Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)
2022-06-10 / 11. szám
Közélet Paksi Hírnök, 2022. június 10. ■ 3 Megemlékezés a nemzeti emléknapon Fotó: Szép Zsóka- Aki emlékezik, az nemcsak nem felejti a múltat, de jövőjét is abból akarja élni, ami ő maga. Ősei szívéből, áldozatából, a múlt öröméből, veszteségeiből. A jelenben pedig ahhoz ragaszkodunk leginkább, amit a múltban egyszer már elveszítettünk - nyitotta beszédét Szabó Péter polgármester a nemzeti összetartozás napján tartott városi megemlékezésen a Táncsics parkban álló emlékműnél. Beszélt arról, hogy több mint egy évszázada veszítettük el Nagy-Magyarország területének kétharmadát, lakosságának felét, leszakították rólunk testvéreinket, akiket az elmúlt évszázadban folyamatosan megpróbáltak beolvasztani a helyi többségi társadalomba.- De nem veszítettük el büszkeségünket, nemzeti identitásunkat, nyelvünket, kultúránkat, vallásunkat, keresztény értékrendünket. Különösen 2010 óta kormányunk rengeteget tesz a magyar nemzet határokon túlívelő újraegyesítéséért - mondta, hozzátéve, hogy olyan erő ez, mely csak azoknak a szívében lakik, akik megélték bármikor is az elszakadás veszteségét. Feltette a kérdést, hogy akkor ki a valódi vesztese Trianonnak? Mint hangsúlyozta, lélekben biztosan nem mi, magyarok. - Hiszen azt látjuk, hogy mindazon nemzetek, akik ránk kényszerítették Trianon szégyenét, napjainkban egyre mélyebb identitásválságba kerülnek. Napról napra nehezebben találják saját gyökereiket, és egyre nehezebben tudják megválaszolni, hogy kik ők, honnan jöttek, merre kell, hogy menjenek. Mert napjainkban a gazdasági érdekek számtalanszor elvtelenül felülírják az értékrendet, az évszázados gyökereket, a tradicionális európai ember- és világképet. Beszédét így zárta: A nemzeti összetartozás napján, amikor a csíksomlyói nyeregben százezrek imádkoztak nemzetünkért, azt kérem mindannyiunktól, mondjuk el gyermekeinknek veszteségeinket, nemzeti kudarcainkat, és tanítsuk meg őket az ebből fakadó értékrendre, összefogásra, a mindent túlélő reményre, a büszke magyar lélek hordozására és megélésére. A megemlékezésen közreműködött Hesz Ádám és Weller P. Hanna. A megjelentek elhelyezték koszorúikat az emlékműnél. -kgy-Koszorúztak a kitelepítési emlékműnél- Ne vegyétek el az ember meghitt otthonát. Ne kelljen elhagynia édes hazáját. A hazát, mely jövővel biztatott, melyben mindnyájunk bölcsője ringatott!- Ez az Elisabeth Neuberger- Schneidertől való idézet olvasható a dunakömlődi kitelepítési emlékművön, ahol megemlékezést tartottak a paksi és dunakömlődi németek kitelepítésének 76. évfordulója alkalmából. A magyarországi németek elhurcolásának emléknapja január 19., a dunakömlődiek és paksiak számára azonban 1946. május 28. és 29. fontos dátumok, hiszen ekkor indultak el a vonatok: a dunakömlődi lakosság 98 százalékát elhurcolták Németországba, az adatok szerint Paksról 15 főt, de mellettük több száz embert említenek úgy a statisztikák, hogy elköltözött, holott többségében az elhurcoltakhoz hasonlóan kidobták őket az otthonukból, elvették a vagyonukat. 1947-ben Paksról és környékéről további 115 főt vittek el. Féhr György, a Paksi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke kiemelte, hogy feladatuk emlékeztetni az embereket az egykori eseményekre, hogy ilyen tragédia többet ne történhessen meg. - E tekintetben van még tennivaló - húzta alá. A Vass György tervei alapján elkészült emlékmű három, keresztformába állított alakot szimbolizál. A hármas kereszt szakrális jelképként a szentháromságot, míg világi jelentésében az elhurcolt és itt maradt magyarországi németek közösségét jelképezi a közös haza összetartó ereje alatt. Az emlékművet a magyarországi németek kitelepítésének 70. évfordulóján emelték. A megemlékező beszéd és a koszorúzás után emlékmisét tartottak a helyi templomban. Kohl Gyöngyi
