Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1939

s ORA kell az iskolai munka javarészét a délelőtti órákon elvégezni. A gyermeknek fejlődnie kell. Ezt pedig hátráltatja a sok, padnál, asztalnál való görnyedés. A tízéves gyermeknek, amint azt ikívánja, sokat kell mozognia, tüdejét, izmait működtetnie — jól irányított játékokban. A nevelőnek szép feladata, hogy kihasználja a gyermeknek játékos kedvét, szenvedélyét. A játék kapcsán a legpompásabb erkölcsi nevelés valósítható meg. A jól vezetett játékban a legszebb tulajdonságok, a legszebb társadalmi erények alakulhatnak ki: az önuralom, a lelki finomság, a bajtársiasság, más győzelmének lelki nyugalommal való elviselése, a lelki higgadtságnak megőrzése veszteség esetében is, az együttműködésre való készség, öntudatlanul is kifejlődik a fiúkban az a meggyőződés, hogy később csak az tud jól összedolgozni, aki fiatal korában megtanult jól összejátszani. A gyermeknek a játékra való hajlandóságát, a kézzelfogható dolgok iránt való érdeklődését a tanulásban is ki kell használnunk. Játékos, rajzoló készségére támaszkodva le lehet vele rajzoltatni, amit a magyarban, a földrajzban, a természetrajzban tanult, látott. Milyen értékes eszköze lehet az ilyen működtetés a megfigyelő készség kifejlesztésének. Intézetünkben az olasz társalgás is teljesen játékos alapon történik Erre a társalgásra ugyanis a nap utolsó óráiban kerül a sor, tehát akkor, amikor a gyermek már ki van fáradva. Rajzolt kép vagy kész faliképek alapján, melyek valami mesét, állattörténetet vagy adomát ábrázolnak vagy pedig olasz lapokból vetített »moziregények« nyomán történik a beszélgetés. Nem érzik a fiúk a tanulás terhét, de érzik, valósággal élvezik a változatos képeket, jeleneteket s az olasz szavak, kifejezések szinte játszva, észrevétlenül rögződnek bele legalább is az értelmesebbek lelkébe. A játszva tanulás elve ügyesen alkalmazva nem »pedagógiai humbug«, hanem határozottan kitűnő pedagógiai módszer. A játék fogalmában benn van, de külön is ki kell emelnünk, hogy a gyermek éltető eleme a mozgás. A folyosón legtöbbször szalad, a lépcsőn nem tud lassan járni. A mozgalmas játékot kedveli, a párban való sétát végtelenül unalmasnak tartja. Vallják azt öntudatlanul is, amit egyszer egy angol diák mondott: »Sétálni? Mi nem bírjuk ily prózai módon időnket eltölteni.« Míg tehát az a feladatunk, hogy a gyermeket a folyosón, a lépcsőn való rohanó kedvében mérsékeljük, addig alkalmat kell adni számára a sok mozgásra. Fejlődése ugyanis megkívánja ezt. Az utcákon való sétálás csak akkor helyén való, mikor más egyebet nem