Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1940

21 A bölcsőtől a sírig rövid az út. Sírva születünk és egyikünk sem száll sírba nevetve. Elmúlnak sikereitek, elmúlnak pompáitok; vége lesz méltósá­gotoknak, eltűnik birodalmatok; az idő minden földi dolognak vé­get vet. Vakok, mire jó ez a nagy törtetés? Mindannyian visszatérünk ősanyánkhoz és még nevünk is alig él túl minket. Nem igaz, hogy a halál a legnagyobb rossz. Megváltás azok­nak a halandóknak, akik belefáradtak a szenvedésbe. Nyisd ki azt az ablakot. .. hadd lássam a fényt. (V. ö. Goethe: Mehr Licht.) Az ember szeme lialálában is a fény felé fordul; minden szív utolsó sóhaját a tünő fény felé küldi. A halál nem rossz, hisz megszabadítja az embert minden rossztól. A halállal még nincs befejezve az élet. Kedves halottaink álmainkban feljárnak hozzánk, hogy ne­künk egy szebb világ üzenetét tolmácsolják. Szép halál az egész életre fényt derít. Mindennapi élet. Az édesanyának nincs párja a világon. Minden madár a maga fészkét szereti. Mondd meg, kivel jársz és én megmondom, ki vagy. Ha barátod pénzt kér, jól gondold meg, melyiket akarod el­veszíteni, pénzedet-e vagy a jóbarátodat? Jobb egy edül, mint rossz társaságban. Aki a varangyos béka után jár, mocsárba esik. A legigazibb, a legédesebb, a szívünkhöz legközelebb állnak azok a barátságok, amelyeket gyermekkorunkban kötöttünk iskola­társainkkal. Az élet egyik legszebb vigasza a barátság. Ahol ketten összejönnek, ott az órák elrepülnek. Elszegényedett ember mellől lemarad a jóbarát. Az egység erősebb minden erődítménynél. 'Kerüld azt, aki dicsér! Aki nem volt jó katona, nem lesz jó kapitány. Sok szakács elsózza az ételt. Isten óvjon meg a rossz szomszédtól, a kezdő hegedűstől és a latinhoz értő hölgytől! Boldog, aki más kárán tanul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom