzet napjai nem lesznek megszámlálva, annak élni kell, az élni fog sokáig. És én ezen reményben a mi vitéz hadseregünk jelenlevő képviselőire emelem poharamat és szívből kívánom, hogy őket az Ur Isten hazáért és királyért még sokáig, igen sokáig éltesse!« Az élj edzéssel fogadott beszéd után az őrnagy felelt a házigazdának és szép szavakkal éltette a magasztos hivatását lelkiismeretesen betöltő papságot, mely megkönnyíti a