Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1927

/fim m IC\VJ M Dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás. Nagy, új üstökös támadt a még mindig sötét, szomorú magyar élet egén. Hirtelen, váratlanul jött. Nem tudtak róla. Még a magyar katholikus világ csillagászai sem jelezték jöttét. Most itt van az új üstökös, mert Az, aki a csillagmilliárdokat útnak indította, most küldte el a magyar ég beragyogására ezt az új, nagy, szikrázó üstököst. És mi, ami fényhez szokott szemünkkel csodálva bámuljuk ezt a ragyogó csillagot — és megdöbbenve kérdezgetjük egymástól: Ki ez? Honnét jött? Miért jött? Mit jelent nekünk, szegény magyaroknak ez az égi jel? Ez a tudósoktól nem ismert új üstökös elindult Isten akaratából az ismeretlenség szürke végtelenségéből. Az a karácsonyéjszakai örömöt és Alleluját jelentő csillag az egyszerű betlehemi istálló fölött végezte be útmutató hivatását — ez az új csillag a szerény, nádfödeles deáki házból indult ki. Volt már, de nem vették észre. Ki is törődnék a deáki cserepes mezítlábas Gyuri fiával? Ki gondolná, hogy a gondviselő Istennek tervei vannak azzal a ragyogószemű, kacagószívű kis deáki elemistával. Gondolta-e az a jó bencés plébános, — aki már észrevette, hogy a cserepes mester fia különb a többinél — hogy az Isten ebben a szegény, de jószívű, éleseszű gyerekben is meg akarja valósítani a 112. zsoltár szavait: Suscitans a terra inopem — ut collocet eum cum principibus, cum principibus populi sui? A deáki nádfedeles házból elindult a csillag, de nagyon is egyszerű volt még ahhoz, hogy még a szerető édesanya sokat megérző szíve is benne sejtse az eljövendőt. A deáki elemi iskola, a pozsonyi gimnázium, mind csak állomás volt a csillag útján. A pálya már emelkedőben van, a csillag azonban még nem üt el nagyon a többiektől. Feltűnik már a többi között, de nem rendkívüli. Aztán hirtelen eltűnik Pannonhalmán. A bencések egyszerű fekete ruhájába öltözik, elvonul a világ elől a cella csen1