Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)

2022-07-29 / 14. szám

18 ■ Paksi Hírnök, 2022. július 29. Sport Olimpiai siker - 30 éve történt Fotó: Szaffenauer Ferenc/archív Harminc évvel ezelőtt, 1992. július 28-án Barcelonában a nyári olimpiai játékokon egy paksi fiatalember Magyarország első és azóta is egyetlen dzsúdó olimpiai arany­érmét nyerte. Kovács Antal 95 kg-os súly­csoportban nem talált legyőzőre a Palau Blaugrana csarnokban, és húszévesen feláll­hatott a dobogó tetejére.- Mondhatjuk, hogy Barcelona a kedvenc vá­rosod?- Azóta is a Barcelonának drukkolok. Kis túl­zással az olimpia előtt azt se tudtam, hogy hol van, de most már mindig megmelengeti a szí­vem, amikor eszembe jut a város. Azóta egy­szer voltam ott egy nyaralás alkalmával, de jó barátok, ismerősök szoktak fotózkodni a Blaugrana előtt, ha ott vannak, és elküldik a képeket. Gondoltam, hogy csinálunk valami összejövetelt, megünnepelni a harmincadik évfordulót, de nagyon sűrű a program, most éppen szakdolgozat-leadás előtt állok.- Nagyon gyorsan elmúlt ez a harminc év?- Az egész élet gyorsan telik, most voltam 50 éves. Vannak az ember életében mérföldkö­vek, amikor valami fontos változás történik, és ahhoz szoktunk viszonyítani. Nekem a leg­­hosszabbnak a gimnáziumi időszak tűnt, any­­nyira tartalmas volt, annyira sok minden tör­tént. Ha belegondolok, hogy az olimpiai cik­lusnak megfelelő négy évek hogy szaladtak el az életemben, akkor azt látom, hogy a vi­lág gyorsul. S ahogy a gyerekeim nőttek, és el­kezdtek iskolába járni, ismétlődnek a ciklu­sok, amit szeptembertől júniusig menedzselni kell. Nem számoltam az éveket, és most jöttem rá, hogy eltelt harminc. Ha azt veszem, sokkal több idő telt már el, amióta olimpiát nyertem, mint előtte, szinte észre sem vettem, hogy így elszaladt.- Milyen érzés volt, hogy egyik pillanatról a másikra berobbantál a köztudatba?- Eleve a dzsúdó nem az a sportág volt 1992- ben, amiben aranyérmet várt Magyarország. Maga a sportág sem kapott akkora figyel­met, előtte 1980-ban Moszkvában nyert ér­met Kincses Tibor és Ozsvár András. Miután nyertem, nyilván változott a helyzet, a dzsú­dó kicsit jobban a középpontba került, elin­dult az ismertség felé, és egy jól megbecsült, jó presztízsű sportággá vált.- Hirtelen te lettél az Atom Anti, a sportág első magyar olimpiai aranyérmese. Gondol­tad, hogy harminc év múlva még mindig az egyedüli leszel?- Mint mindenhez, a sporthoz is kell sze­rencse. 2008-ban a pekingi olimpián Ungvá­ri Miklós volt a legjobb a világon. Egy ártat­lan helyzetben, három másodperccel a vége előtt kapott egy intést, és ezzel kiesett, nem ment tovább. Szerintem akkor ott neki nyerni kellett volna. Annak idején Bor Barna is kö­zel volt az éremhez. Braun Ákos is volt a vi­lág legjobbja, csak nem pont abban az évben, amikor az olimpiát rendezték. Most a fiatalok között Tóth Krisztián az, akiben benne van a lehetőség. Az, hogy én vagyok még mindig az egyetlen? Nagyon szurkolok, hogy ez már ne sokáig legyen így!- Pupp Réka?- Pupp Réka máris klasszis, olyan szinten van, hogy akármi összejöhet. Nagyon erős, és fejben is nagyon jó, megtalálták az össz­hangot trénerével, Braun Ákossal. Ahogy növekszik a vele, illetve az önmagával szem­beni elvárás, arra is figyelnie kell, hogy ezt megfelelően tudja kezelni, ez erőt adjon neki, és ne pedig lenyomja. Azt gondolom, hogy éremesélyesként megy majd a párizsi olimpiára. O

Next

/
Oldalképek
Tartalom