Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-07-22 / 9.szám

1905. julius 22. PÁPA és VIDÉKE 3. ződések legyenek emberségesek, legye­nek méltányosak. Legyen az adott szó vagy az irott betű szent s ha máské­pen nem lehet, ne a gyertyaszentelői Ínséges téli időben kössék a szerződést, mikor a falu koldus, mikor a gabona még hótakaró alatt van; kössék akkor, mikor némi remény, némi becslés fér már a vetéshez. Legyen kölcsönös mél­tányosság, legyen bizalom, de ne a csavargó »pesti úrhoz«, a »nyomor vám­szedőjéhez«, hanem ahhoz, akire köl­csönösen utalva van a gazda és mun­kás, t. i. egymáshoz. Közgyűlés. (K.J Pápa r. tanácsú város képviselő­testületének f. hó 16-án tartott közgyűléséről kiküldött tudósítónk jelentése: Elnöklő polgármester a szép számban megjelent képviselőket üdvözölvén a jegyző­könyv hitelesítésére Faragó János, dr. Kőrös Endre, Botka Jenő, Mattus György és Bilitz Ferenc képviselőket kérte fel. A mult ülés jegyzőkönyve felolvasás után észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirendre térés előtt elnöklő polgár­mester szép szavakban parentálta el képvi­selőtestületünk egyik igen számottevő tagját, a hirtelen halállal kimúlt Csajtav Dánielt, s indítványozza, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvi kivonattal fejezze ki részvétét az özvegynek, amit a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Napirendre térés előtt Marton Antal interpellációt intéz polgármesterhez, hogy a a most folyó adókivetési tárgyalásoknál haj­landó-e az iparosok, különösen a csizmadiák és cipészek érdekeit megvédeni, mire nézve polgármester nyomban válaszolja, hogy ő az adókivető bizottság tárgyalásába nem folyhat be, de kiküldötte a bizottságba Nehman j Gábort az iparosok érdekeinek megvédésére. Ugyancsak napirend előtt dr. Hirsch Vilmos intéz interpellációt polgármesterhez, hogy az építési szabályrendelet miként haj­tatik végre, a városi hatóság intézi-e vagy a mérnök kénye-kedvére van hagyva, inert arra enged következtetni azon intézkedés, hogy a nem rég épült Weisz Jónás-féle ház kiljebb, a Mattus-féle ház pedig beljebb jön, Polgármester azonnal válaszol az interpellá­cióra, hogy Weisz Jónás háza mikor épült, a szabályrendelet még jóváhagyva nem volt, most azonban, hogy a szabályrendelet jóvá­hagyva van s városi mérnök e szerint mérte ki az épitési vonalat. Végül Győri Gyula a postaépület érde­kében interpellál s hivatkozik Veszprém vá­rosra, hol az állam a maga költségén épitett posta-palotát, amit Pápa, mint legnagyobb kereskedelmi városok egyike szintén megér­demelhetne. Erre vonatkozólag polgármester kijelenti, hogy amennyiben a postaigazgató­ság az építkezést nein kezdeményezné, ugy ő fogja ezt rövid időn belül tenni s erre vo­natkozó javaslatát a képviselő-testület elé fogja terjeszteni. Építészeti bizottság javaslata a Kossuth Lajos-utca déli végének megnyitása érde­mében. A városi közönség régi óhajának tett eleget a képviselőtestület, midőn a Kossuth Lajos-utca déli részét mely most Zsák-utca, a Széchenyi térre kinyitja s az alsóvárost közelebb hozza a kereskedelmi gócponthoz, ahová eddig csak egy szük. egészségtelen piszkos sikátoron lehetett jutni. Ezen közle yedig — miután rajta vezetett át a város összes szenyvizeít levezető nyitott Cinca­árok —- állandó melegágya volt a legkülön­bözőbb betegségek bacifhisainak; most azon­ban ezen Cinca-árok be fog boltoztatni nem­csak a Lázár-közlében, hanem a nyitandó utcatest alatt is. Szépészeti s külső csin te­kintetében sem zárkózhatott el ezen utca megnyitása elől a képviselőtestület, midőn minden téren a haladás és törekvésnek egyen­geti útját. Pénzügyi tekintetben pedig az utcanyitás alig számba vehető terhet ró a város lakos­ságára. mert az utcanyitásba eső házak he­lyén modern emeletes házak fognak épülni, melynek községi pótadója sokkal tetemesebb lesz, mint a jelenlegi földszintes házak pót­adója, tehát a pótadó gyarapodás nemcsak az utcatest vételárának kamatát*, de magát a tőkét is képes lesz rövid idő alatt törleszteni. Ezen utcatest megnyitása ajárda-burko­lást és a Széchenvi-tér planirozását is maga után vonja, a melyre szükséges költségeket a képviselőtestület megszavazza s a foganatosí­tással polgármestert inegbizza. A költségek fedezetére pedig kijeleli a Lázár-közle eladásából befolyó összeget, to­vábbá a inult évi pénztármaradványt. A Kossuth Lajos-utca megnyitása azon­ban csak ugy vihető keresztül, ha a képviselő­testület az utcanyitásba eső Böröczkv Lajos­féle házat megveszi és az utcanyitáshoz nem kívántató területet Böhm Samunak eladja, topábbá elad a Böröczkvtől vett területből Gál Gyulának 55 négyszögölet s elcserél Gál Gyulától 13 négyszögölet, továbbá elad a Lázár-közléből 36 négyszögölet Galamb József ügyvédnek, megvesz kiskorú Répássy Gyulától az utcatérbe eső 106 négyszögöl területet. Minthogy azonban a képviselőtestület ingatlanokat csak ugy vehet és adhat el, ha az 1886. XXII. t.