Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-06-17 / 4.szám

3. PÁPA és VIDÉKE 1906. junius 17. tárát fogja érinteni a tervezett vasút, több község hozzájárulásához van kilátás. A magunk ügyére térve kérdés, hogy az átmeneti forgalom emelésén kivül emelné-e a város kereskedelmi és ipari forgalmát. Igaz, hogy sikerül majd néhány községet el hódi- j tani Kiscelltől, de mi nem veszitünk-e s nem Devecser nyer-e helyettünk, ahova a közigaz­gatási intézmények úgyis jobban vonzzák a Somlyó-vidék lakosságát. Sőt még az átme­neti kereskedelem lendülése is kétséges, mert rövidebb az ut Devecsertől Székesfehérváron át B-pest-felé és Sopronon át Bécsbe, mint Pápán át akár Bécsbe, akár Bpestre, tehát a két főpiacra s megtörténhetik, hogy nekünk az átmeneti kereskedelemből csak az jut, amit Győr fogyaszt el vagy dolgoz fel. Nem lesz-e kára a vámjövedelemnek e vasúiból"? Igaz, hogy amit elveszít a város, azt megnyeri a vidék, mert nem kell majd fogatát hasz­nálnia, hogy piacunkra jusson, persze ezzel szemben meg azok veszítenek, akik ma a vi­dékről való fuvarozásból keresik kenyerüket. Viszont reméljük e vasúttól élelmi pia­cunk árainak csökkenését, mert nagyobb el­látó kört biztosit a város élelmiszer piacának, — de azon termékek árát, melyeket nagyban szokás venni, a helyi piacon fel fogja szök­tetni, mivel a falvak szemei és hüvelyes ter­ményeiket otthon is a pápai piac árain tud­ják értékesíteni, mivel a külön kocsi fuvar nem válik szükségessé, ha otthon is lesz vasutjuk. Teljes készséggel elismerjük azonban azt, hogy a Balaton vidéke sőt egész Zala közelebb lesz hozzánk. S ha ebből származik annyi előny, amennyi megfelel a hozandó áldozatnak, kész örömmel fogadjuk a terve­zett vasutat, különösen ha Ukk—Rum között való folytatólagos kiépítése is megvalósul a remélhetőleg életre való vasútnak. Mások még több gondolatot tudnának -e dologhoz hozzáfűzni; kérjük is. hogy tegyék meg. Több szem többet lát s mielőtt a város és az érdekeltek megszavaznák a hozzájáru­lást, lássunk tisztán a dologban! hol onnét pottyan le tépett ruhácskával Kál­mánka. Egy kis önmegtagadás lesz, mert sem­mitől sem irtózom jobban, mint a stoppolás­meg a foltozástól, de meg kell tennem, mert hát én — apáca akarok lenni. Este nem maradok soká fönn, nehogy reggel elaiudjam a fél 7-et. Pedig nagyon szeretek ám este színházba járni! Eddig édes anyám nem igen engedett el a színházba. Min­dig azt modta: »te még kis lány vagy, nem tudsz 12-ig fenn lenni«. Mi tagadás, egyszer bizony elaludtam a legérzékenyebb jelenet alatt, hanem most már nagy lány vagyok, színházba is mehetek; de igaz! hiszen én apáca leszek ; le kell mondanom erről is. Lassankint majd megszokom a rendes életet s nem lesz olyan nehéz a zárdában a szigorú rendhez alkalmazkodni. Mindenkihez kedves, nyájas leszek, mert a Materek itt mind szintén nagyon kedvesek, — (félre) egy-kettő kivételével. — Addig is, mig itt vagyok, nagyon megfigyelem őket, hogy én is hasonló lehessek hozzájuk. Otthon A győriek egyház-zenei hang­versenye. Jun. 10. Ha lapunk legutóbbi számában jelzett hangverseny műsora sokat igért, mert bátran azt mondhatjuk, hogy az egyházi hangverseny minden egyes száma oly műélvezetet nyújtott, mely minden várakozásunkat felülmúlta és kiérdemelte legnagyobb elismerésünket. Frá­nek Gábor urnák, a győri székesegyház kar­nagyának előjátéka nagyon előkelő és szeren­csés és előkelő compositíó, mely a karnagy ur magas technikájáról és kiválóan finom ízléséről tanúskodik; nem találunk benne semmiféle szem-, illetőleg fülkápráztató, bra­vúros. de az orgona magasztosságához nem méltó kihágásokat, hanem helyettük annál több érzést és igazi, helyes s mindamellett szerfelett változatos registration Különben Fránék ur főérdeme a nehéz stílusú régi egyházi énekek vezetése. Palaestrina «Mar- cellus meséje» még a tridenti zsinat ered­ménye 1564-ből való. Szólamvezetése valósá­gos labyrinth, melynek Ariadne-fonala Fránek ur kezében volt. A crescendókat és decres­cendókat, a pianissimókat és fortékat még csak képzelni sem lehet szebben. Ha pedig meggondoljuk, sőt tapasztal­juk, hogy mily nehéz egy-egy 2—3 szólamú egyszerű dal kiséret nélkül való éneklése és ezután fontolóra vesszük, hogy a hangverseny legtöbb száma 4—6, sőt 8 szólamú énekek­ből állott s