Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1941

15 ki néha álmában is suttogja: Te benedicimus, salve per saeeula! »Óhaját meghallgatta az Isten. Hét évig lehetett az örök város lakója, és Schütz professzor szerint »életének semmiféle más eseménye vagy szakasza megközelítőleg sem markolt bele oly mélyen, maradandóan a lelkébe, mint az a hét év, mely néhány napnak tűnt fel <előtte — prae tmoris magnitudine«. Gróf Teleki Pál (Budapest, 1879—1941) Gróf Teleki Pál mondható a mi iskolánk atyjának. Tőle ered annak gondolata. Ő szemelte ki iskolánk helyét, ő tűzte ki célját, fejtette ki a tanítás módjait; ő indította meg az építkezést. Ha érdekel bennünket nagy magyar nemzetnevelők gyermekkora, akkor elsősorban az ifjúság eme nagy* barátjáét kívánjuk megismerni. Hogy megértsük Teleki Pál lelki alkatát, ismernünk kell származását, szüleinek jellegzetes lelkivilágát. Atyja gróf Teleki Géza, aki a mult század nyolcvanas éveinek végén belügyminiszter volt, előkelő gondolkozású, jókedvű, adakozó magyar úr volt. Úr volt a szó legteljesebb értelmében. Édesanyja görög származású lány volt: Muráti Irén.*) Ő több tekintetben ellentéte volt férjének. Szelíd lelkületű, csendes, vallásos, takarékos, gyakorlati érzékű aszszony volt. Teleki Pál lelkülete sok vonását édesatyjától, sok jellegzetes lelki tulajdonságát pedig édesanyjától örökölte; a nevelésben egészen édesanyja hatott rá. A kis Teleki Pál — most is élő társai szerint v— vékony, magasnövésű fiú volt; finom, törékeny tes'tű gyermek, szép, leomló fekete hajjal. Édesanyja a szellőtől is védte, nem engedte sportolni. féltette más fiúk esetleges durvaságától. Csupán egy-két magyar arisztokrata család gyermekiével, a Csekonics-, a Wenckheimés Hunyady-fiúkkal volt szabad néha összejönnie. Az arisztokrata fiúk nem jártak nyilvános iskolába. Minden főúri családnak megvolt a maga egy, esetleg két névelőié, akikre a gyermekek nevelése bízva volt. A kis grófok hétkor keltek. A reggeli után öt-hat órás szellemi foglalkoztatás volt. Ezt követte a déjeuner, a villásreggeli, s utána jött a Pesten lakó arisztokrata gyermekeknél, mint Teleki Pál esetében is, az elmaradhatatlan dunaparti séta 1-től o-ig. A fiúk azonban nem szaladgálhattak kényük-kedvük szerint a Dunaparton, és nem játszhattak a homokban vagy kavicsokkal, esetleg kis *) Atyja néhai Muráti Konstantin, anyja Macedóniából származott Sacelláry Mária. A görög bevándorlások már a mohácsi vész utáni időkben kezdődtek, nagyobb kolóniákban való települések nyomai azonban az 1680-as évekre vezethető vissza A pesti görögök az eredeti alapító okirat szerint 1788 évi április 18 án alakultak csak egyházközséggé. Ebben az alapításban a gazdag Muráti család, melyből a mi Teleki Pá'unk édesanyja származott, igen tekintélyes összeggel szerepelt A 80 család, mely Budapesten megtelepedett, különben is mind dúsgazdag volt, és hatalmas vagyonúkon megszerezték maguknak az akkori Pestnek azt a tekintélyes darabját, mely a József nádor-térlől kiindulva a piaristákig terjed. Ezek az előkelő és gazdag görögök : .phainoriotá"-k minden vonatkozásban igen fellendítették az akkori Pest életét. Előkelő életmódjukkal, költekezésükkel magukra fordították még az akkori, nagyon zárkózott magyar aristokrácia érdeklődését is, annyira, hogy — amiként a Teleki Muráti házasság is mutatja — a magyar főnemesség tagjai és a görögök egybe is keltek.