Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-09-02 / 15.szám

1905. szeptember 2. PÁPA és VIDEKE nister jóindulatát és támogatását kellene megnyernünk, bogy a bencések által a zalavári apátság után fizetni szokott évjáradék felét engedje át a felső osztályok fen tartására. Ha nem csalódom, tekintetes szerkesztő ur b. lapja beköszöntőjében a katholikus érdekek hívének vallotta magát, itt az ideje sikra szállni, tessék a kolompot felkötni' Minekünk legnagyobb bajunk volt mindig, hogy csak beszélünk, igy kellene, ugy kellene tenni, de sohase tettünk semmit! Most itt az. idő, tettre fel! Emelje fel szavát mindenki, aki csak teheti! Hisz 11 ezeren vagyunk katholikusok, talán csak szabad nekünk is életjelt adni magunkról és bátran hirdetni, hogy mi is akarunk valamit! Sorakozzunk mindnyájan, legyünk ez ügyben mindnyájan eggyé! A jó katonának csak riadó kell és bátran indul a küzdelemre! Fogadja tekintetes szerkesztő ur őszinte tiszteletem és nagyrabecsülésem kifejezését, amely után vagyok Pápán, 1906 aug. 21. Egy katholikus. Apró bolondénak. Időjós szamár. Nemérgiben egy természetvizsgáló társaság járt Hortobágyon. Megtekintették a gulyát, a ménest, szerették voina látni a délibábot s alkonyatkor egy karám közelében állapodtak meg. Mikor nekikészülődtek a pihenésnek, előlép a juhászbojtár s tisztességtudóan megemelve a kalapját, igy szól: - Ajánlom az uraknak, siessenek a Békecsárdába, mert itt nemsokára zivatar lesz, Ha pedig az itt éri az urakat, akkor megemlegetik a Hortobágyot. A tudósok nagyot bámultak. Hogyan? — kérdi az egyik — hiszen felhőnek sehol semmi nyoma. — Kérem — mondja a bojtár — a szamár beállt a karámba. — Es ez mit jelent? — Ez biz zivatart jelent. Nagyot nevettek rajta. Előszedték a tarisznyájukat és tőzegtüz mellett szalonnát kezdtek pirítani. Ezalatt észrevétlenül sötét felhők tolakodtak az égboltra. Néhány perc alatt beborult, aztán dörgött, csattant, esett, a tudós társaság pedig dideregve állott a szakadó záporban. A juhász kifordított subája alól kárörvendően mosolygott. Aztán elállott a zivatar és nagy lett a csend. A tudomány egy kicsit csődöt mondott megint — ezt érezte mindenki. Végre megszólalt az egyik természettudós: — Menjünk innen — mondotta— mert ez furcsa vidék. Itt a szamár nem szamár, hanem természettudós, a természettudós pedig nem természettudós, mert a szamár lévén a természettudós, a természettudós — a szamár. Furcsa halotti bizonyítvány. Régi megsárgult Írások közül került elő az alábbi halotti bizonyítvány, amelyet a hatvanas években állitott ki egy halottkém. Igy szól: A halott neve: Gyöngyösi Terézia, hátramaradt özvegye néhai férjének. Családi állapota: Nincs. Állása vagy foglalkozása.: Sose volt állása szegénynek, merthogy szélütött volt a lábaira, hát állva nem állott, leginkább csupán üléssel foglalkozott. Kora: Egykorú volt a kovács anyókájával, ugy körülbelül 76—77 éves, máskülönben eleget élt, meg aztán sok szenvedése volt, jó, hogy elhunyt. Vallása: Nem tudatik. templomba nem járt. A halál oka: Mondtam már, hogy igen idős személy volt,hát nem csoda, hogy megholt. A kór neme: Ezt nem értem. A gyógykezelő orvos neve: Nem régen j jött ide, hát biz én, ha főbeütnek se tudnám i megmondani, merthogy olvasni olvastam, akit j ő maga irt alá a receficének, de abból nem I lehet okos lenni, merthogy igen szálkás volt i az irása. A halál napja és órája: Január 1-én I lefeketkor. Az idő. amelyben a halott eltemettetett: Már azt nem tudnám egész bizonyosan megmondani, merhogy a tiszteletes ur órája nem jár, a kántor urét pedig a fia elvitte Patakra, merhogy ott iskolázik. Azon minta száma, mely szerint külön jelentés tétetett: Nem értem. Észrevételek : Annyi, hogy az úgynevezett hulla valóban meghalt. Kelt M . . . 