Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1943

51 fergom), dr. Gácser Imre (Győr), intézetünkből: dr. Békés Gellért és Vogel Károly. A tábor létszáma 131 fő volt (intézetünkből 23). Ez volt ebben az évben a bencés ,diákok harmadik nagy találkozója, mely az előbbi kettőhöz hasonló mély nyomokat hagyott a lelkekben. Szívesen bocsájtottuk rendelkezésre a Diákotttlhon falait, a hatalmas parkot, mivel láttuk már napok múlva is az értékesi gyümölcsöket. A testvéri szeretetnek, együttműködésnek nagyszerű példái tárultak elénk. A tábort megszemlélték: Antal István, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium vezetésével is megbízott igazságügyi miniszter, Mester Miklós államtitkár, vitéz Feyér János ezredes, a II. hadtest leventeparancsnoka és Bayor Vilmos ezredes, az 5. kieg. ker. leventeparancsnok. ! ' Az ifjúvezetői tábort követi július 6—27-ig a II. hadtcstó leventeparancsnoki tábora, melyen kb. harminc bencés tanár 'és tanárjelölt vesz részt, majd ehhez közvetlenül csatlakozik, ugyancsak a Diákotthonban elhelyezésre kerülő kiét levente hiradó-tábor. Többféle vállalkozásunk, úgy érezzük, kielégítő és boldogító sikerrel járt, mely nem kis mértékben tulajdonítható a fegyelem és szabadság szerencsés egyensúlyának. Örök vita tárgya ez min,deín kor nevelői körében, akik közül egyesek a kérlelhetetlen vasfegyelem és szigorúság hívei, mások az egyéni szabadság teljes érvényesülését követelik. Az előbbiek azt valldtták, hogy mindéin eszközzel meg kell törni a gyermek akaratát, mert alapjában rossz, ez utóbbiak pedig úgy vélték, hogy az emberi természet akkor fejlődik helyesen, ha szabadon hagyjuk! fejlő,dni, mert alapjában jó. v Két téves út között, mint annyiszor az életben, középen van a helyes irány. A pannonhalmi ebédlő kis jelképeinek kell igazat adnuink, mert bizonyos, hogy ha lehull a hordóról a fegyelem abroncsa, széthull minden és elvész a tartalom, és a fa mellett a karó nem a fejlődést akadályozza, hanem segíti az égre nőni. De az is bizonyos, hogy az egyéniséget tiszteletben kell tartani és a virágnak, a madárnak, de a léleknek is szabadságra "van szüksége. Diákjaink nem érezték kötve magukat. Önként vállalkoztak min,deinre és vállalták magát a fegyelmet, sőt ha kellett a szigorúságot is, és ebben volt megmozdulásaink nagy hajtóereje. Amikor a diák önként vállal valamit, akkor nem érzi a fegyelem terhét és nem gondolja béklyóban kezeit, hanem a lélek szabadságában örvendezve végzi mindazt, amit magára vállalt. Megkívántuk a közös élet rendjét és fegyelmét, /de ugyanakkor utat nyitottunk az egyéni hajlamoknak és vállalkozásoknak • is. Nem tömegembert, hanem közös életbe illeszkedő személyiségeket akartunk alakítani, és semmiképpen sem akartuk kitépni a lélek Kertjéből a gazzal együtt a virágokat is. "Igaza van a nagy gondolkodónak: »Szabadon enni, szabadon inni, szabadon tönl^emenni, az nem szabadság, hanem szolgaság. Az a lélek szabad, amely o# él, ahol szép lehet. Ahol szép nem lehet és tönkremegy, ott nincs szabadság, ott végzetes átok és szolgaság van.« (Ruskin.) Ügy is mondhatnánk még mélyebb értelem2