Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1942

18 állandó kapcsolatban vannak, valósággal családi közelségben élnek, A diákotthonban ugyanis ugyanazon tanárok, kik délelőtt oktatnak az órákon, délután mint prefektusok megfigyelhetik tanítványaik minden megnyilatkozását, munkatempóját, tanulási módszerét, játékait, egé;z magatartását, akarati készségeit és érzelmi világát. így aztán könnyebben megtalálhatják azt a módot, mely a nevelői behatások számára kitárja a kaput a tanítvány lelkében. Mindig arra törekedtünk, hogy az egész egyéniséget alakítsuk harmonikusan. Ha tehát külön értelmi, akarati, érzelmi vagy esztetikai nevelésről beszélünk, ezt csak azért tesszük, mert a lelki jelenségeket csak elemezve tudjuk tárgyalni. Az egyéniséget azonban mindig a maga totalitásában kell néznünk. Arra is vigyáztunk, hogy necsak a lelki képességek kifejlesztésében legyen harmonikus a nevelésünk, hanem a tárgyi ismeretek szempontjából is. A mai gyermek érdeklődése sokszor túlságosan egyoldalú. Vonzza a gép, a mechanika, és hidegen hagyják a szellemi tudományok. Ép ezért helyes értékelésre kell nevelnünk, és megláttatnunk növendékeinkkel, hogy lelki műveltség és az erkölcsi jellem nélkül a gépkultúra csak boldogtalanságba taszítani tudja az embert, nem pedig kielégíteni. Szépen mutat rá erre a budapesti műegyetem nagynevű fizikusa, dr. Pogány Béla az ifjainkhoz intézett szavaiban: .,Kedves Fiatal Barátaim! Az Igazgató Úr jónak látta, hogy mint fizikus és technikus néhány időszerű szót intézzek Hozzátok, kik annyira lelkesedtek a korszerű műszaki alkotásokért, különösen a gépekért, motorokért, rádióért, repülőgépért, stb. Nos, ha lelkesedtek ezekért, bizonyára jól ismeritek a szolgálatokat, melyeket a gépek, mint az emberiség szolgái az emberi civilizációnak tettek. De van az éremnek másik oldala is. Gondoltatok-e arra, hogy viszont mennyire rabszolgája lett az emberiség is a gépeknek? Manapság már háborúkat viselnek azért, hogy megszerezzék a szenet, a benzint, hogy a gépek mindennap jóllakhassanak. Gondoltatok-e arra, hogy egy-egy tökéletesebb gép, szövőgép vagy másmilyen beállítása egyik napról a másikra kenyér nélkül az utcára lökheti munkás embertársaink ezreit? Gondoltatok-e arra, hogy a gép megfosztott bennünket attól az isteni ajándéktól, melyet Ti itt Pannonhalmán még^ élvezhettek, a csendtől... Vagy tudjátok-e, mint nyúzza idegrendszerünket a térdei közt remegő 3Y

2 lóerőtől megszédült motorkerékpáros, mikor a csendrendeletre fütyülve nyitott kipuffogóval száguld utcáinkon, szellemi ínferioritását a gázpedálon kompenzálva? A sportoló ifjúság" rekorderei egy egészen kis gépezet előtt esnek hasra, az ő bálványuk a stopper-óra. Azt hiszik talán, hogy a % lóerős emberi szívmotor helyett kitenyésztenek majd egy nagyobb lóerős emberi szívet? És ha igen, minek? A mostaniban is,«ha helyén van, elég sok szeretet elfér. E példák azt hiszem, eléggé mutatják, hogy a körülöttünk levő dolgok és jelenségek igen sokoldalúak, és méltányos értékelésükhez csak úgy juthatunk, ha minden oldalról megnézzük őket. Tegyetek így". A gépkultúra, meg a fejlett természettudományok — a mai ember bálványai — akkor lesznek csak áldások, ha nem tesznek bennünket önteltté, hanem ellenkezőleg ezek is a minden tudás, ismeret, tökéletesség és boldogság végső forrásához, Istenhez vezetnek. Erre hívta fel fiaink figyelmét a nagy magyar kémikus, dr. Plank Jenő: ,,Az ember büszke lehet teljesítményeire, a kémia vívmánya mindenkit csodálatba ejtenek. De lám, mit momi az, aki közelről ismeri a dolgokat? Oh, mily keveset