Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)
2022-12-22 / 24. szám
12 ■ Paksi Hírnök, 2022. december 22. Mozaik Az advent a várakozás ideje. A keresztény vallás szerint a Szent András napjához (november 30.) legközelebbi vasárnapon veszi kezdetét, és december 24-én napnyugta után ér véget, lényege az Ür eljövetelére való felkészülés. A hozzá kötődő szokások egy része egyházi eredetű, gyakran középkori gyökerekkel. Egyes elemek azonban az ókorig visszanyúló előzményekkel rendelkeznek, a téli napforduló ünnepéhez kapcsolódnak. Találhatunk egészen új és napjainkig változó szokásokat is. A karácsonyfa, az ünnep egyik fő jelképe, a jelenlegi formájában a 19. századtól kezdett elterjedni, az adventi koszorú a 20. század elején. A karácsonyi köszöntők és a dramatikus jellegű népszokások egész Európában hozzátartoztak a karácsonyi ünnepkörhöz. Hazánkban a két legfontosabb dramatikus szokás a betlehemezés és a regölés. Az egyházi eredetű, a 20. század elején keletkezett szokást a szentcsaládjárást vagy szálláskeresést Pakson is gyakorolták. A névnapi (régen leginkább András-, János-, Istvánnapi), karácsonyi, újévi köszöntés és jókívánságok valamilyen formája sok helyen ma is ismert. A magyar hagyományban ilyen köszöntőszokás a kántálás, az ünnepi időszakban vagy az ünnep előestéjén csoportosan házról házra járva való éneklés is. A falu hagyománya szerint volt, ahol előbb a gyerekek, majd a rokonok, volt, ahol a legények mentek kántálni. Az éneklést általában beköszöntő előzte meg, és nemcsak az ünnepre, hanem az egész kezdődő évre vonatkozó jókívánságok sora követte. A köszöntőformula gyakran tréfás volt, a kereszténység előtti hagyományokra visszautaló bőségés egészségvarázsló elemeket is tartalmazott. Az adventi kánta énekeinek egy részét a templomi énekek közül válogatták, de sok régi, szájhagyomány útján őrzött népi ének is elhangzott. A karácsonyi kántáló énekek közül a legrégebbi réteghez tartozik a „Csordapásztorok...” kezdetű, melynek első ismert alakja a Cantus Catholici 1651-es egyházi énekgyűjteményben is szerepel. Az ismertebb énekek közül ugyancsak ebben a gyűjteményben jelentek meg a „Betlehem, Betlehem, a te határidban...” kezdetű ének is. Kedveltek a „Mennyből az angyal...” és a „Pásztorok, keljünk fel...” kezdősorú karácsonyi énekek, melyek már a 18. századi énekeskönyvekben megtalálhatók. Az énekek összeállításában szerepet játszhatott a helyi egyházi személy vagy a kántortanító ízlésformáló hatása és a magasabb társadalmi rétegekkel való találkozási pontok is. A falusi értelmiség, a községek, a kisvárosok polgársága gyakran kapcsolódott valamilyen módon a köszöntésekhez. Résztvevőként általában nem szerepeltek, de a felkészülésben gyakorta ők segítettek, és mint házigazda fogadták a kántálókat. Az éneklés és a zene azonban náluk is az advent része volt. Az egyesületek és egyletek rendszerint tartottak fenn kórust. Kifejezetten ilyen célból alakuló egyesületekkel is találkozhatunk. A Paksi Nemzeti Dalárda 1922-ben szerepelt először egyleti nyilvántartásban. Ugyanebben az évben alakult a Paksi Ének- és Zeneegyesület. A zenei műveltség, a hangszeres tudás jelentős szerepet játszott a társasági életben. A 19-20. század fordulóján a délutáni látogatások, a baráti összejövetelek alkalmával nem maradhatott el a közös zenélés. Az 1872-ben kiadott A pesti művelt társalgó című műben olvashatjuk: „Ha fölhivatunk valaminek előadására, szükséges, hogy az illő képességgel bírjunk. Mesternek épen nem kell lenni, de kontárnak sem szabad lenni.” A házról házra járó köszöntőének szokása ugyan a tehetősebb rétegekben nem vált divattá, de a házi zenélés gyakori volt, és különböző jótékonysági rendezvényeken, koncerteken ők is bemutatkoztak. Az 1921-ben kiadott karácsonyi énekgyűjteményt gyakran forgathatták ebben az időszakban. A Demény Dezső zeneszerző által összeállított kottagyűjtemény magyar, francia, latin, német, norvég dalokat és zeneműveket tartalmaz. Az idegennyelvű verseket dr. Székely Istvánné fordította. A gondosan megőrzött, szinte tökéletes állapotú füzetben kézzel írt jelölések mutatják, hogy valóban használták, főként a magyar, az angol és a német nyelvű dalokat énekelték belőle. Hajdani tulajdonosa nevét nem ismerjük. Kövi-Ónodi Gyöngyi
