Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)
2022-02-25 / 4. szám
14 ■ Paksi Hírnök, 2022. február 25. Mozaik Az eltűnt városkép nyomában Régi telek, jeges árvizek (1. rész) Az utóbbi tíz évben látványosan csökkent a havas napok száma éves szinten hazánkban, legutóbb 2013-ban volt példa az egész országot érintő nagy havazásra. Hol vannak már azok a régi telek, amikor Paks utcáin az emberek lovasszánnal jártak, és generációk nőttek, nőnek fel úgy, hogy nem látták befagyva a Dunát. Beállt a Duna! - sok évtizeddel ezelőtt még szinte évente terjedt szájról-szájra a hír, s akkor ez a nagyszerű természeti jelenség korántsem csak látványosságot jelentett. A molnárok hálát adtak Nepomuki Szent Jánosnak, hogy sikerült a vízimalmokat a vasútállomás melletti Telelőbe vontatni. A mészárosok, kocsmárosok, cukrászok feltölthették jégvermeiket. A révészek feladata volt, hogy kitapogassák és szalmával kijelöljék a jégmezőn a gyalogosok és szekeresek számára az átkelő utat a túlsófélre. A part mentén szorgos munkások hordták az ártéri tűzifát és a tetőanyagként használt nádat. Az igazi veszélyt a nyári, úgynevezett zöldáí mellett a tél végi, kora tavaszi jegesár jelentette, különösen akkor, amikor a Dunát borító jégpáncélra zúdította az áradatot a folyó felső szakaszáról meginduló enyhülő, csapadékos idő. A folyó pedig nem győzte a jégtáblákat tovább szállítani, dugulások, jégtorlaszok keletkeztek, melyek mögött rendkívüli módon megemelkedett a folyó vízszintje. Ez addig nőtt, amíg a torlasz megindult, vagy az áradat kitört a hullámterekre, rosszabb esetben átszakította a gátakat. A sokévi átlag alapján a Duna jege minden második évben állt be a december és március közötti időszakban mozdulatlan jégtakaróval. (Monográfia, 165-168. o.) Az 1862-es árvízről feljegyezték, hogy a Duna utca alsó és a Zsinagóga utca felső része szárazon maradt, de a Békavárosban több mint száz ház ledőlt. 1876 februárjában Jankovics Miklós kormánybiztos személyesen jött le Paksra, és dinamittal próbálta segíteni a jég megindulását. 1886. január 10-én a hófúvással végződő rendkívüli havazás betemette a Pipiske házait a Pál utca végén, és csak a szabad kéményeken keresztül sikerült kimenteni a bent rekedteket. 1888- ban Csuhly szolgabíró táviratban jelentette, hogy a meginduló jég nyolc malmot elsodort és többet összetört. A veszélyhelyzetben a Daróczy Tamás elnökölte Paks-Fadd-Bogyiszlói Ármentesítő Társulat feladata volt intézkedni. A paksi székhelyű társulat 1837- ben alakult Paks-Faddi Ármentesítő Társulat néven, a nevezett községek között elterülő mély helyek ármentesítése céljából. 1894- ben újjáalakult a fenti néven, és érdekkörébe vonta a Dombori és Bogyiszló közötti árterületeket is. A gátőröket kirendelték éjjeli folytonos szolgálatra, lovas küldöncökkel tartották fent a kapcsolatot a társulat székhelye és a védgátakon lévő tisztviselők között. Katasztrófa sújtotta terület látványát nyújtotta a zajló Duna 1891 tavaszán is, midőn az óriási jégtömegek malomrészeket, kitépett fákat, sőt egész szalmakazlakat hordtak tova. Az emelkedés március 14-én elérte a 748 cm-t Paksnál, átcsapott a magas kőparton a községháza kertjébe, a Büttl-féle kertbe, Tegzes Kálmán udvarára, valamennyi készleten levő oszlopfáját magával sodorta, özv. Demeráczné kertjébe is betódult a víz, melyeknek kerítését előző napon a helyből megindult jég romba döntötte, majd benyomult a Kosárkötő, Fél, Babos, Zsinagóga és Báró utcákba, a Békavárost jó részben elöntötte. Nem mindig volt sikeres a védekezés megszervezése: „Igen helytelen, és késő intézkedések történtek Pakson. Már a legmagasabb vízállás következett be, mikor dobszóval ki lett hirdetve, hogy mindenki a gerjeni töltés védelmére siessen. Meg sem mozdult egy lélek sem, nyomban következett a karhatalom, huszárok házról-házra fogdostak vagy 200 embert, s vitték Gerjenbe és az említett pusztákra a nagybirtokosok földeit védelmezni, az elhajtott emberek, kik késő este gyalog és fáradtan érkeztek oda [...] hajnalra mind visszaszökött. Magában Pakson semmi védelmi intézkedés nem is történt, holott pár száz napszámossal azoknak a szegény békavárosiak nyomorát meg lehetett volna menteni, kik csapatosan hurczolkodtak roskadozó házaikból.” (Szekszárd Vidéke, 1891.03.19.) 1897-ben is a part menti házak falát mosta a víz, a Dunagőzhajózási Társaság többszáz munkást szegődtetett a töltésekre, de azok aztán elszökdöstek a viharos, hideg idő miatt. 1900-ban a Paks alatti jégtorlódást az Országos Vízépítési Igazgatóság vízrajzi osztálya beható tanulmányozás alá vette, és az eredményt közzétették a Magyar Mérnök folyóiratban. 1902-ben is beállt a Duna: „A paks-fada (sicl)-bogyiszlói ármentesitő társulat állandóan minden gátőrháznál 40 munkást tart készenlétben. Az állami távíróhivatalnál a minisztérium állandó éjjeli és nappali szolgálatot rendelt el. Ma Paksra érkezett Dolecskó műszaki tanácsos, Paksnak alsó részében néhány ház udvarára behatolt már a Duna vize." (Pesti Napló, 1902.12.30., 7. o.) (Folytatjuk!) dr. Hanoi János Emelet magasságú) égtorlaszok a főút mellett (Tumpekfotó)