valamennyi kar a capella, — azaz kiséret nélkül énekelt, akkor bámulatunk és elismerésünk a legmagasabbra fokozódik. Nagyon jó volt Goltermann Legendája Forstmciyer ur gordonka solójában. Szívesen hallottunk volna a cello mellett 1—2 hege­dűt és egy violát is, és az ilyképpen alakult trio, illetve quartett talán még nagyobb ha­tást gyakorolt volna. Forstmayer ur bariton hangja is nagyon tiszta és csengő, a kisérő kar pedig oly diseret és egybeolvadó volt, hogy hangversenyteremben okvetlenül megélje­neztük volna, de igy — az Isten házában meg nagyon engedelmes leszek, nehogy azt mondhassák: «hisz te úgysem lehetnél apáca, mert nagyon makacs, engedetlen vagy, azok pedig nagyon engedelmesek«. Jaj, mennyi hibám is van nekem! Pe­dig mindenről le kell szoknom! Nehéz lesz, kivált eleinte de» gyakorlat teszi a mestert«. (Kissé gondolkozik) Igaz, még egy nagy hibám van, szeretek szépen, divatosan öltözködni, pedig ez nagy baj. Mit csinálok, ha ruháimat nem változtathatom a divat szerint"? Mi lesz velem, ha örökké egy ruhát kell hordanom? Már az sem tetszik, hogy két évig kell az ünneplő ruhám hordanom, mert nagyon szeretem, ha mentől több ruhám van; hadd lássa mindenki, hogy nekem van mit felven­nem, válogathatok ruháim között s azt vehe­tem fel, amelyik éppen" akkor tetszik. De ta­lán még majd erről is le tudnék szokni. Hadd gondolkodjam még egy kissé, mi­lyen hibám is van még? (Kis ideig fel-alá járkál, gondolkozik s azután hirtelen felkiált:) Hopp ! Megvan ! meg kellett elégednünk az áhítatos csenddel s u aadó hallgatással. Meleg elismerést érdemel Florik Krisz­tina úrhölgy, kinek lágy, hajlékony hangja és valóban szép előadása általános nagy feltűnést keltett. Szívből kívánjuk a kedves művésznő­nek. hogy tökéletesedjék a tekintetben, hogy az énekelt szöveget jobban megérthessük. Demosthenes is leszokott a sejpitésről ! Pokorny Margit úrhölgy kiejtése tiszta, hangja remek és óriási terjedelmű s ha te­tekintetbe vesszük, mily ritkaság a szép női alt hang, bizqny-bizony elmondhatjuk, hogy Pokorny M. hangja kincset érő s tovább fej­lesztve, (de tremolók nélkül) a legmagasabb izlésű s legkényesebb igényű zenészek előtt is bámulatot, csodálatot kelt. Grunewald Kamillo ur tenor soloja a a legnagyobb elismerésre méltó. Cherubini gyönyörű Ave Mariáját nők, férfiak egyaránt sokszor éneklik, de kevés értelemmel; Grune- wald ur előadása azonban kifogás alá nem esik, annál kevésbbé, mivel ritka szép orgá­nummal rendelkezik. A 12. szám magyar szerző, Seyler Ká­roly esztergomi főszékesegyházi karnagy Con­fitebor Tibi . . . műve volt, egy remek 8 szó­lamú káprázatos compositio. Ennek hallatára, azt hiszem, nem egy, csak kissé is zeneértő ember, gondolt arra, mily szép lenne, ha mi is oly szépet vagy hasonlót produkálhatnánk! De sajnos sok feltétel hiányzik ehhez. Csak egyet hadd említsek! Orgonáink­ban is sok a hiba. Pl. az Anna-kápoina or­gonája rettenetes allapotban van és sehogy sem méltó, hogy a szép kápolnában az össz­! hangot és az ajtatosságot zavarja. Pár száz korona javitási költség ugyancsak ráférne. Eltekintve ezen reális céltól, mondhatom, na­gyon fejlődnék a műizlés és volna alkalmunk megismerkednünk a régi nagy mesterek hal­hatatlan műveivel és később talán vissza is adhatnánk a kedves győri vendégeink meg­tisztelő és emlékezetes látogatását. Végül megemlítem, hogy a hangverse­| nyen nagyon szép számú közönség volt jelen; Nemcsak szépen fésülködni, divatosan öltözködni, szóval elegánsan járni szeretek, ha­nem hát — bevalljam? — hát bizony tán­colni s no, kimondom kereken, mulatni is! (Leül.) Pedig talán még ez a legnagyobb hi­bám. De hát minek is vagyok én a gazdag földbirtokos, Dernéndy Kálmán leánya. Hr apám nem lenne olyan nagyon gazdag, nem költött volna annyi pénzt neveltetésemre s hamarabb G tudtam volna mondani minden­ről, ami a -világ szemében értékes s hamarább lehetnék apáca. (Hirtelen feláll). Igaz no! Majd elfelejtettem ezt is meg­mondani, hogy . . . hogy . . . (habozva) sze­retek hangversenyekkel egybekötött táncmu­latságokba járni. Minek is kell hát lemondanom? (fejét rázza). Eh, bizony — nem leszek apáca! Saj­nálok lemondani a kényelemről, táncról, mu­latságról, szinházról, szóval minden földi jóról. Tehát Dernéndy Clára. mégsem lesz apáca

Next

/
Oldalképek
Tartalom