Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1927

30 lom romjainak megtekintése utáni vágy, mint jó magamat, ide rándultunk ki autóval. Életem egyik legszebb kirándulásának emléke ! Alighogy elhagytuk a város határát, átszeltük a mindkét oldalról olajfaerdővel szegélyezett Kephisos-vőlgyét. A völgy túlsó szélén emelkedő domb tetejéről, a magas Aigaleos-hegyről gyönyörű kilátás nyílik egyrészt Athén városára, másrészt a környező hegyekre. Érdemes néhány percig e panorámában gyönyörködni. Az ókor mézéről híres fiymettosát látjuk Athéntől keletre; a márványáról messze földön ismert Pentelikont északkeletre; a Parnes-hegyet északra. Tovább folytatva útunkat magunk mögött hagyjuk Daphni-kolostort. A természet szépsége még meghatványozódik. A tenger kék tükre csillog. Feltűnnek északnyugaton az Oidipusról híres Kithairon-hegy ormai. Láthatók nyugaton Megara sziklái, velünk szemben pedig Salamis kis szigetének partjai. Ezen szigetnél folyt le 480. szeptember 20-án ama híres tengeri ütközet, midőn Themistokles fényes győzelmet aratott Xerxes felett. Ettől kezdve utunk közvetlenül a tenger partján halad tovább. Így jutottunk ki Eleusisba, a régi Attika legrégibb és legfontosabb városainak egyikébe. Most elhanyagolt szegény falu albán lakósokkal. Meglévő romjaiból azonban lehet következtetni régi nagyságára. Helyünk megszabott volta miatt az eleusisi misztériumokkal és a misztérium-templom romjaival csak röviden foglalkozhatunk. Miként az Akropolisban, a misztérium-templomban is kellemesen csalódtunk. Különösen méreteiben. Eleusis Demeternek és Persephonénak szent helye. Eleusisi misztériumoknak mondjuk azon istentiszteleti ünnepeket, melyeket minden évben kilenc napon át nagy pompával szoktak megünnepelni. Az istentisztelet titkos volt. Csak különös tisztulási és beavatási szertartás után volt szabad azokon résztvenni. A beavatás misztikus formák és szimbolikus cselekedetek közt történt a misztérium-templomban, az ú. n. Telesterionban, mely előtt 12 oszlopon nyugvó 56 m hosszú előcsarnok állott. Ismeretekben és tapasztalatokban gazdagodva tértünk vissza ugyanazon úton, melyen jöttünk, és gyönyörködtünk a szent út két oldalán égnek meredező, gyönyörű virágú, fanagyságú agávékban, melyek itt oly pompásan tudnak virulni a perzselő nyári hónapokban is. Visszatértünk, hogy a városban végzendő sétáinkon megtekintsük a modern Athén szépségeit. Athént a modern geográfusok központi fekvése miatt, melynél fogva Európából, Afrikából és Ázsiából egyformán könnyen megközelíthető, Eurafrázia fővárosának mondják. Nemzeti karaktere alig van. Meglehetősen hétköznapi. A legsemmitmondóbb európai nagyvárosok egyike, melynek a Peiraieusszal együtt 1,200,000, nélküle 800,000 lakója van. Hogy rövid idő alatt ekkorára felszökött Athén lakossága, nagyrészt a háborús menekülteknek köszönheti. A régi város körül elterülő utcái girbe-görbék, szűkek, zajosak, piszkosak. Lakóházai szegényesek. Ellenben a modern városrészek utcái szélesek, szépek, egyenesek, fasorral és öt-, néha hétemeletes házakkal vannak szegélyezve. Legtöbb utcája a régi történelmi neveket viseli manapság is. Legszebb a Patissia-utca, mely nyílegyenesen halad 55 km hosszúságban. Vége felé van a mai Athén két szép épülete: a Nemzeti Múzeum és a Polytechnikum. Mind a kettő gazdag görög mecénások bőkezűségét dicséri. Mert a régiek (Hadrian, Heródes Attikos, Attalos, stb.) helyét új műpártolók foglalták el. A Polytechnikum pentelikoni márványból készült két emeletes dór és ión stílusú épület. Egyiptomi és mykenaii régiségek ékesítik. A Nemzeti Múzeumot Bernardakis kezdte építeni a mult század 60-as éveiben, lón stílusú