Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1927

50 geri flotta rohamos fejlődése ismételt egyezkedési kísérletre indította Angliát Németországgal, de hiába. (1898 —901). Németország független akart maradni. Erre következik be 1902, 1904, 1907. A francia megtorlási vágy, az orosz pánszlávizmus Anglia érdekeinek a szolgálatába állt s a világháborúhoz vezetett. Amerika. Amerika eddig távol az óvilág kereskedelmi vonalaitól, önálló életet élt. Két nagy világtengerre nyíló tekintete azonban hamar észrevette a nagy kereskedelmi vonalak körüli gazdag lehetőségeit. Az Atlanti óceánból lassankint belenőtt a Csendes óceánba. Terjeszkedik nyugatra, északra (Hawai, 1897, Filippiszigetek, Guam, Alaszka 1867), délre (Florida, Texas, Uj-Mexiko) és nagy befolyásra tesz szert az amerikai Földközi tengerben, Porto Rico, Kuba). Népessége szaporodik. Kiépíti a pacifikvasutakat, kiaknázza természeti kincseit, gazdasági ereje lendületet vesz. Nagyhatalommá lesz. (Roosevelt.) Anglia aggodalommal nézi, de nem gördít akadályt eléje. A Panama-csatorna ügyében az Unió mellett dönt. (1900-902.) Búrháború, Kina. Életerét, az Indiába vivő utat nem bántotta ez a vonal s az Unió barátságának a világháborúban igen jó hasznát látta. 5 hogy a Filippi-szigetekkel se legyen veszélyeztetve az angol kereskedelmi vonal, szövetkezik 1902-ben Japánnal. A két különbözú fajú és kultúrájú népnek, a japánnak és amerikainak a versenye a Csendes óceánért az orosz-japán háború utáni amerikai békeközvetítéssel (1905), megindult s egyre élesebb formát vett fel s a világháború után egészen új fázisba lépett. Ausztrália. Szinte magától huliott a tengeren verseny nélkül uralkodó Anglia ölébe. A XIX. század világpolitikáját főleg azok a nagy kereskedelmi vonalak határozzák meg, amelyek Angliából a Földközi tengeren át (1869-ig, a Szuezcsatorna megnyitásáig, Afrika körül) Ázsia nyugati és déli partjai mellett vonulnak s a keletázsiai partokon, a japántengerben végződnek. Akinek ebben a vonalban nincs része, az a világpolitikában döntő szerepet nem játszik. Ezért törekszenek a nagyhatalmak ezen vonal mentén tért foglalni, amely mellett minden régi nagy kultúra helyetfoglal. (Egyiptom, Palesztina, Fenícia, Asszíria, Babilónia, Perzsia, Görögország, Róma, Karthágó, Spanyolország, arabkultúra, mohamedán-, francia-, angol kultúra stb.) Két mellékvonal ágazik ki a fővonalból, az egyik (1869 óta) Afrika körül szalad, a másik HátsóIndiából kiindulva Ausztráliát és Óceánia szigeteit mint egy bonyolult hálózat öleli körül. Ezen három kör középpontjában Elő-India fekszik, egyben a fővonalnak a közepe s az angol világbirodalomnak a magja, szíve. Tulajdonképen ezért építette ki Anglia uralmát Afrikában és Ázsiában az előbb vázolt módon. Oroszországot és Franciaországot eddig sikerült a fővonal legfontosabb pontjaitól távoltartani. Németországot a világháború távolította el útjából. Most kezdődik a küzdelme az Unióval, amely gazdaságilag és katonailag nagyon erős ahhoz, hogy a Csendes óceánban a világkereskedelem hálózatához ő is utat törjön s az angol világuralomnak komoly versenytársává legyen. A világháború ezen a téren is döntő hatalmi eltolódásokhoz vezetett. 12. A magyar és világtörténelem kölcsönhatásának elvéből, külpolitikai kapcsolatainkból származó kérdésekkel. Nem akarom ismételni Balanyinak a fejtegetéseit, hogy mennyire készületlenül talált bennünket a magyar függetlenség lélektanilag és történetileg egyaránt. Csodaváró tekintetünk, délibábos terveink, első tapogatódzásaink mutatták, mennyire távol estünk az élet rideg valóságától, mennyire iskolázatlanok voltunk külpolitikailag. Ezen főleg a józan és egészséges valóságszemlélet fejlesztésével, a belső, a közeli, szom-