1864 január 2-án Kebeles István halottkém. A szardínia meg a tulipán. Egyik tulipános magyar bemegy egy füszerkereskedésbe. Jobbra néz, balra néz, előre néz, hátra néz, kifordul, befordul, megfordul s vasvillaszammel méri végig a kereskedőt, j — Hol a védőjegyes tábla? He? A szegény kereskedőnek vastag cseppek gyöngyöznek a homlokán. — Már megrendeltem! Igenis kérem i alássan! Alássan, kérem alássan, már itt van. akartam mondani, alássan, kérem alássan, krem lássan, már útban van, mint a Dreifussféle igazság! (Hogy a ménkő vágjorl a tulipános pofádba !) — Ut.ban-e-he? Most az egyszer még itt vásárlók. De ha a jövő alkalommal sem lesz itt a tábla, akkorrrrr...!!!!! Reszkesssssen ! ! !'! ! — Igenis, krem lássan! (Huhuhu! De melegem van!) Mivel szolgálhatok? — Adjon egy doboz szar dinied ! De — hasai gyártmány legyen ! Mivelhogy én csak olyant eszem ! HÍREK. Kinevezés. Hunkár Dénes főispán mint a vármegye gazdasági egyesület elnöke, a zirci állatkiállitás rendezőbizottságának elnökévé Kővárdy Alajos zirci apátsági jószágkormányzót nevezte ki. Csopják Attila pénzügyminiszte i számvizsgáló a dohánygyár megvizsgálása céljából tiz napot városunkban töltött és a tapasztaltak fölött legteljesebb elismerését nyilvánította. A számvizsgáló ur az ; nabaptisták főfelügyelője. Szemle. Froreicb Szabó Ernő ezredes, huszárezredünk parancsnoka, Zaine erszegreutazott, hogy az ottani osztály felett szemlét tartson. Ritka talentumu újságíró és iró halt. meg a napokban aránylag nagyon fiatalon, 36 éves korában. Thurv Zoltán ritka tehetséggel megáldott, hatalmas gondolkodó elme« volt s írásaiban mindenkor a kisemberele megannyi buját-baját, a gyámoltalanok, sze— rencsétlenek, tehetetlenek ügyét karolta leli páratlan szívvel. Minden irását a pesszimizmus. az északi borongás hatotta át. Két darabját adták elő a színházakban és bárom, darabja várt előadásra. Tömérdek cikket, tárcát irt; néhány kötete megjelent. Legnagyobb munkája között támadta meg szervezetét IU gyilkos kór, a tüdővész. Nagy részvét mellett temették el. Temetésén képviselve volt az; irói, művészi világ számtalan előkelősége. Özvegyet és négy árvát hagyott hátra. A főváros díszsírhelyet adott a kiváló írónak. A bencés gimn. uj tanára, Hevesi Bernát aug. hó 30-án érkezett meg városunkba. Szívből üdvözöljük. Az ev. ref. egyház kérvénye. A pápai ref. egyházközség azon kérelemmel iordult a városhoz, hogy engedje át neki a színház mögötti teret templomépitésre. A szinházat építsék máshová s az igy nyert teret hagyják szabadon és parkírozzák. Ezért aztán ád az egyházközség a városnak 20,000 koronát. A városi tanács f. év aug. 31-én a következő határozatot hozta: A v. tanács folyamodó egyház kérelmét azon javaslattaf terjeszti a képviselőtestület elé, hogy a kérdéses területet csak azon esetben bocsá.-.-a az egyház rendelkezésére templomépítés aljaira: 1. Ha meggyőződést szerzett arról, bogy a térre egy szép monumentális templom fog épülni, miért is az egyház felhívandó a templom homlokzatának benyújtására. 2. Ha a felajánlott 20.000 koronán felül a koi Hiánynál a város javára színház épités céljaira legalább 50.000 koronát kieszközöl, tekintettel arra, hogy egy színház felépítése legalább is 100,000 koronába bele fog kerülni, lel iát e mellett is tág tere fog nyiln: az adakozásnak a szinház-épités céljaira. Minthogy az< nban a város fejlődése egy nagyobb színház építését kívánja meg, mint a mostani, utasítja a v. mérnököt, hogy egy 650—700 személy befogadására, 20 páholy és 140—150 ülőhely elhelyezésére alkalmas színház-tervet és költségvetést mutasson be megfelelő díszletraktár helyiséggel. Egyidejűleg a szinházépités céljaira, miután legalkalmasabb helyül a villamos telep és az uradalmi kert közti terület mutatkozik, felhívja a polgármestert, hogy keresse meg az uradalmi igazgatóságot, ezen területnek négyszögölenként 2 koronáért leendő eladására, vagy jelölje meg. hogy mily ár mellett hajlandó átengedni. — Ezzel a kédréssel lapunk legközelebbi számában bővebben fogunk foglalkozni.