Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)

2022-02-11 / 3. szám

Mozaik Paksi Hírnök, 2022. február 11. ■ 19 Az Atomenergetikai Múzeumban nemcsak szorosan az erőműhöz, működéséhez vagy történetéhez köthető relikviákat őrzünk, ha­nem több tudomány- és kultúrtörténeti em­léket is. Előző tárgytörténetünkben a 75 éve indult Élet és Tudomány heti folyóiratra emlékez­tünk, és bemutattuk a múzeumban őrzött első megjelent példányát. Most ismét évfordulóhoz kapcsolódó ritka könyvtári dokumentumról írunk, neveze­tesen Csepregi Béla Petőfi Sárszentlőrincen című könyvéről, amely Petőfi Sándor szüle­tésének 150. évfordulójára jelent meg 1973- ban. A kiadvány aktualitását az adja, hogy az Országgyűlés a 2022-es és 2023-as esz­tendőt Petőfi Sándor-emlékévvé nyilvání­totta. 1823. január 1-jén Kiskőrösön szüle­tett Petőfi Sándor költő, vándorszínész, ka­tona, a magyar líra egyik legnagyobb alakja, az 1848/1849-es forradalom és szabadság­­harc költője. Az évfordulóról történő megemlékezések so­rában fajsúlyos helyet foglal el Tolna megyén belül Sárszentlőrinc és Borjád. Csepregi Béla, Sárszentlőrinc evangélikus lelkésze könyvé­ben bemutatja a korabeli települést, és fon­tos adalékkal szolgál arról, hogyan létesült a híres iskola. Az iskola szervezője és fenntar­tója a Tolna-Baranya-Somogyi Evangélikus Egyházmegye volt. Az egyházmegyei felső iskola létesítésének gondolata az 1798. ápri­lis 12-i tormási esperességi gyűlésen vetődött fel. Lagler György kistormási lelkész nyújtot­ta be tervét „ezen esperesség kebelében alapí­tandó iskoláról.” Az 1803. június 2-án Szentlőrincen tartott es­perességi gyűlésen határozták el az egyház­megyei középiskola létesítését. Az iskola he­lyének kiválasztásánál egyhangúlag Sárszent­­lőrinc mellett döntöttek, mert annak tiszta magyar lakossága körében a német gyüleke­zetekből jövő fiatalok gyakorlatban is elsajá­títhatták a magyar nyelvet. Az iskola alapí­tásának kettős célja volt, egyfelől a nagyobb részben német anyanyelvű gyülekezeteket olyan tanítókkal ellátni, akik jól tudnak ma­gyarul, másrészt megadni a továbbtanulni vágyó fiataloknak a főiskolai tanulmányok­hoz szükséges előképzettséget. Alapítvá­nyokat hoztak létre, pénzt gyűjtöttek, és az 1806/1807-es tanévvel az iskola megkezdte működését. Petrovics Istvánná 1831. szeptember 28-án vitte Sárszentlőrincre kilencéves Sándor fiát, a szállásadó Hittig Lajos, a község jegyzője volt. A Hittig-házban három leány fogadta barátsággal Sándort, köztük Amália, aki igen kedves barátja lett, akivel játszadozva töltöt­te legszívesebben szabadon maradt idejét. Petőfi 1845 őszén találkozott újra Sárszent­lőrincen Amáliával, és ennek a találkozónak az emlékére írta a Gyermekkori barátnémhoz című versét. Hittigék 1832 tavaszán Majosra költöztek, ezért a kis diák Németh Ferenc ele­mi iskolai tanítóhoz került, amely szálláshely szintén elismert volt a vidéki diákok körében. Petőfi Sándor két tanévet töltött a sárszentlőrinci iskolában, ahol a legjobb ba­rátja és iskolatársa Sass István volt, akivel padszomszédság is erősítette lelki összetar­tozásukat. Sass István 1883 decemberében jelentette meg a Vasárnapi Újságban a Pető­fivel kapcsolatos emlékeit. Leírása találó, és emlékezései meggyőzőek. Petőfi Sándor 1845 őszén két hetet töltött ba­rátja borjádi kúriáján, ahol lelkesen fogad­ták a már híres költőt. A Borjádon töltött na­pok alatt felkereste Sárszentlőrincen ismerő­seit, köztük kedves tanárát, Lehr Andrást és szállásadóját, Németh Ferencet. A Borjád és Sárszendőrinc között ingázó négyökrös sze­kéren vidám csevegés folyt, csillagválasztás­sal. Ekkor írta a Sass Erzsiké emlékét megőr­ző gyönyörű versét, A négyökrös szekeret A Petőfi hősi halálát, a szabadságharc vér­be fojtását követő Bach-korszak után, 1880- ban dr. Sass István megírta visszaemlékezé­seit Petőfi Tolna megyében címmel, amely a Tolnamegyei Közlönyben jelent meg. Buda­pesten 1882-ben emelték az első Petőfi-szob­­rot, majd Sárszentiőrincen 1884. augusztus 10-én megrendezték az első emlékünnepsé­get, amelyen dr. Sass József vármegyei főor­vos és Sántha Károly lőrinci lelkész javaslatá­ra emléktáblát is avattak. Csepregi Béla könyve szép példája annak, hogyan él egy szűk közösség emlékezetében a nagy költő. Beregnyei Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom