Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1942

SZABADOS JENŐ oki. rajztanár, festőművész Hősi halált halt 1942. aug. 18-án az orosz fronton. Szabados Jenő kartársunkban nemcsak jó embert, jó tanárt és jó kortársat vesztettünk el. Vele a legkorszerűbb ember esett ki sorainkból: öntudatos magyar, hős és hívő. Magyar volt, mert szívének minden dobbanásával a magyar nemzeti életet akarta emelni. Művészetét gyökeréig átjárta magyarsága. A Don mellől írt lapjain szeretett tanítványai számára a legmagyarabb szellemű nevelést kérte. Szerette a magyar nemzeti lelket, amiben nála a magas kultúrával tudatosan összeforrott a magyar népi műveltség, a népi viselet és a népművészeti hagyomány. Szeretett külön-külön minden magyart. A legnagyobb emberi áldozatot: önmagát adta értük. De nemcsak halálában, életében is hös volt. A hősiességhez lélek, erkölcsi erő kell. Szabados Jenő meglepett bennünket olyan hősi tettel, hogy fájdalmunkban is büszkék vagyunk Rá. A pannonhalmi gimnázium vallásos és nemzeti nevelésének kapujában ő is ott fog állni mint lángpallosú kerub. Ereje volt ahhoz, amit tett, mert hívő ember volt. Sokszor láttuk Őt imádkozni a székesegyházban. Nemsokkal halála előtt ezt írta: „... sokszor éreztem, hogy az erőm nem az enyém, hanem Isten kegyelme." A köztünk eltöltött rövid idő alatt meggyőződhettünk arról, hogy szeretett kartársunk istenáldotta művész, mélyenérző ember és férfiasan egyenes jellem is volt. Életének áldozata a kötelességteljesítés példaképévé avatta tanártársainak és tanítványainak szemében egyaránt. Láttuk kiválóságait, s kérdezzük, honnan vette azokat? Röviden meg tudjuk mondani: Elsősorban édesanyja nevelése volt az az iskola, ahol erényei fejlődésnek indultak. Tudjuk, hogy az Úristen az ilyen édesanyának ezerszeresen megfizet. Mi csak hálás szavakat tudunk neki mondani, amikor szeretett Jenő fiának az emlékét idézzük. Uram, minden szépség örök forrása, Te töltsd be lelkét! Dr. Danczi Villebald.