Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1941

anyjától is. Erre az édesanya büszke is volt. 1818-ban így nyilatkozott Madarász János ügyvédnek: »Én neveltem Őt, ő az én legkedvesebb növendékem. Ismerem szellemét, lelkületét. Ő szívvel-lélekkel magyar. Meglátja, ügyvéd úr, Magyarországban nem volt még oly hazafi, mint amilyen ő lesz.« (Akadémiai Ért. 1901. 46.) Hogy gyakorlati és szociális életből cseségét is jó szüleitől kapta, igazolja ez az édesapai levélrészlet: »A pénz csupán el van helyezve nálad, s nem a te tulajdonod, mert nem azzal lépsz az Ítélőszék elé, hanem az elszámolás kötelezettségével. Ez indítson téged a pénz megbecsülésére, ha könnyű megszerzése arra bírhatna, hogy nem a szükségest, hasznost, tisztességest, hanem a haszontalant, ártalmast és vétkest szerezd meg rajta. Alattvalóid ve ejtéke, némely beteg és szükséget, éhséget, szomjúságot szenvedő munkás könnyei tapadnak a pénzhez. Hogy ezeket felszárítsd, a pénz jelentékeny részének a szenvedők atyja nevében viszjsza kell kerülnie hozzájuk.« (Fraknói: Gr. Széchenyi Ferenc. 343. o.) Hogy az édesapa a szegényeket, munkásokat mennyire szerette és megbecsültette fiával .is, bizonyítja egy rendkívül megható eset. Egyszer Széchenyi Ferenc, mikor István fiával a somogyi Széchen^ ibirtokokat járta, Istvánnak édesatyja felszólítására meg kellett csókolnia a tisztelgő jobbágyok ősz vezetőjének kezét. A középiskolai tárgyakat Széchenyi István otthon tanulta házi tanítók vezetése melleítö, s előszölr a pesti piaristáknál, majd a 'soproni bencés gimnáziumban és végül a szombathelyi líceumban tett magánvizsgá'atot mindenütt kitűnő eredménnyel. A soproni bencés gimnáziumban például a következő bizonyítványt kapta: »Tanusítjuk, hogy Széchenyi István gróf magántanuló a humanitas (főgimnázium) első félévi anyagából sz;igorú vizsgálat után tehetségének és előhaladásának olyan jelét adta, hogy akárhány versenytárs közül a legkitűnőbbek közé kellene sorozni. Kiállíttatott a soproni királyi főgimnáziumban, 1805. jún. 20-án.« Horváth Pál O. S. B. Cervus Ádám O.S. B. Bármennyire is kiállítot'ták róla ezekben az iskolákban, hogy calculum eminentiae meruit, maga nem nagy véleménnyel volt diákkori képzettségéről és tudásáról: »Lelki tehetségeim igen lassan fejlődtek, igen későn érleltek, úgy hogy felette nehezen és keveset tanultam, és ekkép az, amit tudtam, engem nyilvános tanodában igazság szerint okvetlen a szamárpadra emelt volna ...« Széchenyi ilyen és sok hasonló nyilatkozattal sokkal többre becsüli a nyilvános iskolában való járást a magántanulásnál, nemcsak a tanulás, hanem a nevelés szempontjából is. Hiszi, hogy előnyösebben

t férfiasabban nevelődött volna, és tárgyilagosabban ítélte volna meg magát, ha diákkorában összeköttetésbe került volna hasonlókorú társaival és »ezeknek nagyobb része néha-néha irgalmatlanul földhöz vágta volna« — írja az Önismeret című művében. Elszigetelt nevelésének lett átkos következménye az, miről oly keserűen panaszkodott: »Igazi satyra