Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1940

1§ Ki dicsekedhetik azzal, hógy hibá nélkül van. Hibáink ismerete mások hibáinak megbocsátására késztet. Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra! 1 Az igazság olyan, mint az olaj, amely mindig a felszinre tör. Bizzál, de mértékkel! Nem szabad büszkéknek lennünk, de nem szabad túlságosan megalázkodnunk sem. A túlzott alázat a büszkeség szülötte. Az öndicséret beszennyez. Nagy bűn a gyermek hitét megingatni. Túlzott udvariasság csalárdságot rejthet. Az emberek akkor a legnevetségesebbek, amikor különbek akarnak lenni vagy látszani igazi mivoltuknál. A hazug embert hamar utolérik. Nem mindig azt mondja ajkunk, mit szívünk érez. Ha hazugságon érnek, igaz szavadnak sem adnak hitelt. A rágalom lágy szellő, gyengéd fuvalom, i amely észrevétlenül, finoman könnyedén, behizelgően suttog. Nem fáj nekünk a másnak okozott jogtalanság, hanem csak az, amely bennünket ér. Könnyebben elfelejtjük édesatyánk emlékét, mint az örökség elvesztését. A jóság olyan kellék, amelyre életünk minden percében szükségünk van. Tudós emberek nélkül a világ csak meglenne, de jó emberek nélkül minden fenekestül felfordulna. A legnagyobb erény az, ha jót teszünk azzal, aki nekünk roszszat tesz. Sose késő új dolgot kezdeni, \ , , sose késő nagyobbra törni. ; Idő, élet, halál. ' 1 Az idő cserben hagyja azt, ki visszaél vele. Ha az élet szép, miért mulandó; ha csúnya, miért kell terhét hordanunk? Mi az élet? Örök hánykolódás paradicsom és pokol között. Az élet rohan ; még egy órára sem pihen meg. Mig lehelünk, reménylünk.