Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)

2022-09-09 / 17. szám

Az eltűnt városkép nyomában A Freund család szeszfőzdéje Fotó: magánarchívum 1FJ. FREUND IGNÄCZ FIAI bortermelők *és púiinka-főzde P A K S. w Paks, Fő utca 31. (balra), számla- és képeslaprészlet Ez alkalommal a Fő utca 31. szá­mú épület múltjának eredünk a nyomába, melynek utcafrontján napjainkban gyorsbüfé, udvará­ban gumiszerviz és szerelvény­bolt működik. Bár a főutca köz­pontjában áll, az eklektikus stílu­sú Weisz-ház mellett, az épület és az udvar jellege alapján nem egy klasszikus zsidó kereskedőházról van szó. Valamikor a kiegyezés idején kezdte meg Freund Ignác itt a pálinkafőzést. Később a kon­zervgyár elődjének számító me­zőkémiai üzem szeszfőzdéjén kí­vül három kisebb szeszfőzde lé­tesítésére adtak engedélyt Pakson. Klein Antal szeszfőzdéje volt a legnagyobb Biritón, az Ungár-féle szeszfőzde volt a legkisebb, a Fre­­und-féle 1867-től működött, tehát Paks legrégibb szeszfőzdéje volt. A Freund cég 1870-ben nyitot­ta meg utcafronti kocsmáját, ahol saját termésű borai mellett pálin­káikat is árusították. (Paks mono­gráfiája, 340.O.) 1892 tavaszán ar­ról írtak a lapok, hogy a pénzügy­őrök nagy szeszjövedéki kihágást fedeztek fel Pakson. Freund Ignác pálinkafőző 1891. október 1-jétől 1892 tavaszáig folytonosan főzte a pálinkát, pedig csak nyolc nap­ra váltott magának engedélyt rá. Erős volt a gyanú, hogy a pénz­ügyőrökkel is összejátszott. A saj­tóból képet kapunk a szeszfőzde udvarán uralkodó áldaüan álla­potokról is: „Freund úr majd azt mondja, hogy ő egész télen át nem fő­zött..., mert a könyvek eltűn­tek, nincsenek; pedig az egész város tudja, hogy ott a főzés folyton ment, s aki nem akart is rá figyelni, annak a város kö­zepén levő bűz és rendőrellenes (sic!) rondaság könnyen eszébe juttathatja azt, hogy rondaság csak ott lehet, ahol azt csinál­ják, márpedig Freund úrnak a háza előtt híres rondaság ural­kodott mindenha, mely ellen nemcsak a szomszédok, de má­sok is számtalanszor panaszt emeltek az illetékes hatóságnál, de mindannyiszor hiába!” (Bu­dapest, 1892.03.08.) Freund Ignác fiai a századfordu­lótól már a családi cégbe bejegy­zett bor- és pálinka-nagykereske­dők voltak. Gyermekei közül Ár­min lakott feleségével (Rabinek Melánia), Leó (1899-?) és Ignác (1912-1943) nevű fiával az atyai házban, a Fő utca 31-ben. Lajos a közeli Villany utca 5. szám alatt, Nátán a Szent István tér 10. szám alatt élt családjával. Az első na­gyobb tűzeset 1903-ban történt az üzemben: „Freund I. szeszgyára Pakson február 17-én éjjel kigyulladt és leégett. A gyárban nagymeny­­nyiségű Spiritus volt hordókban, amit azonban sikerült még ide­jekorán megmenteni és ezáltal elejét venni a nagyobb bajnak. Ebben nagy érdeme volt a tűz­oltóságnak, mely Bajó János fő­­parancsnok vezetése alatt nagy munkát végzett’.’ (Tolnamegyei Közlöny, 1903.02.26., 6.o.) 1909-ben Freund Nátánék családi purimi ünnepségét zavarta meg egy késes legény: „Freund Náthán paksi keres­kedő e hó 7-én lakásán purimi mulatságot tartott, midőn este fél 12 órakor Ádám Jakab, paksi lakos, legény erőszakkal lakásá­ba behatolt és kinyitott kést tart­va kezében mindenkit leszúrás­­sal fenyegetett. Onnét azonban kiutasították, majd kidobták. A csendőrség a tettest a paksi kir. járásbíróságnak feljelentette!’ (Közérdek, 1909.03.13., 5.o.) A Freund testvérek nevét ott ol­vashatjuk az 1922-ben alakult Paksi Közgazdasági Bank veze­tőségi tagjai között. A szeszfőz­dét ezidőben Freund Armin ve­zette. 1928-ban a szekszárdi se­lyemgyárban rendeztek szakmai kiállítást, ahol az érdeklődő kö­zönség számára 60 kiállító 85 féle borral, a Freund paksi cég pedig nagyobb likőrkülönlegességekkel vett részt. 1928-ban megalakult az OMKE kereskedelmi kerület pak­si szárnya, vezetői között a Freund család tagjai is ott voltak Kiss Kál­mán mellett. 1929-től Lajos fia, Freund Nándor (1902—?) cégve­zetői minőségét is bejegyezték. 1930 őszén az adósságba merült családi céghez vagyonfelügyelőt rendeltek ki, és kényszeregyezsé­gi eljárás alá került. Tetézte a bajt, hogy 1931 júliusában a szeszfőz­de leégett: „Pakson kigyulladt a Freund­­féle szeszgyár és a tűz oly gyor­san terjedt, hogy hamarosan az egész épület lángokban ál­lott. Bár a tűzoltóság mindent megtett a tűzvész leküzdésére, munkája jóformán csak a loka­lizálásra szorítkozhatott, és az épület a raktárral együtt a tűz martaléka lett.” (Pesti Napló, 1931.07.14.) Egy hónap múlva, 1931 nyarán a Paksi Közgazdasági Bank már ár­verezte Freund Ignác fiainak (Ár­min, Lajos, Nátán) családi ingat­lanjait, köztük a leégett Fő utca 31. számú házat, udvart és présházat, a hidegvölgyi, vácikai szőlőjüket, a csámpai szőlőjüket és tanyájuk gazdasági épületeit, a Villany utca 5. szám alatti és a Szent István téri lakásukat. Édesanyjuk, özvegy Freund Ignácné Grósz Róza ek­kor már Nagytapolcsányban élt. (A Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 1931.08.19.) A válság­ból végül Lajos fia, Freund Nán­dor lépett tovább, egy másik csa­ládtaggal új vállalkozásba kezdett: „Freund Sámuel és Társai Köz­ponti Szeszfőzde. Paks (Tolna m.), Horthy Miklós-u. 31. Ez a közkereseti társaság kezde­tét vette 1932. szeptember hó 15-én. Tagjai: Freund Nándor, Freund Sámuel és Kasza István paksi lakosok.” (Központi Érte­sítő) Folytatjuk! dr. Hanoi János

Next

/
Oldalképek
Tartalom