-c. rendelkezései betartatnak. Minthogy Pápa város képviselőtestülete a törvény ezen rendelkezéseinek eleget tett, amennyiben erre vonatkozólag a közgyűlés ápr. 26-án május 28. és junlus 30 és ujabban 15 nap közbevetésével a mai napra egybe­hívott közgyűlés napirendjére tűzte ki, hol már a megjelentek számára való tekintet nél­kül érvényesen határozott, melyre vonatkozó­lag névszerinti szavazás rendeltetvén el, a mely alkalommal 67 igen szavazattal, 23 nem szavazat ellenében 44 szótöbbséggel kimon­dotta, hogy Boröczky Lajos és nejétől 36000 koronáért örök árban megveszi 811. népsor­számu házat, Böhm Samu és Gál Gyulának pedig elad területet 26,342 K 55 fdlérért, a hiányzó 9657 K 45 fillért pedig takarékpénz­tári kölcsönnel fedezi. Ezzel a tárgysorozatban 1—6 tétel alatt felvett ügyek elintézést nyertek, következik a tárgysorozat 7-ik pontja: Frauendienst Victor, a városi u. n. cédula­ház megvételére vonatkozólag beadott ajánla­tát időközben visszavonta; 8. Városi tanács javasolja, hogy a vá­ros tulajdonát képező úgynevezett Cédula­házat örök árban dr. Fehér Dezső pápai la­kosnak adja el. Az állandó választmány a városi tanács* javaslatát magáévá tevén, a város tulajdonát tevő Cédula-háznak dr. Fehér Dezső pápai lakos javára 11250 korona vételárban leendő eladását javasolja a közgyűlésnek elfogadásra. E közgyűlés az állandó választmány ja­vaslatára egyhangú határozattal kimondja, hogy a város tulajdonát tevő u. n. Cédula­házat dr. Fehér Dezső pápai lakosnak 11250 korona vételárért örök árban eladja s vele az adásvevési szerződést megköti. 9. Pénzügyi és szépitészeti bizottság ja­vas'ája, hogy Pápa város a Csatorna-utcában levő háztelkéből 31 négyszögölet Gál János pápai lakosnak örök árban adjon el. jutott. Keze imára volt kulcsolva, szivén liliom virult, mint a keresztségben újra visszanyert ártatlansásának szimbóluma. S a koporsója is tele volt hintve virággal, hogy virágon aludja síri álmát a Jordán völgyének legszebb virága. — Imádkozzunk érette ! — szólt Péter csendesen. A hivők letérdeltek s áhitattal rebegték .az apostol fej edelem után: Adj Uram örók nyugalmat neki És az örök világosság fényeskedjék neki. Nyugodjék békében! Ammen! — Es most imádkozzunk azért is, aki • őt megölte ! — Jaj . . . — nyögte valaki kinos, el­haló hangon a barlang hátterében. Az öreg vezető mentegetődzve fordult Pál apostol felé. — Bocsáss meg Atyám, egészen elfelej­tettem megmondani, hogy egy halálosan meg­sebesült férfiit is hoztunk, akit a vízesésből mentettünk ki. Hanem sajnos, már csak egy­két perce van hátra az életből! — Világosítsatok ide! — szólt Pál apostol és részvéttel fordult a boldogtalan felé. A fáklyák fénye sárgás világosságot ve­tett a haldokló arcára. — Benjamin, a Hanonok családjából! — kiáltott az apostol meglepetve. A sebesült fájdalmasan bólintott (éjével. — Hananl Hanan! suttogta a nép is megdöbbenve. De nem szorult ökölbe a keze egynek sem. Pedig lett volna reá okuk. Mert 9z a gazdag főpapi család valósá­gos átka volt a népnek. — Hanan! Hanan ! A haldokló is meghallotta a snttogást és éles fájdalom vonaglott arcán. — Bocsássatok meg, hisz' — ő is meg­bocsátott ! — suttogta s remegve intett a ha­lott felé. Mindenki hallgatott. — Én, én öltem meg őt! A keresztények arcán leírhatatlan meg­döbbenés tükrözött vissza. — Nem én löktem le, de az, én erő­szakoskodásom okozta halálát. Tegnap délután történt. Mikor a szikla megkondulását hallot­tam, bódult fővel rohantam el mellőle. De visszahozott a szivem. Meghallottam egy pász­tor elejtett suttogásából, hogy ma este te­metitek. Eljöttein utána, mert látni akartam még egyszer, ha mindjárt holtan is. De eltévesz­tettem az utat, a lábam megsiklott, megvert Jehova, ugyanabba a szédítő mélységbe zu­hantam, ahova ő . . . Öljetek meg! Megérdemlem! Milyen vihar lesz itt mindjárt. S egy kar sem mozdul. Gyűlölet helyett részvét lobog feléje minden szemből. Hogyan? Hát miféle emberek ezek? — Öljetek meg! — lihegte újra keserűen^ A nemzetek nagy apostola hevesen emelte föl jobbját és messze kinyújtva, odamutatott az Olajfák hegyére. — Nézd, ott szenvedett érettünk az Ur Jézus. Ott izzadott véres verítéket. — És nézz csak még tovább! — vágott közbe Péter, az apostolok fejedelme. Amott sötétlik a Golgotha! Olt feszitették keresztre a mi Istenünket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom