Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-09-02 / 15.szám

I. évfolyam. Pápa, 1906. szeptember 2. 15. szám. PÁPA Szépirodalmi, köz^áíd^sági és társadalmi hetilap. '• V . • v i -j i A pápai katholikus kör és a pápa-csothi" esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség: Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is -.llető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Áskálódók. Irta: Varga Rezső szöv. elnök A «Pápa és vidéke keresztény fogyasztási és értékesítő szövetkezet» eddigi működése fényes tanúsága annak, hogy nem a tisztességes kereskedelem megkárosítása a célunk, hanem csakis az egészséges verseny ébrentartása és vevőink becsületes kiszolgálása. Nem rágalmazunk mi senkit, nem is avatkozunk bele más dolgába; nem hánytorgatjuk egy kereskedőnek az anyagi körülményeit sem, boldoguljon mindegyik úgy, ahogy tud. Ily illemes viselkedésünk mellett érthetetlen tehát előttünk, hogy miért avatkoznak mások a mi dolgainkba. Mivel adtunk okot arra, hogy aki nem tagunk, nem is vásárlónk, mégis folytonosan ellenünk agitál. Mit kaphat az ilyen alak a hőrögetéséért? Bizony, ezeknek nem fizet senki, tudjuk ezt jól, mert ismerjük e léha firmákat, kik csak azért rágalmazzák szövetkezetünket, mert nem adunk nekik hitelre portékát. Szeretnék ezek a dologkerülők megenni más szorgalmas munkás embernek üzletünkbe fektetett pénzét. De hát résen állunk és nem etetjük az ilyen ingyenélőket, inkább ordítozzanak ellenünk, mig beleszakadnak. De vannak más fajta alakok is, akik csak azért rágalmazzák a szövetkezetet, hogy népszerűségre tegyenek szert; de nem a nép körében, hanem azon tényezők körében, akik a városnak ideiglenes hangadóivá tolták fel magukat. Örök igazság, hogyha valaki szidalmaz valamely intézményt, ugyanakkor a megrágalmazott intézmény ellenségeinek hízeleg és azok kegyét keresi. Ezek a kegyhajhászók, akik többnyire a nép verejtékkel keresett pénzén élnek, megfeledkezve a nép iránt tartozó háláról, képesek arra, bogv a népnek még ellenségeivé is szegődnek és minden módon kárára törekszenek. Ez mind csak a kegyhajhászásért történik, pedig ez rut hálátlanság. Ezek majd városi képviselők, Írnokok, vagy dijnokok lesznek, mert nem „felekezetieskednek", legfölebb csak a papokat szidják és a keresztény szövetkezetet. Véssük be emlékezetünkbe ezeket a durva lelkiteket és ha jön az idő, mikor városi képviselő tagjainknál állásért, illetőleg szavazatért kilincselnek, lökjük ki őket. Már nem egy ilyen kígyót melengettetek kebleteken, amely hála helyett megmart benneteket. Az ilyen alázatos kilincselők lettek a legdölyfösebb ellenségeitek, tapasztalhattátok ezt már nem egy esetben. Csak az a szerencse, hogy ezek olyan kis pontok a társadalomban, hogy figyelmen kivid is hagyhattam volna őket. Van az áskálódóknak egy harmadik fajtája is, akik már szintén átláthatták, hogy csak annyit árthatnak a. szövetkezetnek, mint a kutya a holdfénynek és mégis folyton ugatnak. Ezekreis szántam szájkosarat. Sokat fel tudnék közülük sorolni, de még most nevet nem említek, hátha igy is értenek szavamból. Ha nem, akkor majd megnevezem ezeket a fenegyerekeket és T A R C A Cigánybecsület. Irta : Béri F. Zsigmond. Huzd rá cigány, aki lölke van apádnak! Huzd, hogy a szivem megrepedjen! No, mit bámulsz? Huzd, hogy a hóhér kösse meg a nyakravalódat! — rivalt Sági Pista a szegény Petire, ki ijedten vitézkedett a hatalmas legény elől az ajtó felé Hát isen huzsnám én, Sági uram, csák mongyá meg, mit huzszsak. Belesirom a lelkemet is ebbe á seginy sersámba! Az én nótámat, azt a fájdalmasat; tudod, amit a múltkor játszottál. Azt huzd el a siromon is, ha elbúcsúztam ettől a kutya világtól. A cigány kotorászott egy kissé az agyvelejében, aztán rázendített a deli legény nótájára. Sági Pista hallgatta, hallgatta; majd oda ment a cigányhoz, össze-vissza csókolta a kormos képét s a füléhez tartatta vele hegedűjét; aztán rágyújtott gyönyörű, mély bariton hangján arra a fájó nótára, melynek bánatos dallama annyiszor csalt már könyet a szemébe. Búsan, keseredett szívvel zengte, hogy a lelke is sírt bele: „Jaj, de búsan harangoznak Tarjánba, — Elhervadt a legszebb legény babája; Három galamb huzza azt a harangot, Ugy temetik a negyedik galambot 1" A boldogtalan legény egész mindenét belelehelte énekébe: hangja oly fájdalmasan csengett, mintha nem is egy, hanem száz ember fájó keserve lett vőn' belétemetve. Aztán, mikor elvégezte, leborult az asztalra s kezébe temetve fejét, görcsösen zokogott. I. Vidáman mulattak leányok és legények a farsangban Kovács Pali lakodalmán az alsó faluvégen. Kivilágos-kivirradtig roppták a táncot a deli párok, melyet midvégig Sági Pista vezetett szépséges mátkájával, a Vári Katicával. Az öreg Vári boldog büszkeséggel legeltette szemét a gyönyörű páron. Igaz ugyan, hogy abba a lakodalomba belerí hatszáz pengőm, de nem sajnálom, csak boldog legyen a leányom — dörmögte magában s megelégedetten dörzsölte kezet. — Szebb párt még a török császár árgusszeme sem látott. Aztán Pista munkás is, derék, szorgalmas gyerek; szülei elhaltak: ugyan, de azért tisztességesen megél a maga. emberségéből, jobban, mint akárhány ember aki kanállal ette a tudományt! Az öreg bizonyára tovább is mormogott volna még magában, ha e pillanatban egy kis, gyengéd kéz bekötősdit nem játszik a szemével, Találja ki, ki vagyok ! — csintalankodott Katica az öreggel. Eressz na, ebadta kölyke, mert besózom az egész falamiádat! Tégy bolondot, a vakapádból ! — dühösködött Vári, ki nem is sejtette, hogy leánya fogta be a szemét Persze volt kacagás, mikor kisült a tévedés_